Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap volt a katolikusoknál

Spányi Antal megyéspüspök az adventről és a mai ember várakozásra való képtelenségének feloldásáról beszélt homíliájában. A világ kényszerít minket arra, hogy azonnal mindent akarjunk: már jóval advent előtt karácsonyi díszben pompázik minden. Küzdeni kell a megélhetésért, az időért, így nem csoda, ha az ember feladja, és sodródik az árral. S hogy mi a megoldás? Felelősséggel tenni a dolgunkat, úgy felhasználni lehetőségeinket, hogy a következő generáció békében élhessen, és felismerni, elfogadni Isten szeretetét.

Az adventi várakozás új kezdetet jelent. Isten ma is ugyanaz, mint amikor szeretetből mindent nekünk adott. Ezt a szeretetet, ezt az Istent kell megismernünk. Ha a világ hatása alatt erre tekintünk, és a magunk szeretete helyett (amely véges, és végül csalódást okoz) Isten szeretetét sugározzuk a körülöttünk élők felé, hatékony és boldog életünk lesz. Csak így válhatunk Isten jeleivé – mondta beszédében Spányi Antal.

A szentmise után a program a Szent István Művelődési Házban folytatódott, amelynek dísztermét zsúfolásig megtöltötték a hitoktatók és a lelkipásztori kisegítő munkatársak: több mint kétszáz résztvevője volt az előadásnak.

Spányi Antal gondolatait kiegészítve, az advent várakozással teli időszakáról és Isten irántunk való irgalmasságáról és szeretetéről beszélt előadásában Fogassy Judit nővér, a Jézus Szíve Nővérek Társasága tagja. Adventben a következő kérdésekre keressük a választ: kire várunk, mire várunk, hogyan, miért és meddig várunk? Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk e kérdések megválaszolásához, kell, hogy helyes képünk legyen Istenről, aki teremtőként pazarul elhalmoz minket, és az emberről, a teremtményről, aki Isten szeretetét keresi. Fogassy Judit nővér bibliai hivatkozásokkal és Istennek próféták általi kinyilatkoztatásaival mutatott rá az Isten és az ember közötti kapcsolat lehetőségeire. „Ti éhezők és szomjazók, gyertek…” (Iz 55,1), „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat.” (Oz 2,21)

Isten szabad akarattal ruházott fel minket, ami azt is jelenti, hogy mindannyian bűnösök, sérültek vagyunk. Ha ezt felfognánk, nem botránkoznánk meg más emberek hibáin, hanem megbocsátanánk. Ez adventben a fényesség, a díszítés. Isten szövetségre lép az emberrel, amihez az a fajta alázat szükséges, amelyben az ember nem akar több lenni, mint ami.

A közösségi életre való nevelés a hitoktatók egyik legfontosabb feladata, hiszen a hit tartalmának megismertetése mellett a hogyanját is át kell adniuk, mert ezen múlik, hogy milyen keresztények lesznek a felnövekvő generációból.

Fogassy Judit nővér csendes imádsággal zárta előadását, majd Spányi Antal püspök áldása után agapéval és kötetlen beszélgetéssel folytatódott a program.