Isten áldásával elég lehet

Chile nem egy ismeretlen ország azok számára, akik nyitott füllel és szemmel figyelnek oda a világ történéseire. Sajnos a világ leghosszabb országa többnyire a katasztrófa-krónikák révén kerül időről időre az érdeklődés középpontjába, elsősorban a gyakori és rendkívül erős földrengések révén. Legutóbb azonban egy szerencsés kimenetelű, több szempontból szimbolikus jelentőségű esemény kapcsán figyelt fel a világ Chilére, hiszen párhuzamosan a vörösiszap-katasztrófával ebben a távoli országban is csaknem végzetes katasztrófa történt az egyik bányában, ahonnan aztán sikerült az összes lent rekedt bányászt kimenekíteni, akik nemcsak ipari érdekességet, de Isten szabadító üzenetét is szerteküldték a világba.

A 2011. évi világimanap bemutatkozó országa, Chile ezért most különösen aktuálissá vált a világ keresztyénei számára. Magyarország, amely hosszú évek óta egyre nagyobb intenzitással vesz részt ebben a világmozgalomban, azzal az elkötelezettséggel munkálkodik, hogy bemutassa a keresztyénség színes, de Istenben egységes világát. Idén, január 29-én Budapesten a MEÖT székházában ismét konferenciára hívta a MEÖT Női Bizottsága azokat, akik alaposabban szeretnének felkészülni a világimanap megszervezésére.

B. Pintér Mártának, az evangélikus női misszió lelkészének bibliatanulmánya Márk evangéliumának 6. fejezetéből az ötezer ember megvendégeléséről előtérbe helyezte a chilei asszonyok üzenetét a kenyér megosztásának fontosságáról, amelyet a világ keresztyéneinek szántak. A földrengések által sújtott országban számos olyan szükséghelyzet alakult ki, ahol a szolidaritás, a másokért való áldozathozatal egyedüli megmenekülésnek számított. Ahogy azt az újszövetségi ige is megmutatja, a kis áldozat is naggyá lehet Isten kezében. Fontos, hogy akkor, amikor ezt az emberek többsége is látja és elfogadja, a tanítványok se feledkezzenek meg a „reális”, mindennapi valóságon túl a transzcendentális valóságról. Ahogy B. Pintér Márta megfogalmazta, Isten a tanítványain keresztül cselekszik, akik Livingstone angol utazó szavaival élve „akkor is eljönnek, ha nincs út”.

Lakatos Enikő – mint minden évben – idén is alapos országimertetést tartott, amelynek része volt az a vetítettképes anyag, mely a későbbiekben letölthető lesz a MEÖT honlapján. Ennek segítségével a gyülekezetekben meg lehet csodálni ennek az idegen tájnak a változatos szépségeit, és különleges állatvilágát.

A Chilében tapasztaltható vallási, felekezeti viszonyokról hallhattak a résztvevők: a beszámoló szerzője, Jakab-Köves Gyopárka statisztikák és a különböző egyházak honlapjai alapján tájékozódva felhívta a figyelmet arra az óriási változásra, amely mint egy földrengés rázza meg a latin-amerikai országot. Néhány évtized alatt a szín-katolikus országban megjelentek a protestáns egyházak, s elsősorban - mintegy 90%-ban - a pünkösdista mozgalom olyan jelentős térhódítást könyvelhet el, amely szinte páratlan a világban. Jelenleg már a lakosság több mint 15%-a protestáns, s ez a szám állandóan növekedik amellett, hogy a névleges katolikus száma jelentős, míg a protestánsok többsége gyakorló hitű, fele rendszeres templombajáró ember.

Veresné Simon Ida a chilei irodalom olyan szövegeit kutatta fel, amelyből a hit, az Istenbe vetett reménység sem hiányzik. Az első dél-amerikai Nobel-díjas, Gabriela Mistral érdekes élete, és néhány szép verse a magyar olvasók számára sem ismeretlen, fordításban olvasható néhány írása. Egyik legszebb Isten-kereső verséből álljon itt néhány sor: „Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kisemberek dolga! | Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál. | Naponta néz kezünkre s kérdezi: szolgáltál-e ma? | Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Idegent? | Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak.”

Az ebédet megelőzően rövid ismertetőben tájékozódhattak az érdeklődők az ingyenesen letölthető képanyagról, valamint a vetíthető liturgiáról, amelynek jelentőségét nem  lehet eléggé hangsúlyozni. A nagy munkával előkészített anyag hatalmas segítséget nyújt ahhoz, hogy valóban közel kerülhessenek a világimanapon résztvevők ehhez az országhoz.

A kulináris élvezetek legalább annyira maradandó élményt nyújtottak, mint az elhangzott előadások. Az európai ízléshez is közel álló ízeket kóstolhattak a bátrak, a kukoricás lecsó, a fűszeres mártások, valamint a Chilében népszerű karamellamártás, a manjar mindenképpen ajánlhatók a kipróbálásra. Ezeknek elkészítését szintén az előkészített honlapon ismerhetik meg az érdeklődők.

A kora délutáni órák színes chilei élménybeszámolója Mészáros Juditnak köszönhető. A fiatal tanárnő kétszer is járt ezen a távoli helyen, s barátai végigutaztatták őt majd az egész országon. Elbeszéléséből egy olyan ország képe bontakozott ki, amelyben – elsősorban a katolikus befolyásnak köszönhetően - még mindig fontos a hagyomány, a konzervatív gondolkodásmód szerepe, s ahol a barátságnak megsokszorozódott szerepe van, hiszen ez az a hely, amely mondhatnánk a világ vége. Itt felértékelődnek az emberi kapcsolatok, felértékelődik a barátság, a kötődés a másikhoz.

P. Tóthné Szakács Zita, a MEÖT Női Bizottságának elnöke bibliatanulmányában az 1Kir 17,8-16 igeszakaszáról, a sareptai özvegy történetéről beszélt. Illés tapasztalati hite megmutatja az özvegy számára, hogy a próféta Isten embere. Az asszony nem az élő Isten népéhez tartozott, de Isten még azokon keresztül is gondoskodik rólunk, akik nem a mi népünkből valók. Az özvegy elhiszi azt, hogy elég lesz az az étel, amelyet Illés ígért neki, a próféta pedig tudja, hogy Isten gondviselése az özvegy házában érvényes. Ha szembenézünk önmagunkkal, mi sokszor nem jutunk el odáig, hogy Isten áldásával elég lehet, ami van, sőt, még marad is. Isten azért adja hitünket, hogy úrrá legyünk körülményeinken. A kérdés az - ami a világimanapot ünneplők számára üzenetként is felfogható -, hogy akarunk-e élni Isten áldásával? A chilei keresztyének megszégyenítő erővel bizonyítják számunkra azt, hogy Isten áldása az egyetlen út, amely a szabaduláshoz, és a megtartatáshoz vezet.