Egy élet Isten szolgálatában – Beszélgetés Seregély István nyugalmazott egri érsekkel

– Milyen érzéssel fogadta a kitüntetést?

– Tekintettel arra, hogy életemben alapvető szempont volt, hogy sohasem egy elismerés érdekében, vagy elnyeréséért próbáltam teljesíteni a kötelességemet, ebben az esetben sem tekintettem egy élet sikerének ezt a kitüntetést, csupán hálával gondolok azokra, akik észrevették és értékelték a mulandó emberi élet egyházam és hazám szolgálatában eltelt esztendeinek esendő értékét.

– Érsek úr a múlt héten ünnepelte a 80. születésnapját. Egy kitüntetés, egy születésnap mindig alkalom a számvetésre, a mögöttünk hagyott út értékelésére. Mi az, ami talán legjobban benne van  a szívében, amire most is örömmel gondol?

– A 80 esztendő nem egyéni érdem. Sohasem számítottam arra, hogy ilyen hosszú ideig itt leszek ezen a földön. Visszatekintve semmi más nem foglalkoztat, mint a hála és a köszönet a Gondviselő Isten iránt, aki lehetővé tette, hogy hűségben járjam meg az általa kijelölt utat. Ennek az útnak, az elmúlt 80 esztendőnek minden eseménye ma már ennek a hálaadásnak a jegyében fogalmazódik meg. Ezek voltak azok a kezdetben a jövőt még nem ismerő elhatározások, amik néha persze kockázattal jártak, de ezeket vállalni kellett. Utána pedig jöttek, azok az esztendők során gyarapodó tapasztalatok, hogy ha életünket Krisztus követelményeihez igyekszünk kapcsolni, akkor az élet valószínűleg a Mindenható Isten oltalma alatt eléri a célját.

– A magyar egyház életében, hazánk életében is sok minden történt az elmúlt évtizedekben és ezeknek a történéseknek Ön is tevékeny részese volt. Hogyan tekint vissza ezekre az évekre?

– Én nem alkottam semmi rendkívülit, mindig azt a kötelességet teljesítettem, amit az adott körülmények között a gondviselés rám bízott. 32 éven át lelkipásztor voltam, 20 éven át szolgáltam egy magyar egyházmegyét, amit Szent István király alapított, és amelyet 1000 éven át 79 elődöm megóvott és megvédett. Bízom benne, hogy ennek a szolgálatnak a megítélését a Mindenható Isten irgalommal és szeretettel fogja örök üdvösségem javára fordítani.
Én is része voltam annak a folyamatnak, ami a megújulásra törekvő magyar életből alkalom adtán adódott és kialakult. Benne volt ebben az egyházmegyék új beosztásának a szolgálata, benne volt az egyházmegyei zsinat, a zarándoklatok, hasonlóképpen a rádióknak, a Szent István Rádiónak és a Magyar Katolikus Rádiónak az elindítása, nem különben az a Szentszék és a Magyar Állam közti megállapodás is, amelyre hivatkozva adták át nekem ezt a kitüntetést. Tény és igaz, hogy ezt sem én javasoltam, hanem a magyar kormány látta jónak, hogy egy apostoli nuncius által vezetett magyar delegáció, és a kormány által kijelölt szakértők munkája nyomán elkészített megállapodás, végül is nemzetközi szintre került. Ezt a dokumentumot nem én írtam alá, hanem az Apostoli Szentszék, illetve a Magyar Kormánynak a vezetője, hogy én is benne voltam, az csak azért volt, mert akkor éppen én voltam a püspöki kar elnöke.

– Hogyan telnek most napjai?

– Hálát adok a Mindenható Istennek, hogy úgy alakította a sorsomat, hogy nyugdíjas éveimet ebben a házban tölthetem. Ennek a háznak a létrejötte is egybeesik az én egri püspökségemmel, hiszen az akkori idős papok szólítottak fel arra, hogy mivel idős korukra nagyon sokan nem tudnak otthon biztosítani maguknak, szerezzünk egy olyan házat, amelyben az idős papok számára el lehet készülni az örökké valóságra. Mikor ez megvalósult tudtam, hogy én is ide jövök, ha megélem. Azóta már látom, hogy jobb helyre nem mehettem. Letettem a személyi, anyagi és adminisztrációs ügyeit a püspöki szolgálatnak és ismét pap vagyok. A napjaimat kitölti az Úristennel való kapcsolat örökkévalóságra előkészítő elfoglaltsága és a lelkipásztori szolgálat, amelyre nagyon sokszor kérnek föl. Gyakran egy időpontra több felkérést is kapok, amit így nem mindig tudok teljesíteni, de bízom benne, hogy ameddig az Úristen egészséget és lehetőséget nyújt, addig megteszem, ami tőlem telik.