Erdő Péter gondolatai a Papság évéről

Létrehozás: 2010. december 21., 09:37 Legutolsó módosítás: 2010. december 21., 09:38

Erdő Péter: Naplójegyzetek a Papság évében című kötetét mutatták be december 18-án a Stephanus Könyvesházban. A Szent István Társulat által megjelentetett könyv annak a Magyar Katolikus Rádióban elhangzott jegyzetsorozatnak az írott változata, amelyben a főpásztor hétről hétre osztotta meg a papsággal kapcsolatos gondolatait a hallgatókkal. Forrás: Magyar Kurír / Agonás Szonja

A könyvbemutatón Juhász Judit, a katolikus rádió vezérigazgató-helyettese és Farkas Olivér, a Szent István Társulat igazgatója köszöntötte az érdeklődőket. Farkas Olivér elmondta, hogy a rádiós sorozat felülmúlta várakozásait, hiszen irodalmi mércével mérhető, remek kisesszéket jelentethetett meg. Az újonnan megjelenő könyv és az alapjául szolgáló műsorfolyam egyaránt egy korábbi vállalkozás, a Naplójegyzetek Szent Pál évében folytatása,amely hasonló módon a katolikus rádió műsoraként született meg s öltött később könyvformát.

A könyvbemutató ünnepi alaphangját Ferencz Éva énekművész adta meg, majd Lázár Csaba színművész olvasta fel az Anyák napja a Papság évében című jegyzetet. Ezt követően Erdő Péter bíborossal a kötetről és magáról a papságról Rátkai Balázs, az Új Ember főszerkesztője beszélgetett. Rátkai szerkesztette adásba még a rádió munkatársaként a főpásztor gondolatait, s a kötetet is ő gondozta.

A bíboros főpásztor szerint azért kellenek a tematikus évek, mert ez kiváló pasztorációs módszer. Az Egyház által kiemelt évek már a barokk korban is voltak a szentévek formájában, de a tematikus évek a XX. században nyertek teret, főként II. János Pál pápa kedvelte őket.

Erdő Péter pap példaképeiről szólva elmondta, hogy tőle direktben egy lelkipásztor sem kérdezte meg, akar-e papnak menni, de életük példájával sokan járultak hozzá hivatásának elmélyüléséhez. A legerősebb papságélmény a piarista gimnáziumban érte. Akkoriban egy civil kivételével válogatott szerzetesi társaság alkotta a gimnázium tanári karát, hiszen a korábbi huszonkét piarista intézmény legjobbjai tanítottak a katolikus iskolák bezárása után mutatóba megmaradt két intézményben. Tanárai nemcsak szakmailag, de papságuk megélésében is kiválóak voltak. Így a középiskola végére nem az volt a kérdés Erdőnek, hogy papnak menjen-e, hanem hogy piarista legyen vagy világi pap. Hogy a papi hivatást választotta, abban családjának is nagy szerepe volt, mondta a bíboros, akit édesanyja születéskor felajánlott a Jóistennek.

A könyv sokszor idéz a magyar történelem neves papjaitól, ezért a beszélgetés során az is szóba került, hogy közelebb kell őket a ma emberéhez hozni. Erdő Péter azért is tekinti példaképnek a múlt nagy papjait, mert fiatal koruktól utolsó leheletükig dolgoztak.

Ezután a papság mai helyzetére terelődött a szó. A bíboros úgy véli, az utóbbi tíz-tizenkét évben sokat javultak a külső körülmények: számtalan plébániát fel tudtak újítani, az anyagi megbecsülés is növekedhetett. A főpásztor azonban nemzedéki szakadékot lát a papok hozzáállásában: sok öreg atya kora ellenére lelkesen ellát minden feladatot, míg sokan akadnak a fiatalok között, akik virtuóz módon végzik a lelkipásztori munka egyes területeit, de más részeket, amelyek nem fekszenek nekik, hajlamosak elhanyagolni, pedig senki nem tudja helyettük ezeket elvégezni. Más a helyzet azokkal a feladatokkal, amelybe a világiakat is be lehet vonni: a hívek nagyon sokat segítenek a plébániákon, rengeteg világi hitoktató is működik ma Magyarországon. A világiak növekvő feladatvállalása ugyanakkor azt is eredményezi, hogy a papnak vezetőnek is kell lennie. A papképzés során tehát erre is fel kell készíteni a leendő lelkipásztorokat.

A papság évét kegyelmi időszaknak élte meg az esztergom-budapesti érsek, ezért azon sem lepődött meg, hogy ez az ellenséges lelkeket is aktivizálta, és így hullámveréses évet élhettünk át.

A december 26-án kezdődő Család évéről is beszélt Erdő Péter. A püspöki konferencia elnöke az évet meghirdető körlevélre utalva rávilágított arra, hogy a család válsága a társadalom általános válságát tükrözi. Az, hogy a társadalom számára ma csak a pillanatnyi jó közérzet az érték, izolálttá teszi az embert. Valójában az az igazi érték, hangsúlyozta a főpásztor, ha az ember értékesnek, fontosnak látja életét. A család éppen ezen értékek megtanulásában, megtapasztalásában segíthet sokat.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben