A Borsodi Református Egyházmegye segítségnyújtó akciót szervezett
Egyházmegyei és egyházközségi összefogással Mezőcsátról 2010. június 7-én hétfőn Bőcsre, június 9-én szerdán Ónodra vittünk 300-300 adag főtt ételt, gulyásos húst a gátakon dolgozó honvédeknek, rendőröknek, tűzoltóknak és a helybeli önkénteseknek. Forrás: tirek.hu / Gazda István
Segítségnyújtó akciónkat a helybeli lelkipásztorok, Szőnyi Tamás és Victor Anna koordináló munkája tette igazán eredményessé. Segítségünk megnyugtató, látható módon célhoz ért.
Bőcsre egy MTZ traktor pótkocsiján tudtunk bejutni Sajólád felől. Az ételadományt az Önkormányzat dolgozói segítségével tudtuk szétosztani a település északi oldalán dolgozóknak. A kiöntött Bársonyos elé építettek gátat, hogy el ne érje Hernádnémeti térségében a Hernád gátját, mert akkor a Hernáddal kevert Bársonyos kívülről sodorta volna a gátat, a Hernád pedig természetesen belülről, de legalább a medrében, árterében volt abban a térségben.
Homokzsákok érkeztek időközben vasúton, mert a közúti szállítás a szivárgó víz miatt lehetetlen volt.
Hétfőn reggelre telepítettek ki Bőcsről Miskolcra 100 főt, ami rendkívül sok körültekintő intézkedést igényelt.
Az áramellátást egy árvízbe dőlt oszlop miatt a transzformátorok mellé telepített ÉMÁSZ-os aggregátorok biztosítják 12-12 órás szakaszokban, hogy a fagyasztóládák élelmiszerkészlete meg ne romoljon.
Élelmiszer a faluba traktor vontatta pótkocsin érkezik 80-100-120 cm-es vizeken átgázolva.
Mind a polgármester úr, mind az alpolgármester úr nagy tisztelettel köszönte a segítségnyújtást. A kora délutáni „menetrendszerű” traktorjárattal Dunamelléki evangélikus lelkipásztorok érkeztek, akik segítettek lepakolni a Református Szeretetszolgálatunk ivóvíz adományát, amit Gere Gábor József és Kolumbán Gábor lelkipásztorok jutattak el Sajóládig.
Ónodra útakadályok nélkül bejutottunk. A Sajó vize apadni kezdett, az első csendesebb, nyugodtabb éjszakájuk volt több mint egy hét megfeszített védekezés után. Igen sok helyről érkezett szivattyúzó tűzoltókkal találkoztunk, most ők részesültek az ebédadományunkból.
A lelkipásztornő elvezetett bennünket az árvíz sújtotta utcákba, elárasztott otthonok udvarára. Mindenütt szivattyúk dolgoztak. Házakban, kertekben felmérhetetlennek látszó károk, a hogyan tovább, a honnan lesz ehhez az újjáépítéshez, helyreállításhoz anyagi, de különösképpen lelki, hitbeli erő gondolatai azonnal megfogalmazódtak.
Mondhatjuk „egy” dolog volt a védekezés, az ezer tonnás mennyiségű homok zsákolása, kirakása, hatalmas közösségi helybeli összefogással, de ami ezután következik, ahhoz kell azt gondolom rendkívüli erő, hit, bölcsesség, türelem, reménység. A média számára ez kevésbé látványos lesz, de az ott lakóknak a legfontosabb. A nagy közösség megtartó ereje, ezután azt gondolom ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb lesz, mint eddig is volt! Elhúzódó újjáépítési folyamat részesei leszünk.
Két napi kézzel fogható segítésünk tudjuk, hogy csepp a tengerben, de mint a Felső-borsodi, miskolci és az Alsó-borsodi térséget sújtó árvizek idején vagyunk csaknem naponkénti kapcsolatban az ott szolgáló, éppen a gátakon lévő lelkipásztorokkal, lelkipásztornőkkel, gondnokokkal, vagy presbiterekkel, és így Református Szeretetszolgálatunknak is pontos információkat tudtunk és tudunk adni arról, hogy hová kell a legsürgősebb országos szintű segítség.
Adományainkat az apostoli tanítás szerint gyűjtögessük össze, és amikor eljön az ideje együtt juttassuk el bajba jutott testvéreinkhez, híveinkhez, gyülekezeteinkhez. Szükségük lesz rá.
Isten őrizzen, és erősítsen meg minket, hogy lehetőségeink szerint a legjobbat tudjuk cselekedni.
A galériában található képeket és videókat nagyobb részben Gazda István esperes készítette munkatársaival Alexa Gábor lelkipásztorral és Kovács Árpád Ferenc esperesi titkárral.
Videók és fotók:
