A Himnusz születésnapját ünnepelték Szatmárcsekén
Az ökumenikus imahét megnyitásához igazodva idén egy héttel korábban, 2011. január 16-án ünnepelték a Himnusz születésnapját Szatmárcsekén. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én ezen a kis szatmári településen írta népünk himnuszát. Forrás: Magyar Kurír
Az ünnepi ökumenikus istentiszteletre határon inneni és túli magyarok részvételével került sor 11 órakor a református templomban. Az istentiszteleten Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye római katolikus püspöke, és Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.
Bosák Nándor püspök prédikációjának alapjául Mózes 5. könyvének 4. fejezetét választotta, és párhuzamot vont Mózes és Kölcsey Ferenc személye között. „Át kell gondolnunk a mögöttünk lévő utat, és újjá kell fogalmazni… Mózes is, Kölcsey Ferenc is úgy szemlélte a történelmet, hogy ennek a történetnek Isten az alapja, a nép pedig akkor tölti be feladatát, ha az Isten által mutatott eszmék, irányok szerint tudja életét rendezni”. Felhívta a figyelmet Magyarország EU-elnökségének fontosságára: „ebben a félévben nemzetünk az európai közösségben kap feladatot, útmutatást, és lehetőséget, hogy a maga életéről és a nagy közösség életéről olyan tanúságot tegyen, amely méltóvá tesz bennünket arra, hogy megbecsülést szerezzünk ebben a közösségben.” Hangsúlyozta, hogy Kölcsey Istenről, Isten végtelen szeretetéről tett tanúságot, és ezt a Himnusz második versszakából is idézte: „Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél”. Bosák Nándor hangsúlyozta ezzel kapcsolatban az emberi munkát, a belefektetett fáradságot, amely szükséges, hogy a kalászból kenyér, és a szőlőből bor legyen. „Ahogy a Himnusz gondolatköre is hirdeti: az életnek, amely megvalósult, Isten a gazdája, ő adja a feladatot, a lehetőséget, ő adja ehhez az élethez az útmutatást” – ezzel a tanítással zárta a gondolatsort.
Bölcskei Gusztáv püspök a Himnusszal kapcsolatban a zsoltáros által emlegetett „Isten új énekéről” beszélt, valamint az érték jelentőségéről, fontosságáról, hiszen az értékek nem mindig, nem mindenki számára maguktól értetődőek. „Az értékek sokszor olyanok, mint a kipusztulásra ítélt fajok, amelyeket védeni kell, amelyek attól lesznek újra és újra értékek, hogy ki merünk állni mellettük. Az értékek mindig ki vannak téve annak a veszélynek, hogy háttérbe szorulnak. Szükség van rá, hogy ezt az új éneket merjük, és tudjuk vállalni. Hirdetni kell Isten igazságát kisebb és nagyobb közösségekben, s megköszönni mindezt az örökséget azoknak, akik előttünk jártak” – mondta beszédében.
Varnus Xavér Pikéthy Tibor Pastorale című orgonadarabját játszotta, az istentiszteleten közreműködött a Nyíregyházi Főiskola Kórusa, Tamási László Liszt-díjas karnagy vezényletével. A kórust Csorba Gergő orgonaművész kísérte orgonán.
A Himnuszt – a hagyományokhoz híven – Csikos Sándor, Jászai Mari-díjas színművész tolmácsolásában hallhatta a közönség.
Az istentiszteleten került sor a Kölcsey Társaság díjának átadására, melyet idén Görömbei András, Kossuth-díjas irodalomtörténész, esszéíró, és akadémikus vehetett át Jánosi Zoltántól, a társaság elnökétől.
Az istentiszteletet követően a református temetőben Kölcsey Ferenc sírjánál koszorúzásra került sor – tájékoztatta szerkesztőségünket Kádár Brigitta.