A Szentháromság diplomáciája

– Ön szolgált Ruandában is. Mit tud tenni egy nuncius egy ruandaihoz hasonló helyzetben?
– A nunciusok idejének 90 százaléka egyházi ügyekkel megy el, és 10 százalékát töltik más ügyekkel. Hiszen az apostoli nuncius a pápa követe egy ország kormányánál. A nunciusok elsődleges feladata az, hogy a Szentatyát, a Szentszéket képviseljék egy országban, tartsák és erősítsék a kapcsolatot Péter utódával. Így fontos, hogy képviseljék az egyház egyetemességét. A Szentatya mindenhol ott van képviselőjén keresztül. Persze minden pápai képviseletnek megvannak a maga sajátos feladatai is. Amikor Angelo Sodano bíboros államtitkárként püspökké szentelt, azt mondta, hogy a nunciusok a pápa szemei és fülei kell, hogy legyenek. Nekem viszont hozzátette: Ruandában a pápa szívének kell lennem, mivel egy olyan szétszakított országban, mint Ruanda, az emberi szív is kevés, hogy meggyógyítsa a sebeket. Így nagy szükség van a pápa szeretetének közvetítésére. Ennek szellemében felépítettünk egy falut 300 árván maradt ruandai fiatal számára. Az iskola mellett építettünk egy szívalakú templomot is, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy a pápa a szívével közöttük van.

Az elsődleges feladata egy nunciusnak, mint említettem, hogy megerősítse a kapcsolatot a helyi egyház és Róma között. Ez természetes kéne, hogy legyen, de a gyakorlatban mégsem az. Sokan vannak a püspökök, papok közül, akik nyíltan kritizálják a Szentatyát. Ilyenkor kell közbelépnie a nunciusnak, és meggyőznie az illetőt, hogy mi egy egyház vagyunk, egyetemes egyház vagyunk, amelynek a vezetője a Szentatya.

– Egy-két konkrét esetet tudna mondani?
– Még titkár voltam Brazíliában, amikor el kellett mennem a híres ferences teológushoz, Leonardo Boffhoz, a felszabadítás teológiájának atyjához Ratzinger bíboros levelével, és személyesen kellett vele beszélnem, hogy meggyőzzem Róma álláspontjának helyességéről. Mozambikban egy püspöki kinevezés kapcsán kellett közvetítenem a helyi püspökök és Róma között, mivel nem egyeztek a két fél elképzelései. A nunciusok egyik legfontosabb feladata amúgy is a püspöki kinevezésekhez kapcsolódik. Hála Istennek Magyarországon nincs ilyen probléma.

– Honnan tudja Róma, hogy hol ki alkalmas püspöknek?
– Vannak javaslatok, akikről megkérdezik a helyi püspököket és az őt ismerő, hozzá közel álló egyházi személyeket, valamint a nunciatúrát, amin keresztül zajlik az egész folyamat. A véleményeket összesítik, egyesítik, átnézik a Püspöki Kongregációban, amely kifejezetten ezekkel az ügyekkel foglalkozik. Mindezek mellett a Szentatya teljesen szabadon dönt a kinevezésekről, így előfordul, hogy olyanokat nevez ki, akiket személyesen ismer. Így nevezte ki Tarcisio Bertone bíboros államtitkárt, Angelo Amato érseket, vagy nemrég egy lengyel püspököt, akikkel együtt dolgozott a Hittani Kongregációban.

– Van olyan régió, amelyekben úgymond „hagyományosan” nem harmonikus a helyi egyház és Róma kapcsolata? Például Hollandia vagy Németország? És vannak e olyan témák, amelyekben gyakrabban előfordul konfliktus?
– Akadnak kényes kérdések, ez azonban mindig a helyzettől függ. Amikor Hollandiában voltam diplomáciai szolgálatban, észrevettem, hogy vannak időszakok, amikor forradalminak tűnik a hangulat, utána azonban megnyugszik a helyzet. Akik viszont állandóan kritizálják az egyházat, azok idővel el is hagyják, és többé nem is érdekli őket. A kommunizmus alatt is nehéz volt a kapcsolatot tartani Rómával Közép-Európában, ekkor jött a kis lépések politikája. Ami nagyon fontos, az a jelenlét. A Szentszéknek 180 országgal van diplomáciai kapcsolata. Magyarországon például megvannak a megegyezések, megállapodások, azonban ezeket nem mindig könnyű betartatni. Az előző kormány ideje alatt a vatikáni-magyar vegyesbizottságban sokszor nem sikerült megegyezni, sok vitánk volt a megállapodások alkalmazásával kapcsolatban. Reméljük, hogy a nemrég megalakult kormánnyal újra harmonikusan együtt tudunk dolgozni.

– Püspöki jelmondata: Amor omnia sustinet (A szeretet mindent elvisel). Hogyan éli ezt meg a mindennapokban? Mennyire stresszes egy szentszéki diplomata élete?
– Egy ország diplomáciai testületének mindig a nuncius a doyenje, az első embere. Eme hivatallából adódóan a nunciusnak számos helyre el kell mennie, ahová más diplomaták nem mennek el. Így például egy államfői látogatás egyes programjaira csak a nuncius megy el, így képviselvén az egész diplomáciai testületet. Ugyanakkor a szentszéki nagykövet csak akkor tudja elvégezni a feladatát, ha munkáját nem csupán szakmaként, hanem hivatásként fogja fel. A többi diplomata hétvégenként szabadságon van, pihen, én viszont gyakran plébániákra megyek. Ezt nagy örömmel teszem, de a látszik, hogy a feladatom sokkal intenzívebb.

Számunkra nagy példa II. János Pál és XVI. Benedek pápa, akik annak ellenére, hogy pápák, nem hagyták abba a lelkipásztori szolgálatot, mennek országról országra. Mi próbáljuk követni példájukat, és elmenni az emberek közé, hogy ezekben az időkben, amikor sok a rossz hír – ökológiai katasztrófa, gazdasági válság – elvigyük az embereknek a remény üzenetét. Tudatában vagyunk annak is, hogy mostanában még intenzívebben támadják az egyházat egyes papok és püspökök nem megfelelő magatartása miatt. Azonban nem szabad elbátortalanodnunk, hirdetnünk kell az üdvösség jó hírét és az egyház útját, amely a érdemszerzés útja is. Nem szimpóziumokra van szükség, hanem arra, hogy példát mutassunk, imádkozzunk. Nem arra van szükség, hogy kritizáljunk anélkül, hogy bármit is tennénk. Ugyanígy a Szentatya is végzi a lelkipásztori feladatát ahelyett, hogy egyszerű, népszerű megoldásokat keresne, mint például a cölibátus eltörlése. Más egyházaknál látjuk, hogy ahol nincs cölibátus, ott üresek a templomok, mert az egyházban ott kell lenni, és ha mi kívül vagyunk, nem fog jönni senki. Ugyanígy fontos feladatunk, hogy a Szentatya üzenetét elvigyük az embereknek. Persze látjuk, hogy az egyházban szükség van a megtisztulásra. De látjuk azt is, hogy minden kritika ellenére az egyház növekszik és megújul. Oroszországban hetven esztendőnyi hivatalos ateizmus után most mindenki templomba jár. Isten tervei nem feltétlenül egyeznek meg a mi számításainkkal. Ez a Szentháromság diplomáciája.

* * *