Ünnepélyes fogadalomtétel volt a bazilita harmadrendben

Létrehozás: 2010. június 16., 09:22 Legutolsó módosítás: 2010. június 16., 09:23

Hajdúdorog – A hajdúdorogi székesegyházban június 13-án tettek fogadalmat a bazilita harmadrend tagjai. A szent liturgiát Dalanics Zoltán paróchus vezette Rakaczky Bazil OSBM és Szántai Miklós OSBM, valamint a helyi lelkipásztorok koncelebrálásával. Forrás: Magyar Kurír

A bazilita harmadrend görög katolikus lelki közösség, a Nagy Szent Bazil Rend világi ága. Hajdúdorogon 1993 februárjában alakult. Tagjai magánimádságuk mellett közösségi imákat is végeznek (imaóra, rózsafüzér, ájtatosság). Vállalják, hogy mindennap olvassák a Szentírást vagy más lelki olvasmányokat. Gyakran részt vesznek szent liturgián, igyekeznek hetente áldozni és havonta gyónni. Kitűnnek a segítő felebaráti szeretet gyakorlásában (például beteglátogatás). Egyházközségüket és lelkiségi közösségüket lehetőségük szerint anyagilag is támogatják. Mielőtt valaki a bazilita harmadrend tagjává válik, le kell töltenie a jelöltségi időt, és utána következhet az ünnepélyes ígérettétel a templomban. Ebben az évben június 13-án, a felkészítő időszak után került sor a hajdúdorogi csoport ünnepélyes fogadalomtételére a székesegyházban.

Erre minden bazilita atyát és bazilissza nővért meghívtak Máriapócsról, és a Hajdúdorogon szolgáló atyákat is várták az ígérettételre. A szent liturgiát Dalanics Zoltán paróchus vezette Rakaczky Bazil OSBM és Szántai Miklós OSBM, illetve a helyi lelkipásztorok koncelebrálásával. A szentbeszédben Rakaczky Bazil Isten atyai szeretetét emelte ki, és arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy ezzel a szeretettel kell nekik is egymáshoz fordulniuk. A liturgia végén került sor a fogadalomtételre, amelynek során a régi tagok is megerősítették fogadalmukat.

Debreczeni Györgyné bazilita harmadrendi tag a fogadalomtétel lelki áldásáról így fogalmazott: „Ez az ünnepélyes fogadalom és ígérettétel nagyon felemelő érzés volt számomra, lelki megújulás, mely további életemre is meghatározó lesz. Szívből kívánom, hogy tapasztalja meg ezt az érzést még sok ember, mert az ember elköteleződésében válik teljessé. Ha valaki soha nem áll meg, és soha nem figyel arra, mi miért történik az életében, akkor nem veszi észre Isten jeleit, hiszen Ő legtöbbször életünk eseményei keresztül szól hozzánk. Mi is Istentől kaptuk a hívást, és az ember teljes szabadságban válaszolhat rá, mellette dönt vagy elutasítja. Mi elfogadtuk a meghívást s a jó Isten áldását kérjük, hogy teljesíteni tudjuk ígéreteinket, vállalt feladatainkat.”

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben