Felújították a mecseknádasdi Szent István-kápolnát

A román és gótikus jegyeket mutató Szent István-kápolna a XIII. században épült, falait XIV. századi gótikus freskók díszítik a szentek életéből. A XVI. századi kerítőfal maradványai ma is láthatók. A kora Árpád-kori egyhajós kistemplom alapjaira épült XIV. századi román és gót elemeket egyaránt tartalmazó templomban Zsigmond-kori falfestmények maradványai láthatók. Ez volt a település első plébániatemploma, majd ezt a szerepet a Szent György-templom vette át, és a Szent István-kápolna megmaradt temetőkápolnának. Látogatottsága ma is élénk. Évente többször mutatnak be itt szentmisét, főként esküvők, évfordulós megemlékezések, gyászmisék alkalmából.

A 6-os főút mellett, festői útkanyarban, hegyek között álló mecseknádasdi Szent István-templom méretei, építészeti részletei szerények, mégis jelentős a környezetéhez tartozó középkori történeti emlékek miatt. A keletelt kápolna az okiratokban mint „Ecclesiam Sancti Ladislai Regis” szerepel (II. András, 1235); majd 1330-ból származik plébániaként való említése (a tolnai főesperességhez tartozott). Szentélye egyenes záródású, amelyhez északról a XIII. században épült sekrestye csatlakozik. E század második felében épült a torony is a nyugati falra. A következő évszázadban kibővítették, majd a század végén freskókkal díszítették. A XV. és XVI században védművek épültek a templom mellé: egy négyszögletű torony és elkészült a körítőfal.

Az épületet az 1700-as években betelepülők jó ideig továbbra is plébániatemplomként használták. A korábban megrongálódott templomot 1723-ban felújították. Noha a Bajorországból hozott szentkultusz tovább élt a közösségen belül, a templomot – feltehetőleg a betelepülők új identitásának megteremtése végett – mégis Szent István oltalmába ajánlották. Ekkor a falu még jórészt a templom közelében helyezkedett el. Később, a község növekedése miatt új plébániatemplomot kellett építeni, és annak elkészültével csökkent a kisméretű templom liturgikus használata. Ám e falu főbúcsúja továbbra is Szent István napja maradt, nem szorította ki a plébániatemplomé, Szent György napja.

1970 és 1972 között történt helyreállítása során több azonos értékű építési korszak maradványait értelmezték. Az első román templomból mindössze az alapfalak és a nyugati homlokzati fal maradt meg. A XIII. században bővített templomból a toronytest szinte sértetlenül áll a második emelet, illetve a fogsoros párkány magasságáig. A középkori periódusok közül leginkább a XIV. századi állapot marad meg. A templomot körülvevő kerítőfal pontos alaprajzi helyzetét is a régészeti feltárás tisztázta. A kerítőfal egyben támfal is, és a keleti, illetve északi oldalon erősen lehordott terep további pusztulását akadályozza.

A kápolnának méretéhez képest igen sok arca volt: mindezekben közös vonása –egyszerűsége, méretéhez illő szerénysége – jelentette a helyreállítás alapját. A középkori szint visszaállítása és az első templom bemutatása érdekében a szentélyben levő barokk oltárt elbontották, helyére hasonlóan egyszerű tárgyak kerültek. A felújítás során minden rendelkezésre álló eszközt felhasználtak, hogy a történeti részleteket minél kézzelfoghatóbban érzékeltessék. Megkülönböztethető falazóanyaggal újjáépítették a XIII. századi sekrestyét a templom használatához szükséges tárgyak elhelyezésére.

A hetvenes évek elején történt feltárás és felújítás óta sajnálatos módon tönkrementek a templom bizonyos részei (tető, homlokzat), rövid időn belüli felújításuk elengedhetetlen. Ezt, akár más szervezetekkel közösen, pályázati forrásokból kívánják megtenni. Egy turisztikai célú pályázat jóvoltából a templom díszkivilágítását 2004. augusztus 20-án avatták fel.

A mostani felújítás az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében valósult meg, a Pécsi Egyházmegye segítségével, valamint a hívek nagylelkű adományainak és közreműködésének köszönhetően.