Átadták a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat

A díjátadás házigazdájaként Balog Zoltán lelkipásztor, a Protestáns Fórum elnöke, országgyűlési képviselő a szenvedélyes emberekről szólt köszöntőjében: azokról, akik a szenvedélyük áldozatává váltak, illetve azokról, akik szenvedélyesen szolgálják és segítik a bajba jutott társaikat. A svájci alkotmányra hivatkozva elmondta: a jólét fokmérője, hogy a társadalomban hogyan bánnak a legkiszolgáltatottabbakkal.
Szabó István dunamelléki püspök az aznapi igeszakasz, a Jn 8, 28-36 alapján a valódi és a szennyezett szabadságról szólt. Az ember transzcendens szabadságigényét egyedül a szabadító és szabad Isten elégítheti ki. Az emberi "mindent lehet"-szabadság az elmagányosodásba torkollik, míg az Úr akaratát kereső szabadság összeköt Istennel és emberrel egyaránt.
Az igehirdetés után Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke laudációjában a Dizseri-díjat a másként élő élet példájának nevezte. Elmondta: Victorné Erdős Eszter neve összeforrt szolgálatával, amelynek ars poeticája a szeretet. Ez a szakmai berkekben néha megmosolygott szeretet vetette vele észre a Moszkva téri drogosokat, és indította arra őt fiatal teológaként, hogy segítsen nekik. Volt bátorsága a kallódók életébe belépni, beavatkozni, és empátiává érlelődött kamaszkori kallódásának emléke - a KIMM legtöbb munkatársa maga is megjárta a másik oldalt. A gyógyító szeretet elérhetőségben, jelenlétben, együttlétben áll, őszinte és szókimondó, de nem bántani, hanem segíteni, megtartó közösséget teremteni akar.
"Nagyon örülök ennek a díjnak, mert azt közvetíti, hogy a református egyház örül ennek a missziónak" - mondta a díj átvétele után Victorné Erdős Eszter.
A díjátadó ünnepség keretében került sor az első díjazott, Fülöp G. Dénes díjának átadására, amit az elhunyt lelkipásztor helyett fia vett át. A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjjal járó, az irgalmas samaritánust ábrázoló kisplasztikát Melocco Miklós szobrászművész tervezte. A díjjal hétszázezer forint pénzjutalom is jár.
A díjátadás után Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház igazgatójának moderációjával szakmai konferencián vehettek részt az érdeklődők. Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese a mai élménytársadalomban a relatív értékek abszolutizálódásáról, ennek következtében a hamis elvárások kialakulásáról és az ebből következő függőségekről beszélt. Ezt oppozícióba állította az egyetlennel, ami az ember teljesség- és tökéletességigényét kielégíti: az élő istenkapcsolattal.
Victorné Erdős Eszter A terápia lelke - a lélek terápiája címmel tartott előadást. Mint elmondta: a klienseknek a misszióban nem kötelező megtérni, viszont fontos, hogy Isten dolgaival találkozzanak. A munkatársak viszont hisznek Isten végtelen, lehetetlent is lehetővé tévő erejében, szeretetében. A gyógyítás csakis szeretetkapcsolatban működik.
Arról, hogy "hogyan lesz a kutyából szalonna", a KIMM egyik volt kliense, Kármán György vallott a közönség előtt. Beszélt bűnöző életéről, a teljes ellehetetlenedésről, és arról, ahogyan őt - akarata ellenére - Isten megszólította.
A személyes vallomás után a Református Iszákosmentő Misszió vezetője, Némethné Balog Katalin tette fel előadása címében a kérdést: Még mindig alkohol? Felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadság nem az elvárásokban van. Különösen rossz, ha a szenvedélyükből szabadulni vágyóknak egy szabályokkal, tiltásokkal összekötözött szabadság-variációt mutatunk.
A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese, Topolánszky Ákos a szenvedélybetegségekkel szembeni állami és egyházi feladatokról szólt. Előadásában kiemelte a társadalmi konszenzus fontosságát, és emlékezett rá, hogy az egyház - mint a politikai helyzete engedte - azonnal reagált a drogosok által felvetett problémákra. Mint arra rámutatott: érzékelni kell a problémák mögött a szomjúságot azoknál a fiataloknál, akik mérget isznak az élet forrása helyett.
Buda Béla professzor, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója a posztmodern függőségeket mutatta be konferenciazáró előadásában. A posztmodern ember keresi a veszélyt, az élményeket, nárcisztikus és teljesítménykényszeres, igyekszik a valóságból kiszakadni akár szerekkel, vagy éppen radikális csoportokhoz csatlakozva. A megelőzésben, gyógyításban kulcsmomentumként nevezte meg a szeretetet. "A mai ember tudatosan igyekszik szenvedélyesen élni. Ebbe belehalhat. De a szenvedély lehet más: szolgáló szenvedély is" - utalt beszédében az eddigi és ezutáni Dizseri-díjasokra, illetve a díj hat évvel ezelőtt elhunyt névadójára.

Az Új Ember 2003. január 19-i számában, egy nappal a halála előtt jelent meg Dizseri Tamás írása az Ökumenikus szemle című rovatban: "Életünk törékeny cserépedényben van s testi-lelki szenvedéseink, nyomorúságaink és vétkeink súlyos teherként nehezednek ránk. Mégis határozott vigasztalást kapunk Krisztustól, aki azt mondta: "Elég neked az én kegyelmem". Aztán - az elhivatottak prófétikus előrelátásával - tovább ezeket írja: "Tudjuk, kincseink cserépedényünk összetörése által válnak láthatóvá és nyilvánvalóvá."

A rendszerváltás utáni új Bethesda első igazgatója fiatalon ment el. Gyógyító közösséget álmodott, és igazán értett ahhoz, hogy felkeltse a jó ügy iránti lelkesedést másokban. Arról, hogy magát mennyire nem kímélve járt elől, épp korai halála tanúskodik. Sokunkat az ő hite, álmai, tettre kész szeretete vonzott a Bethesdához, és segít látni a célt ma is. Barátai, tanítványai, munkatársai szeretettel emlékezünk rá, és szeretnénk, ha sokáig megőrizné őt az emlékezet.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata, a Dunamelléki Egyházkerület, a Németajkú Gyülekezet Protestáns Fóruma és a Bethesda Kórház Alapítvány közösen díjat alapított, amelyet minden évben, Dizseri Tamásra emlékezve, halálának évfordulóján adnak át a szeretetszolgálati munka elismeréséül a díj kuratóriuma által kiválasztott . A díj maga egy bronz érem, Melocco Miklós szobrászművész alkotása, valamint 700.000,- Ft.