Erdő Péter bíboros a trentói találkozóról és II. Alekszij pátriárkáról
Budapest - Róma - Trentó - Az észak-olaszországi Trentóban december 11-én, csütörtökön az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa szervezésében megkezdődött az első katolikus-ortodox fórum a családról. A Vatikáni Rádió a találkozó jelentőségéről kérdezte a CCEE elnökét, Erdő Péter bíborost, aki megemlékezett a nemrég elhunyt II. Alekszij pátriárkáról is. Forrás: Magyar Kurír
Erdő Péter elmondta: az első, amit jelentősnek tart, az, hogy a fórum egyáltalán létrejött, hiszen több éves előkészület előzte meg. A teológiai párbeszéd, amelyet katolikus részről elsősorban a Keresztény Egység Elősegítésének pápai tanácsa folytat, bizonyos lényeges dogmatikai kérdésekkel foglalkozik. Ugyanakkor a legszélesebb egyetértés van hitünknek a legtöbb tanításában, és ennek következtében a legtöbb erkölcsi kérdésben és az egyház társadalmi tanításának területén. Ezt az azonos meggyőződést egyrészt erősítenünk kell egymásban, vissza kell igazolnunk egymás felé kölcsönösen a közösségünket ezekben e kérdésekben, és lehetőség szerint keresni kell azokat az utakat, ahol együtt is tudunk tenni valamit ezeknek az értékeknek az érvényesülése érdekében.
A találkozót néhány nappal előzte meg II. Alekszij pátriárka halála, akiről a fórum résztvevői megemlékeztek. Erdő Péter bíboros nagy elismeréssel szólt arról a szerepről, amelyet a katolikus-ortodox párbeszédnek és konkrétan a trentói fórumnak az előkészítésében Alekszij pátriárka magára vállalt. Egyike volt azoknak, akik kezdeményezték ezt a morális és szocális területen való rendszeres konzultációt és egyeztetést katolikusok és ortodoxok között Európában.
Alekszij pátriárka nagyon sokat tett az orosz ortodoxia egységének megerősítéséért. Tudjuk azt, hogy páldául a nyugati világban élő orosz ortodox egyházszervezet és a Moszkvai Patriarkátus is az ő idejében jutott el a teljtes egységre – fogalmaz az interjúban.
Vannak olyan megnyilatkozásai Alekszij pátriárkának, tette hozzá, amelyek a népek közötti kiengesztelődést szolgálták. Amikor a 90-es években Esztergomban járt, akkor bizony nemcsak a sajnálkozás, hanem a bocsánatkérés is elhangzott tőle az 1956-os eseményekkel kapcsolatban, ami rendkívül tiszteletreméltó, különösen abban az összefüggésben, hogy más esetekben a történelmünk során ilyenben nem nagyon volt részünk.