Ozsvári Csaba posztumusz Pro Ecclesia Hungariae-díjat kapott
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia posztumusz Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott át Ozsvári Csaba ötvösművésznek. A kitüntetéssel a testület Ozsvári Csaba az egyházművészet területén maradandót jelentő liturgikus és szakrális művészi alkotásait, valamint küldetésként megélt munkásságát kívánja elismerni. A díjat Erdő Péter bíboros adta át a művész özvegyének december 1-jén az MKPK székházában. Forrás: orientpress.hu
Ozsvári Csaba 1963-ban született egy nem hitetlen, de vallását nem gyakorló családban. A művészeti középiskola után az Iparművészeti Főiskolán tanult. Diplomamunkája a csempeszkopácsi templomhoz készített domborított bronzkapu volt. Ezen a kapun belépve indult el az Istenhez vezető úton, szenvedélyesen keresve a vele való találkozást.
Főleg egyházi megrendelésekre dolgozott. Legismertebb alkotásai: a magyarországi látogatása alkalmából II. János Pál pápának ajándékozott misekönyvborító, amelyet XVI. Benedek pápa jelenleg is használ ünnepi alkalmakkor, az esztergomi bazilika misekönyvének díszborítása, a budapesti, majd a brüsszeli nunciatúra kápolnájának ötvöstárgyai, valamint a Váci Egyházmegye több jelentős tárgya. Ő készítette az óbudavári Schönstatt-kápolna egységkeresztjét, amelynek kicsinyített mását személyesen adhatta át Benedek pápának idén áprilisban Rómában. Az ő munkája a Vatikánban egy Vir Dolorum domborítás, Joseph Ratzinger bíboros egyik mellkeresztje, egy kehely, amelyet 2008-ban ajándékoztak a magyar főpásztorok a Szentatyának és a Batthyány–Strattmann László boldoggáavatására készült ereklyetartó.
Hivatása a szépség volt, amely feloldhatatlanul szoros kapcsolatban áll a hittel, a szeretettel. Isten közelségét olykor megrendítő erővel tapasztalta meg munkájában is. Hitvallása szerint a liturgikus ötvöstárgyak feladata nem pusztán az ábrázolás és a díszítés, hanem az emberré lett Isten, a Megtestesülés iránti fogékonyság ébrentartása. Olyan valóság felé nyit ablakot, amely más utakon megközelíthetetlen. Munkáin keresztül elsősorban nem a személyes hitét, vallásos érzelmeit, hanem az Anyaszentegyház hitét fejezte ki.
Két utolsó munkája az épülő pátyi római katolikus templom bronzkapuja volt, amelynek kazettái már csak részben készülhettek el, és egy ausztriai Mária-kegytemplom bronzkapuja, amelynek a terveivel készült el.
Magyarsága természetes módon jelent meg műveiben. Anyanyelvi szintű könnyedséggel ötvözte az évszázados hagyományokat sajátos kifejezésmódjával. Művészetét nem a stílusok, irányzatok határozták meg, hanem az a cél, hogy az embert az Istenhez emelje, érzékelhetővé tegye számukra a Végtelent.
Küldetésként megélt munkásságával számos elismerést szerzett a magyar katolikus művészetnek és kultúrának határainkon innen és túl. Ozsvári Csaba szerető, hűséges férj, öt gyermekét nevelő jó családapa, nagyszerű művész volt, akit 2009. július 9-én az óbudavári Schönstatt-kápolna mellől szólított magához az Úr.
