Család-Sziget 2009, azaz amikor Hajdúsámson a találkozások szigete lett…

Amikor a mai embert oly nehéz ünneplésre, vagy puszta együttlétre hívni és bírni; amikor napjainkra inkább az elszigetelődés a jellemző, mintsem egy másik kéz megragadása; amikor tulajdonképpen nem a család, vagy a házasság, hanem maga az ember, - aki egyébként a teremtés koronája – van válságban, nehezen elképzelhető az, hogy öt nap alatt, több mint 1100 érdeklődő lépett be az Isten házába. Ettől a megállapítástól függetlenül állíthatjuk: az e heti találkozásokat is onnan felülről irányították.
Éspedig azért, mert ott tudja Valaki a legjobban, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”. Ez annyit tesz, hogy nem igaz, hogy nehéz az embereket egybe hívni, és az sem, hogy az elszigetelődés ellen nem lehet valamit tenni. Csak egy másik erő éppen „szétdobálni” (diabolosz=sátán) akar minket, nem pedig együtt látni. Nagy hullámokkal elijeszteni, elnyelni szeretne, és tengerként akar elnyelni mindnyájunkat. Az embereket ebből a tengerből, melynek habjai a korszellemmel, a betegségekkel, széthúzásokkal, ármánykodásokkal, házasság-, gyermek- és életellenes furfangokkal vannak telítve, ki kell menekíteni! Egy szigetre, azaz egy stabil helyre kell vezetni, ahol mindenki érzi, hogy nincs egyedül. Velünk van az Úr.
Így, ennek szellemében kelt életre, és így, ezek alapján lett ebben a hajdúvidéki kisvárosban egy sziget, a templom. A templom. Az Úr háza; ahol egy majd 50 m2-es színpadon, sok ezer watt, kitűnő előadók, magasan képzett zenészek, és nem utolsósorban élni akaró édesapák, édesanyák, nagyszülők és gyermekek közreműködésével csodát élhettünk át. Kicsinyeink a Játszóházban tölthettek el feledhetetlen órákat, ahol arcfestés, nyakláncfűzés, sólisztgyurmázás és még sok meglepetés várta őket.
Felnőtt és gyermek napról napra nagyobb örömmel vett részt a programokon. Ennek a csodának pedig az volt az alapja, hogy ezen a szigeten itt volt az Isten is. És elhozta közénk Pálhegyi Ferencet, Csókay Andrást, Balogh Klárát, Balczó Andrást, Gaál Botondot, hogy életük, és szolgálatuk, Bölcskei Gusztáv püspököt, hogy igehirdetése, Pintér Bélát, a Tűzveszély, az Amnesztia, az Éden és a Continental Singers zenekarokat, hogy fergeteges koncertjük által találjunk kapaszkodót. Mindenkin szó szerint érezhető volt, hogy „lelkes” emberek, akik már Isten előtt vannak, és küldetésük nem kisebb célról tanúskodik: Isten elé kell állítani másokat is.
Itt, ezen a ponton találkozott – lám egy újabb találkozás – a hét programja legnemesebb céljukkal. Családok Isten előtt, családokat Isten elé. Ettől többet nem kérhettünk, kevesebbet pedig nem volt érdemes remélni. Ugyanis csak Isten lehet az, Aki végső soron menedékké válhat életünkben. A Kálvin-vasárnap ebben erősített meg mindnyájunkat, hiszen arra a reformátorra emlékezhettünk ifiseink műsorán, aki alatt sokszor megrendült a talaj, és akit ellepni akart a hullám, mégis életet talált megmentő Urában. A helyi gyülekezet, és a vendégek biztosan nem feledik el ezt a „találkozást” sem, hiszen családonként mindenki egy fából készült lúdtollat kapott ajándékba.
Az istentisztelet után faültetésre került sor, hiszen a helyi református gyülekezet a 460. születésnapját ünnepli ebben az esztendőben. Ettől kezdve egy csodálatos örökzöld, a fotémia fa – melynek levele télen piros, virága fehér, most pedig zöld lombbal díszített - hirdeti a templomkertben, hogy ez a közösség él, és élni akar.
A záró estén egy mini foci torna biztosított találkozást református lelkészek, helyi vállalkozók, és a majd száz lelkes szurkoló között. Nem mellékesen Isten szolgái álltak a dobogó legmagasabb fokára – veretlenül -, amibe mindenki kénytelen volt belenyugodni, hiszen a prédikátorok újra komolyan vették címerük vezérigéjét: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
Alkalmaink megszervezésekor csak arra törekedtünk, hogy értékes programok kerüljenek rendezvényünkbe. Azonban a jégkárosult testvéreink segélykérő kiáltása még nemesebb cél felé vezetett minket, mert segíteni akartunk rajtuk. Céladomány gyűjtésére szántuk el magunkat, mely sokak szívét megindította. Így, több mint 100.000 Ft gyűlt össze, mellyel ha csak egy kicsit is, de terheiket szeretnénk enyhíteni; hiszen mi egy nagy család vagyunk…
A köszönet szava elsősorban Urunkat illeti mindezért a hétért, de azoknak is jár, akik komoly támogatással álltak mellénk: a Tiszántúli Református Egyházkerület Kálvin Bizottságának, Hajdúsámson Város Önkormányzatának, Rácz Róbert és Tasó László országgyűlési képviselőknek és minden vállalkozónak és magánszemélynek, aki szívén viselte ügyünk anyagi terheit.
Hajdúsámson tehát így lett a találkozások szigete… Reméljük, hogy ezek a találkozások sokak szívét feltöltötték, és erőt adnak ahhoz, hogy minden körülmény között bátor szívvel álljunk meg azelőtt az Isten előtt, Aki arra vár, hogy csak Rá bízzuk életünket!