Egész évben ünnepeltünk

Nagyon nagy öröm visszatekinteni erre az esztendőre, amely a Magyar Katolikus Egyház történetében kiemelkedő és csodálatos jelentőségű év volt. Attól kezdve, hogy a Biblia évének gondolata felmerült, illetve a Püspöki Konferencia meghirdette, sokan boldog örömmel várták ezt az esztendőt, az év folyamán valóban megpezsdült az ország, a katolikus hívek közössége, és – nagyon sokszor a protestáns testvérekkel összefogva – ünnepeltük a Szentírást. Csodálatos volt látni azokat a programokat, amelyeket egymás után szerveztek, mind országos, mind egyházmegyei szinten és helyi körökben: bibliakiállítások, bibliaolvasó maraton volt számtalan helyen, sokfelé terjedt, vert gyökeret a vándorevangélium-mozgalom, a családi bibliaolvasás. Voltak tudományos konferenciák, biblikus előadások, lelkigyakorlatok, bibliamegáldások, bibiaapostolképzők, bibliai figurák készítésének kurzusai, vetélkedők, hittan- és rajzversenyek, hangversenyek. De volt igazán sok eredeti ötlet is, amelyet korábban az ember el sem tudott képzelni, például a somlói zarándok-ösvény megvalósulása, ún. bibliai staféta, amely Pozsonyból indult, és másfelé is megvalósították, számos helyen volt bibliai sátortábor, rendeztek bibliai lakomát stb. – még hosszasan sorolhatnám a példákat.

A rendezvények helyszínei is rendkívül változatosak voltak: a legelőkelőbb intézmények, mint az Országos Széchényi Könyvtár, a Bartók Béla Hangversenyterem, az esztergomi Szent Adalbert Továbbképzési Központ éppúgy, mint a városok, kis falvak és települések könyvtárai, kultúrházai, polgármesteri hivatalai. Ünnepelték a Szentírást erdők mélyén és pusztákon, a bugaci Hittanyán, a zalai dombok magasán zuhogó esőben, viharban, egykori úttörőtáborokban, polgármesteri hivatalokban, könyvesboltokban, városok főterein és közintézményekben. Jó volt látni, hogy megmozdult az ország! De az országnak nemcsak az a fele, amely hívő és gyakorló vallásos, hanem sokan mások is. Szerte az országban mindenfelé hívták a biblikus előadókat: Székely János püspök úr számtalan helyen és rendezvényen tartott előadást, Kocsis Imre kollégám, Thorday Attila, Gyürki László atya és mások ki tudja, hány előadást tartottak különböző rendezvényeken. Jómagam hetven helyszínen szerepeltem az év folyamán, hatvanezer kilométert autóztam az országban és a határon túl. Mindenütt boldogan várták és itták azokat a szavakat, amelyeket a Biblia értékéről, szépségéről mondtunk.

Nagy öröm számomra és minden bibliaszerető ember számára, hogy ennyi előadásra, ennyi ünnepre, ennyi Bibliával kapcsolatos rendezvényre került sor az országban, Szép volt látni, hogy megmozdult az országban a hívek sokasága, sőt a nem hívők is: mint egy gátszakadás, olyan volt ez az esztendő! Mindezért köszönetet kell mondanunk sokaknak, a püspök atyáknak, akik felkarolták, ajánlották, és természetesen maguk is részt vettek ezeken a rendezvényeken, előadásaikkal közreműködtek. Köszönet illeti az előadókat, a hitoktatókat, a lelkes helyi animátorokat, rendezvényszervezőket. Nagyon sokan – papok, lelkipásztorok, világiak, városi és falusi közalkalmazottak – működtek közre abban, hogy a Szentírást végre sokak figyelmének középpontjába állítsuk, és minél többen tudatára ébredjenek a benne rejlő értékeknek. Meg kell jegyeznem, hogy a Bibliát nem kellett reklámozni – egyszerűen ünnepeltünk, örültünk, figyeltünk rá egy éven keresztül, ünnepeltük protestáns testvéreinkkel együtt. Nem tudok elképzelni semmi mást, amit így, ennyi helyen és ily sok módon tudnánk megünnepelni, mint a Szentírást – legyen az egy közkedvelt szent, történelmi nagyság, évforduló vagy akár egy nemzeti ereklye.

