Böjte Csaba misét mondott és adományt vitt
Nagyréde - A nagyrédei egyházközség, intézmények és civil szervezetek, magánszemélyek részvételével gyűjtést szervezett a dévai gyermekotthonnak. A legendás intézmény irányítója, Böjte Csaba szentmisét celebrált az adománygyűjtő községben. Forrás: heol.hu
Böjte Csaba
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a dévai gyermekotthon, illetve az azt működtető alapítvány létrehozója celebrált szentmisét Nagyrédén a római katolikus templomban. Az árva gyerekekkek foglalkozó "legendás" szerzetes a szeretet erejéről beszélt, karácsonyra készülve akkép fogalmazott: látszólag "szerényen feltarisznyázva küldte az Isten az ő fiát az emberek közé", hiszen sem vagyon, de még csak létbiztonság sem fogadta földi élete kezdetén Jézust.
- Szeretem elképzelni, ahogy az emberek gyerekeivel a kis Jézus játszódott, labdáztak, fogócskáztak, képzeljétek csak el, "ipiapacs Kisjézus, megvagy", s ennyi. Ugyanolyan gyerek volt, mint bármelyik másik, a pajtásai - fűzte gondolatait a szerzetes. Mondván: az, hogy Isten fia embergyerek életet élt előbb, ugyancsak azt mutatja, jól érezte magát az emberek között. S azért érezte jól, mert a "feltarisznyázás" bizony tényleg csak látszólag volt szerény, hiszen olyasmit kapott földi életéhez, ami a legdrágább: a mérhetetlen szeretetet. Minden és mindenki iránt.
A szerzetes emlékeztetett rá: ez a szeretet mindannyiunkban benne lakozik, csak nem hagyjuk, nem akarjuk kiereszteni, megmutatni. Holott az igazi gazdagság, az igazi boldogság forrása a szeretet, s nem az anyagi javak.
- Isten selejtet nem csinál, szoktam mondani, s ezért ha egy emberre bárki azt mondja, az ilyen, vagy olyan rossz, hát én meg azt mondom: mi ez, ha nem káromkodás. Elvégre az az ember is Isten teremtménye, ő formálta egy marék porból. Mindenkiben benne van valami nagyszerű, mindenkinek a szívébe ott lakozik valami kiválóság. Csak tudni kell azt onnan kihámozni, kibontani, hagyni kibontakozni - fejtegette Böjte Csaba, utalva azokra a nehéz sorsú, sokszor árva, vagy utcagyerekekre, akik a dévai otthonba kerülnek.
- Ezek a gyerekek tele vannak kudarccal, bánattal és keserűséggel, talán félelemmel - folytatta a prédikációt Csaba atya. - Én hiszem mégis, hogy mindegyikükben benne vannak csodás dolgok. Egyikben kitűnő házak tervei, másikban tán csodálatos versek, harmadikban lehet, hogy olimpiai sportteljesítmények. Csak ezeket elnyomja az addigi életük sok-sok fájdalma, bánata, szerencsétlensége, keserűsége és nyomorúsága. Mindig azt mondom nekik: úgy nem lehet biciklizni, hogy hátrafele nézel, mert akkor nagyon csúnyán összetöröd magad. Hagyd el, ami mögötted van, ami eddig volt, s nézz most már előre.
Ugyanerre biztatta a híveket is a dévai ferences szerzetes: hogy tiszta szívvel tekintsenek a jövőbe, és őszintén egymás felé fordulva a szépet, az értéket keressék a másikban, házastársban, gyermekben, szülőben, ismerősben és idegenben. S kiváltképp Karácsonyra készülve, mert az ünnep igazi fényét a szeretet ragyogása adja, és nem az ajándékok csillogása.
