Egyházüldözés a Kádár-rendszer alatt – A konferenciáról a Magyar Kuríron
A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház konferenciát rendez Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban címmel a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán május 6-án és 7-én. A Magyar Kurír csütörtök és péntek délelőtt van jelen a rendezvényen. Az alábbiakban a csütörtök délelőtt összefoglalóját olvashatják. Forrás: Magyar Kurír
Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Erdő Péter bíboros köszöntőjében kiemelte: az egyházüldözés kutatásakor nem vezetheti az egyházat a bosszúállás szelleme, és a krisztusi küldetést kell szem előtt tartania. Rámutatott ugyanakkor: a kommunista diktatúra alatt mindenkinek nehéz volt ellátnia a feladatát.
Szabó István dunamelléki református püspök rámutatott: ma sokan kétségbe vonják az evidenciákat, ezért hangsúlyozni kell, hogy ugyanolyan evidencia, hogy volt egyházüldözés a kommunizmus alatt, mint hogy kétszer kettő az négy. Kifejtette: a megbékélés még mindig nem következett be, az üldözés szellemi természetű is volt, és ez a szellemi tartalom még nem párolgott el, ott érezni idegrendszerünkben és viszonyainkban. Kiemelte, hogy nem csak a tetteseket és az áldozatokat, hanem leginkább a mártírokat is be kell mutatni.
Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője figyelmeztetett: lehet, hogy nem az ügynökkérdés és az egyházüldözés a legfontosabb téma ma az egyházaknak, de ha hitelesek akarnak lenni, szükség van a feltárásra, a szembenézésre.
Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár (MOL) főigazgató-helyettese a huszadik század második felének közép- és kelet-európai egyházüldözéséről beszélt. Emlékeztetett: II. János Pál idején felállították a Vatikánban az Új Vértanúk Levéltárát, ahol 12 ezer mai mártírról őriznek anyagokat. Előadása elején arra hívta fel a figyelmet, hogy véget kell vetni az ügynök-központú történetkutatásnak, és nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tartótisztekre és azokra, akik a jelentéseket olvasták.
Szabó Csaba rámutatott: az egyházüldözés nem huszadik századi találmány. A kommunista diktatúra intézményesítette ezt, és jóval kreatívabb volt módszereiben a korábbi egyházüldözőknél. A kutató szerint a kemény diktatúra alatt könnyebb volt az ellenállás, mivel tiszta volt a képlet. A pedofil papokkal való példálózást, mint lejárató eszközt már a nácik is alkalmazták, ahogy a kommunista diktatúra is, de Boccaccio Dekameronjában is feltűnnek, a módszer nem mai.
Kifejtette: a „békemozgalmi hisztéria” keretében létrehívott békepapi mozgalommal az alsópapságot szerették volna elszakítani a felsőklérustól, de a hatvanas évektől megfordult a trend, és inkább a felsőpapságot igyekeztek megnyerni a hatalomnak, az alsópapság ellenében. Az előadó szerint ehhez hozzájárult a Vatikán akkori keleti politikája is.
A délelőtt folyamán a továbbiakban Harmath Károly szabadkai ferences teológia tanár a II. világháború utáni jugoszláv „néphatalom”-nak az egyházakhoz való viszonyulásáról, Bohán Béla beregszászi jezsuita plébános pedig a kárpátaljai egyházüldözésről tartott előadást. A konferencia előadásait kötet formájában megjelentetik.
