Erdő Péter a közép- és kelet-európai püspökök zágrábi konferenciájáról

– Bíboros úr bevezető előadásában miről beszélt, és milyen kép bontakozott ki a többi felszólaló szavai nyomán?
– A bevezető előadásban II. János Pál pápa tanítását követtem Európáról, az Egyház és Európa viszonyáról, valamint arról, hogy a kereszténység milyen szerepet játszott az egyes európai népek életében és kulturális azonosságában. Ezt a tanítást ma is a maga frissességében és aktualitásában tanulmányozhatjuk, és kitűnik belőle, hogy mai helyzetünk, a mai lelkipásztori kihívások is pontosan ebben az erőtérben jelentkeznek. A konferencia címe A közép- és kelet-európai egyház küldetése húsz évvel a kommunista rendszer összeomlása után volt. Az előadásokból kitűnt, hogy húsz év bizony kevés idő, és az emberekben, a társadalomban ott vannak a múlt terhei. Az elnyomás, az üldözés, az áldozatok hallgatása és a vétkesek hallgatása, illetve az önigazolás lélektani igényéből fakadó mitológiák születése tovább mérgezi ezeknek a társadalmaknak a légkörét. Nem is lehet ezt egy csapásra eloszlatni. A túlzottan hiszterizált politikai beszédmód, a túlzottan polarizált társadalom, a gazdasági különbségek nagymértékű megnövekedése, a belső szolidaritás hiánya, a média rendkívül hiszterizáló jellege sok országban, mind-mind olyan jelenségek, amelyek ennek a lélektani örökségnek is a következményei, és a sajátosságok éppen ebből adódnak.

Sok küldetésünk és feladatunk van ezen a téren. Talán az egyik legfontosabb a kiengesztelődés szolgálata. Nehéz dolog ez, nem is biztos, hogy a civil társadalmakban mindenki őszintén óhajtja ezt a kiengesztelődést, azonban nincs más utunk, az evangélium ezt kívánja tőlünk. Ez nemzetek között és társadalmakon belül egyaránt érvényes. A kiengesztelődést egyébként több püspöki kar kapcsolatában az előző években tapasztalhattuk, például lengyelek és ukránok, csehek és osztrákok között, de más viszonylatokban is. Nehéz feladatok ezek, de látjuk az első eredményeket.

Ezenkívül fontos közös jelenség a szekularizáció számos kihívása, vagy a rendszerváltozást követő optimizmus és vallási fellendülés alábbhagyása, ami a demográfiai problémákkal is összekapcsolódik a térség minden országában. Beszélhetünk arról is, hogy ebben a folyamatban sok országban az egyháznak újra és újra meg kell találnia a hangot a változó nemzedékekkel, meg kell találni a kommunikáció változó nyelvezetét, hogy reményt tudjunk adni a reményt vesztett társadalmaknak. Majdnem azt mondhatjuk, hogy minél jobb egy országban a gazdasági helyzet, annál több jele van a reménytelenségnek vagy a melankóliának, tehát nemcsak a gazdasági bajokból adódik ez. Nekünk pedig remény kell adni az embereknek, mert a mi reménységünk nem gazdasági statisztikákon nyugszik, hanem a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolaton.

– A konferencia résztvevői este a zágrábi székesegyházban ünnepélyes szentmisén emlékeztek meg a tíz évvel ezelőtt boldoggá avatott Alois Stepinac vértanú bíborosról. Hogyan emlékeztek rá?
– Stepinac bíboros boldoggáavatásának tizedik évfordulója van. Vértanúként avatták boldoggá, a háziőrizetben történt mérgezés igazolta a vértanúságot. Ebben a régióban egyike volt azoknak a főpásztoroknak, akiket üldöztek, elítéltek, megrágalmaztak, és a koncepciós perek áldozatai lettek. Kiemelkedő püspök-egyéniség volt abban a generációban, amely ezeknek a nehéz időknek terhét hordozta.

Az interjút Zimányi Ágnes készítette, meghallgatható február 14-én 13.34-kor a Hit és értelem – teológia és lelkiség című műsorban.