Megmutatni magunkat a lármás világban – Protestáns ünnep az Avasi Református Templomban

Szebik Imre igehirdetésében Kopp Mária szociológus tanulmányára hivatkozva arról beszélt, hogy a magyar lakosság 88 százaléka a társadalmi bizalmatlanság „tévelygő hálójában vergődik”, nem bízva semmilyen társadalmi intézményben. Az emberek többsége nem bízik sem Istenben, sem emberben – tette hozzá. Az evangélikus püspök Isten erejéről szólt; arról, hogy „aki ebből az erőből és szeretetből akar élni, az másokat is gazdaggá tesz.” Hankiss Elemér evangélikus hátterű szociológust idézve a püspök azt mondta: „Magyarország megalázott, meggyötört, szomorú sorsú, zavaros arcú ország.” Szebik Imre arra biztatott, hogy „Krisztus szép arcát ragyogtassuk fel, amelyben nincs helye hamis beszédnek, szeretetlenségnek, sem az igazság megtagadásának. Mutassuk fel Krisztus szépségét, hogy az emberek lássák, az országunk ebben a szépségben meggazdagodva a szeretet, a hit és az igazság útját járja! Erre hívta el a reformáció népét és minden embert az Isten„ – zárta igehirdetését Szebik Imre.

Segíteni a bajbajutottakon

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szerint egy olyan korszakban, amikor mindenki joggal panaszolja a közösségek felbomlását, szükség van azokra az alkalmakra és erőkre, amelyek ellent tudnak állni a széthullásnak. „A reformáció hónapjában hálát adunk azért, hogy ma is meg tudjuk mutatni a gyülekezeteink, intézményeink által azt, hogyan lehet az Isten rendjében élni, és hogyan lehet ezzel a renddel az egymás után következő generációk életét segíteni” – mondta a püspök érdeklődésünkre az ünnepi istentisztelet után. Bölcskei Gusztáv megdöbbentő statisztikai adatokról beszélt, amelyek szerint az összes történelmi felekezet közül a reformátusok között él a legtöbb munkanélküli, és kevesen végeznek felsőfokú iskolát. A püspök úgy véli, az egyháznak az a feladata, hogy konkrét segítséget nyújtson a bajbajutottaknak.

A mennyben nincsenek felekezeti szobák

A négy legnagyobb protestáns felekezetet nemcsak a történelme teszi értékessé, hanem az a közös jövő is, amelyet tovább kell adni a következő generációnak – vélekedett Mészáros Kálmán. A baptista egyházelnök szerint depressziós népünket az Evangélium fordíthatja Isten felé, hiszen az reménységet kelt és örömre hangol.„A mennyben egészen biztosan nem lesznek felekezeti szobák” – folytatta Mészáros Kálmán. A közös jövő annyit jelent, hogy Krisztus világot átfogó egyháza ma is egy és oszthatatlan, még akkor is, ha különbözőek a hangsúlyaink és a felekezetek, amelyekhez tartozunk. A Szentlélek munkája összeköt bennünket és közös jövőnket formáljuk ezekkel az alkalmakkal is, mint például a miskolci ünnep.

Hit nélkül nincs megújulás

Különlegesnek érezte az avasi istentiszteletet Csernák István a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense. „Megható volt, hogy reformátusok, evangélikusok, baptisták, metodisták együtt imádkoztunk és együtt gondolkodtunk a reformációról. Ma is fontos kérdés, hogyan újulhat meg az egyház, az ország és egy ember élete. A reformáció a belső megújulásra hívta fel az emberek figyelmét, amely hit nélkül nem valósítható meg. Feladatainkhoz Istentől kaphatunk erőt.

Élő reménység a reménytelen világban

A reformáció nem abban hozott újat, hogy fölfedezett valamit, ami előtte nem volt, hanem újra rácsodálkozott az Isten szeretetére úgy, ahogy az ember elfelejtett rácsodálkozni. Erről Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke szólt. Mint mondta: „Ma is van élő reménység egy reménytelen világban. A jövendő a béke emberéé, életünk annak a kezében van, aki fiát adta értünk.” Csomós József örömét fejezte ki, hogy Győr, Budapest és Debrecen után Miskolc is házigazdája lehetett a reformáció havában egy országos istentiszteletnek. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni a városban, hogy a protestáns egyházak lelkészei és gyülekezetei együtt ünnepeljék a reformációt.

Megmutatni magunkat a lármás világban

Hangó István az avasi református gyülekezet lelkipásztora arról beszélt, hogy nehéz dolog a reformátusságnak megmutatni önmagát.„Annyira lármás körülöttünk a világ, az országos média semmilyen érdeklődést nem tanúsított a vasárnapi ünnep iránt, s ez azt jelzi, hogy nem feltétlenül hír értékű, ha valami egy megadott rend szerint történik, még ha oly sokan összegyűlnek is.” Pedig a négy felekezet – református, evangélikus, baptista, metodista - a legnagyobb szeretetben készült az istentiszteletre, hogy megmutassa testvéri összefogását. „Az a hatszáz ember, aki eljött láthatta, hogy tudunk együtt gondolkodni és egységes értékeket felmutatni egy olyan világban, amelyben az igazi értékek most nagyon mélyen vannak.”