Erdő Péter: „Nem a történelemnek, hanem az életnek dolgozunk”
Budapest – Főpásztori látogatások indulnak az esztergom–budapesti egyházmegyében. Az egyház évszázadok óta kötelességévé teszi a püspököknek, hogy látogassák végig egyházmegyéjük plébániáit, személyesen vagy megbízott útján, de hangsúlyozza, hogy a személyes látogatás nagyon fontos. Ugyanis nem egyszerű ellenőrzésről, állapotfelmérésről van szó csupán, hanem Krisztust kell megjeleníteni, az ő személyes szeretetét – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a Katolikus Rádiónak adott interjújában. Forrás: Magya Kurír
Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyében évről évre esperesi látogatások folynak kérdőívek segítségével a plébániák helyzetéről, gazdálkodásáról, lelki életéről. Ennek alapján az érsekség jelentést kap, és így értékeli a helyzet alakulását. A most kezdődő személyes látogatás valószínűleg három évig tart majd, mert hamarabb nem lehet alaposan bejárni ezt a majd 150 plébániát – fejtette ki az érsek.
Vizsgáljuk a személyi és dologi, anyagi feltételeket, az ingatlanokat, a templomot, a plébániát, közösségi házat, magát a közösséget. De fontosak a plébánia területén vagy közterületen álló keresztek, szenteket ábrázoló szobrok is, fogadalmi kápolnák, kálváriák. Mindez azért is lényeges, hogy élő legyen a hitünk, látható legyen a kulturális azonosságunk, a közösség önazonossága – mutatott rá Erdő Péter.
Hozzátette: a látogatásban fontos az adott területen élő társadalommal való kapcsolatfelvétel. Ha van valahol egy sajátos munkahely, ahol az ott lakók többsége dolgozik, vagy sajátos szociális probléma, amivel sokan küzdenek, esetleg különleges, akár szociális intézmény, még ha állami is, ezeket is meg kell látogatni. Fontosak az egyházi, szerzetesi intézmények. Találkozni kell az emberekkel, a plébánossal, a hitoktatókkal, a lelkipásztori kisegítőkkel, a hívekkel; és meg kell hallgatni a terveiket.
Erdő Péter szerint a feladat egyszerre kíván fegyelmezett bürokratikus hozzáállást – készülnek például jegyzőkönyvek –, másrészt személyesen fel kell venni a kapcsolatot a közösséggel, ami intenzív személyes, lélektani feladat. Chesterton hasonlatával a plébános és a püspök hasonlít a családanyára: nem specialista, hanem generalista. Olyan, mint a tűz, ami egyszerre világít és melegít. Egyszerre kell áttekintenie és átélnie külső és belső feltételeket, jogi, gazdasági és emberi kapcsolatokat. Ahol ez sikerül, az nagyon nagy ajándék. Ezáltal jobban tudjuk meghatározni a feladatokat, rangsorolni a szükségleteket – mutatott rá a bíboros.
Erdő Péter kifejtette: nagy kincsek a régi kánoni vizitációk jegyzőkönyvei. A XVIII. században tételesen felsorolták a plébánia és a plébános könyveit, azaz aki az akkori idők könyvkultúráját szeretné kutatni, annak értékes forrásanyaggal tudunk szolgálni. Az utolsó személyes, egész egyházmegyére kiterjedő kánoni vizitáció Serédi Jusztinián idejében volt. Persze elsősorban nem a történelemnek, hanem az életnek dolgozunk – nyilatkozta a prímás –, ezek a jegyzőkönyvek viszont létezésünk bizonyítékai. Kiderül belőlük például, mekkora szerepet vállaltak a világiak az egyházközségek és az egyházi intézmények életében.
Az eddigi vizitációk során sok öröm ért, és találkoztam a reális állapotokkal. Nagy a felelősségünk az épületeinkért és a kulturális örökségünkért. Ezeket az adottságokat pedig a mai ember problémáinak megoldására, a velük való élő kapcsolat erősítésére kell használni – zárta szavait Erdő Péter.
A képek a Vizivárosi plébánia vizitációján készültek Esztergomban:
http://magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=31740&rovat=1
Az interjút a Katolikus Rádió Magvetés – hitéletünk krónikája című műsorában lehet meghallgatni, március 22-én 20 órától (szerkesztő: Zimányi Ágnes).
