Száztíz éves a Máriaremetei kegytemplom

A templom eredete egyben a városrész nevével is szorosan összefügg. A XVII. században, a törökök kiűzése után a Buda környéki lakatlan települések benépesítésére elsősorban dél-német területekről érkeztek a szebb jövő reményében telepesek. Köztük volt az a Thalweiser Katalin nevű ifjú hölgy is, aki az 1763-as év elején magával hozta a jeles svájci zarándokhely, Einsiedeln bencés kolostorában található csodatevő Mária-szobor festett, képi másolatát. Nem is sejtette, hogy ezzel a cselekedetével egy új Mária-kegyhely, a későbbi Máriaremete megalapítását idézte elő. A „remete” jelzőt minden bizonnyal a svájci kegyhely nevéről nyerte, ám egyes leírások szerint az elnevezés inkább a kép környékének elhagyatottságára utalt, hiszen a fent említett hölgy e szentképet a Pesthidegkút széli erdő egyik kőrisfájára illesztette fel, ahova magányosan imádkozni járt. Később mások is felfedezték az erdei Mária-képet, és egyre többen jártak hozzá imádságos szándékkal. A zarándoklatok akkor vettek igazán nagy lendületet, mikor az 1780-as évek elején egy addig vak budai asszony a festmény előtt imádkozva visszanyerte szeme világát. Az immáron csodatévő kép fölé a hívők előbb egy kis fakápolnát emeltek, majd az 1810-es években ezt kőből maradandóvá alakították. Az egyre növekvő látogatottságnak köszönhetően 1879-ben a hívek elhatározásából és adakozásából épült fel a ma ismert neogótikus stílusú Máriaremetei templom. A kiváló tervek Hauszmann Alajos és Schönner Ferenc műépítészek munkáját dicsérik, az építkezést Hauszmann Sándor építőmester vezette. A kegytemplomot 1899. október 1-jén tízezernél is több hívő jelenlétében Kisboldogasszony tiszteletére szentelte fel Steiner Fülöp székesfehérvári megyéspüspök.

A pompás építmény a fővárosi templomok között is kiemelkedő helyet foglal el, szépségét a köré telepített parkerdő és a fák között elhelyezett Árpád-házi szent királyainkat ábrázoló szobrok emelik. A templom kedves hangulatához mára a hozzá vezető út délceg jegenyesora is hozzátartozik

Azóta is évről-évre zarándokok tízezrei keresik fel Máriaremetét, s e szent utakat még a kommunista diktatúra évei sem tudták megtörni. 1959-ben a Mária-év alkalmából a templomkertben szabadtéri oltárt építettek, mely fölött az a Mária szobor látható, melyet Lourdes püspöke a lourdes-i Mária-jelenés 100. évfordulója alkalmából ajándékozott Máriaremetének. A búcsújáróhelyet magasabb rangra II. János Pál pápa emelte, amikor 1991-ben a „basilica minor” kitüntető címet adományozta a kegytemplomnak, mely az építészeti stílustól függetlenül hitéletbeli kiemelést jelent. A Máriaremetei kegytemplomban ma is ott függ az „eredeti másolat” egy, a hajdani fára emlékeztető alkotáson, melynek alapanyagába készítői, a szervita atyák belekeverték az egykori kőris hamuját is. A Szűzanya, Magyarország védőszentje e kegyképen keresztül kétszázötven éve újra és újra megmutatja kegyelme kiáradását mindazoknak, akik hozzá kellő hittel fordulnak. A számtalan imameghallgatással járó csodás gyógyulásokról pedig a templom külső falának lábazatát borító hálatáblák és a világ minden tájékáról egyre többen érkező zarándokok sokasága tanúskodik.