Csapatmunka – Beszélgetés Csorba Évával a Bethesda Gyermekkórház főorvosával
Budapest – „Óriási segítséget jelent a Bethesda gyógyító közössége. Sokkal nyugodtabb a munka, mint egy nagy kórházban. Itt mindent megszerveznek, amit kérünk” – fogalmaz Csorba Éva plasztikai sebész. A Bethesda Gyermekkórház vezető főorvosa a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt állami kitüntetést vehette át március 15. előtt. Forrás: reformatus.hu / T. Németh László
„Nagyon sokat jelent számomra ez az elismerés is, bár nem azért dolgozom, hogy kitüntetést kapjak. De ha díjazzák a munkámat, az nagy boldogság és megtiszteltetés. Családomban gyűlnek a keresztek, hiszen fiam (Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó – a szerk.) már három kitüntetést kapott” – mondja a főorvosnő.
– Az elismerést a Bethesda Gyermekkórházban végzett szakmai munkájáért kapta. Mit jelent ez a munka?
– Az ország minden részéből ide hozzák a súlyosan égett betegeket, emellett elvégezzük Közép-Magyarország teljes ambuláns ellátását. Az égéssérült gyermekeket gyógyulásuk után évekig követjük, ha kell, a rekonstrukciós műtéteket, tehát a funkciózavart vagy az esztétikai károsodást is itt hozzuk helyre a későbbiekben. Nagyon sok gyermekplasztikai beavatkozást végzünk. Az ország különböző részeiből küldik hozzánk a gyermekeket születési, fejlődési rendellenességgel, bőrdaganatok eltávolítására. Nagyon sokszor előfordul, hogy a gyerekek a vonat tetejére felmászva a magasfeszültségtől szereznek súlyos égési sérülést. Kedves beteg számomra az egyik ilyen fiú, aki gyógyulása után kontrollra járt vissza, amikor a hónalján található hegre azt mondtam, hogy meg kellene operálni. – Meg kellene operálni? – kérdezte, és csinált egy cigánykereket. – Igazad van, nem kell megoperálni – mondtam neki.
– Ön az égéssérült központ megszervezője. Hogyan jött létre a kórházban ez az osztály?
– 2002-ben elindítottuk a Bethesda Gyermekkórház Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központját, miután kétszer is előfordult, hogy az országban több helyen nem fogadtak súlyosan sérült gyermekeket. A szervezeti felépítést úgy kellett megalkotnunk, hogy gördülékenyen, minimális anyagi és személyi ráfordítással üzemeljen. Dizseri Tamás akkori főigazgató felkérésére – az igazgatóság sok segítsége mellett – vezethettem ezt a munkát. Elképzeléseimet támogatták, és ha azt jónak találták, akkor teljes mértékben mellettem álltak. Így több korábbi munkatársamat sikerült idehoznom, akikkel most is csapatban dolgozhatok.
– Amikor elindult az égéscentrum, milyen feltételek voltak adottak, és mit értek el az elmúlt nyolc év során?
– Az eszköztár már kezdetben is nagyon jó színvonalú volt. A legfontosabb eszközökhöz a szervezés közben hozzájutottunk. A gépek újabb generációinak beszerzése pedig most is folyamatban van. Az intézmény a nyolc év alatt kinőtte az eredeti terveket: jóval több a gyerek, és az esetek súlyosabbak, mint azt eredetileg felmértük. Ehhez a megnőtt igényhez azonban felnőtt egy saját személyi állomány is.
– Ez az egyetlen ilyen központ az országban?
– Miskolcon és Pécsen is ellátják a sérülteket, de központ nincs máshol. Ez azt jelenti, hogy bármilyen okból idehozhatják a harminc százaléknál súlyosabban égett gyermekeket.
– Az égéssérült osztály az egyik legnehezebb munkát végzi a kórházban. Hogyan viseli a lelki terhelést?
– 27 éve dolgozom égett betegekkel, de a gyermekek közötti munka eltér a felnőttekétől. Míg a felnőttek esetében a sérülést nagyrészt maga a sérült okozza, a gyermekeknél általában a szülő a felelős. Mi találkozunk azzal, hogy a szülő lelkiismeret-furdalása igen nagy a gyerekkel kapcsolatban, ezért itt a gondozás is egészen más. Nagyon sokszor, éppen a lelkiismeret-furdalás miatt, a szülők kívül keresik a hibát, és ezt esetleg a kezelőorvosokra vetítik ki.
– Plasztikai sebészként miért dolgozik egy egyházi gyermekkórházban?
– Nagyon jól kiegészíti egymást, hogy a súlyos betegekkel a gyógyulásukért, másokkal pedig magánorvosként a szépségük érdekében foglalkozom. Azt gondolom, hogy a plasztikai sebésznek komoly gyógyító munkát is kell végeznie.
– Több magyarországi és nemzetközi szakmai szervezetnek is tagja, rengeteg előadást tart konferenciákon. Hogyan segíti ezt a Bethesda szakmai munkája?
– Ezek rendszerint klinikai előadások, tehát arról szólnak, hogyan kezeljük a betegeket, és milyen eredményeket érünk el velük. Ezek a konferenciák nagy megmérettetések. Tehát egyrészt meg akarjuk mutatni, hogy mi mit csinálunk, másrészt szeretnénk visszajelzést kapni, hogy a nemzetközi színvonal tekintetében hol állunk. Magyarországon és Európában egyaránt szakvizsgáztatok. Elmondható, hogy a magyarországi égésellátás bármelyik országban megállná a helyét.
– Miben nyújt kiemelkedőt a Bethesda?
– A komplex ellátásban. Itt a gyerekekkel lelkigondozó vagy éppen szociális gondozó foglalkozik. Hazaviszik a gyermeket, vagyis megnézik és felkészítik a környezetet, beszélnek az iskolával, önkormányzattal. Ilyet nem láttam más intézményben. Az, hogy egyházi kórház, mindenképpen lelki többletet ad. Az itt dolgozók nem feltétlenül csak a kötelességüket végzik, hanem annál jóval többet tesznek. Teljes odaadással, szeretettel viseltetnek a betegek iránt. Itt tényleg mindennek a középpontjában a gyerek áll. Úgy érzem, hogy a Bethesdában a lelkesedés és a szeretet lényegesen több mint máshol.
– Jól tudom, hogy a gyógyítottak nem csak kezelésre járnak vissza Önökhöz?
– Meglátogatnak minket, nagyon szép pillanat, amikor rajzokat, kézimunkát hoznak ajándékba. Ez sok erőt ad nekünk. Volt olyan gyerekünk, akit az indulásunk évében operáltunk, most pedig a gyerekét hozta hozzánk.