Meggyőződésem, hogy ez az egy év megváltoztatta, gazdagabbá tette Magyarországot. Még az év elején azt kérdezte tőlem egy riporter, hogy más lesz-e az ország, ha majd elmúlik a Biblia éve. Biztos vagyok benne, hogy más lett! Mindannyiunk előtt tudatossá vált, hogy az emberek között milyen sokan vannak, akik számára egyértelmű, hogy egyedül a Biblia kétezer éves értékei maradandóak, és ezek az értékek, elvek azok, amelyek a világ bajait igazán orvosolni tudják. Manapság, a „Vedd meg, használd, aztán dobd el!" világában, ahol a pénz és sokszor a megtévesztés uralkodik, van egy támpont, amely megváltoztathatatlan, és amely a Teremtőtől, az Úr Jézus Krisztustól magától származik. A Biblia éve megmutatta, hogy milyen sokan tudják ezt. És azt is, hogy a Szentírással a kezünkben jobban átérezzük mi is, katolikusok és protestánsok, hogy testvérek vagyunk.

Örömömre szolgál, hogy a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, amely a világegyháznak mintegy kilencven országához hasonlóan hazánkban a biblikus lelkipásztorkodás előmozdítását szolgálja, nagy mértékben hozzájárulhatott az ünnepi esztendő sikeréhez. Nagyon sok helyen megvalósították azokat a programok, amelyeket ajánlottunk, gyűjtöttünk és közreadtunk. Sok helyen nagy örömmel fogadták a Biblia évére megjelent kiadványainkat: mindenekelőtt reprezentatív Aranybibliánkat, de vitték és forgatták a Családi Bibliát is, ami azután sok otthonban a lakás díszévé, a családi élet középpontjává vált. Már a megelőző ősztől sikerült megoldanunk, hogy a mindennap használatos Szentírást féláron adjuk. Ezzel megvalósítottuk a II. Vatikáni Zsinatnak azt a kérését, hogy a hívek előtt szélesre kell tárni a Bibliához, Szentíráshoz vezető utat. Közreadtunk DVD-n vallomásokat kiemelkedő egyházi személyiségektől, egyszerű hitoktatóktól, hétköznapi emberektől. Elkészült egy csodálatosan szép DVD a Szentföldről. A cigány Biblia fordítása is befejeződött és ki is adtuk karácsony előtt a Reneszánsz Programiroda támogatásával. Végre megoldottuk, hogy az idősek számára rendelkezésre álljon egy nagyobb betűs újszövetség. Mindezeket nagy örömmel fogadta a hívők közössége, az ünneplők sokasága. Igazán elmondhatom, hogy tanári és bibliaapostoli munkám, évtizedeim során ez volt a legszebb, legcsodálatosabb esztendő.

Szívből hálát kell adnunk Istennek ezért az eredményes, áldásos évért, az ötletért, a megvalósításért, a közreműködőkért, a kapott kegyelmekért és az elnyert megerősítésért. Az egyik kis faluban Úrnapján a körmenet útvonalán virágszőnyegből rajzoltak egy Bibliát, és virágszirmokkal írták ki: „Vedd és olvasd!” Nagyon szépnek találtam ezt az ötletet. A Szentírás vezet bennünket Jézushoz, és Jézussal csak a Szentírással a kezünkben tudunk járni. Ennek az útnak a kiemelt, csodálatos szakasza volt ez az esztendő. Szívből remélem, hogy ez az év, a sok szép esemény és az Isten igéje iránt föllobbanó érdeklődés – még a kívülállók részéről is – nem fejeződik be: a Biblia éve mindannyiunk számára felnyitott egy kaput. Akik hisznek és ismerik a Szentírást, azokat az elmélyülés felé indította, a kívülállók számára pedig a Bibliával való ismerkedésre, barátkozásra nyújtott lehetőséget.

Mélységesen egyetértek Beer Miklós váci püspök úr szavaival, aki visszatekintésében ezt mondta: „Hálát adok a Jóistennek ezért az évért, és úgy érzem, hogy egy nagy adósságunkat próbáltuk törleszteni... Valahányszor ünnepélyes szentmiséken az evangélium olvasásakor a pap vagy a diákonus megtömjénezi a Szentírást, az evangéliumos könyvet, mindig az jut eszembe, hogy Jézusnak egy sajátos jelenléte ez, az Úristennek különleges ajándéka, hogy találkozik velünk és szól hozzánk."