Az istentagadó lelkész azt szeretné, ha 30 év után rehabilitálná őt egyháza

Három évtizeddel ezelőtt a hamburgi teológust és lelkipásztort távtanítások miatt kizárták egyházából. A férfi azonban nemrégiben azt kezdeményezte, hogy az Egyesült Evangélikus Lutheránus Egyház (VELKD) elevenítse fel újra az egykori eljárást és rehabilitálják őt.

Kirúgták eretnekség miatt

„Eretneknek kiáltottak ki és kirúgtak. Aztán hallgattak rólam, mintha valami rosszat tettem volna, vagy legalább gyerekeket rontottam volna meg” – mondta az epd-nek a ma 72 éves férfi, aki azonban úgy véli, hogy nem tett semmit, csak radikálisan megkérdőjelezte Isten létét és ezzel elindított egy széles dialógust a kérdéskörről.

„Az évtizedek során az egyház talán kicsit liberálisabb lett, de ezért ez indifferens is. Minden lehetségesről beszélünk, mint például az egyházról és a fociról, de a központi kérdésről, arról, hogy IStent hogyan képzeljük el, arról egy szó sem esik, tabuizálódott” – mondja Schulz.

„Vajon Isten egy matematikai forula?” – így szólt Schulz ismert könyvének címe, amelyet még a hetvenes években jelentetett meg és amelyben Isten létét tagadva eretnekséget követett el.

Egyháza azonban ezt nem tűrte, bár lassan reagáltak, mégis 1976-ban először felfüggesztették, majd egy évvel később egy úgynevezett tanításbeli eljárás során eretneknek kiáltották ki a teológust. Az eljárás maga 1979-ben ért véget úgy, hogy megvonták tőle a Luther-kabátját. Épp ez ellen nyújtott be keresetet most Paul Schulz.

Miért most?

Felvetődik a kérdés, hogy ha ez az eset a hetvenes években történt, akkor most mi vezette Schulzot arra, hogy rehabilitálásáért folyamodjon.

Mint ahogyan arról 2010 elején honlapunk is beszámolt, egy holland lelkipásztor, bizonyos Klaas Hendrikse nyíltan hirdeti, hogy nincsen Isten, egyháza azonban úgy határozott, hogy ennek ellenére nem válik meg szolgálatától.

„Amikor értesültem erről, tudtam, hogy revízióért kell nekem is folyamodnom” – mondta Schulz, aki szeirnt a holland protestánsok magatartását kellene követniük a németeknek is.

„Az nem lehet, hogy egy háromszáz kilométeres távolság miatt más igazság legyen” – érvelt Schulz, aki azonban nem akar anyagi kártérítést egyházától és hivatali kérdést se, csupán teológiai rehabilitálást követel magának.

Hogy azonban az eljárást még egyszer hogyan fogják elindítani és lefolytatni, egyelőre nem lehet tudni.

„A perújrafelvételre nincsen leírt szabály” – mondta a VELKD jogásza, Christian Frehrking, aki Schulz beadványának beérkezését ugyan visszaigazolta, de a kérdést a VELKD elöljáró testületeihez továbbította. A tanítóikollégium elöljárója, az egykori sziléziai püspök, Hans Christian Knuth fog az üggyel foglalkozni, valamint a püspöki tanács. A katolikus egyházzal ellentétben ugyanis a VELKD-ben, mint a lutheránus egyházakban, nincsen hittani kongregáció.

„Nálunk az összegyház dönt ilyen kérdésekben” – mondta Frehrking, aki maga jogi szempontból nem lát nyomatékos érvet arra, hogy a pert újra felvegyék.

„Az, hogy vannak olyan teológusok, akik a hitvallások ellenében még teologizálhatnak és gyakorolhatják lelkészi hivatásukat, még nem jelenti azt, hogy a korábbi döntés helytelen lett volna. Ez csak azt mutatja, hogy a hitbeli kijelentéseket – mint például a sokat vitatott Gerd Lüdemann vagy Klaus-Peter Jörns esetében is történt – nem a végső konzekvenciák levonásával vizsgálták meg.

Paul Schulznak tehát minden bizonnyal várnia kell még Németországban arra, hogy rehabilitálják és az általa remélt teológiai szabad hatóteret megkaphassa tévtanításainak. A német evangélikusok nem akarnak lavinát elindítani, és nem akarják, hogy az egyházban istentagadók munkálkodjanak.