„A bencés rend a nemzet egyik lelkiismerete”

Örökség és küldetés címmel tartottak konferenciát a bencés rend történetéről október 19-én és 20-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a két intézmény és a Magyar Bencés Kongregáció szervezésében.

Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkára úgy fogalmazott: nincs könnyű feladata, amikor összegezni akarja a bencések tevékenységét, hiszen a rend évszázadok óta gazdagítja a magyar kultúrát, számos sorscsapást túlélve. Mint fogalmazott: az egész építményt Pannonhalma szimbolizálja, ami az egész ország számára példa lehet. Az Árpád-korban a bencések honosították meg a legújabb mezőgazdasági technikákat, ma Pannonhalma térsége legnagyobb foglalkoztatója. Mindez rámutat, hogy a fejlődés nem jelenti a múlttól való elszakadást, annak elfelejtését, hogy lehet egy értékrend a gazdaság motorja. A bencésekhez mindig hozzátartozott a megújulás. Pannonhalma stratégiai ügy – szögezte le Szászfalvi László, aki kiemelte a bencéseknek az ökumené terén végzett munkáját is. Az államtitkár végül a bencés regulát idézte: kevés szavából ismerszik meg a bölcs. A bencések mindig Istent, az embert, a nemzetet helyezték előtérbe – mondta.

Botos Máté, a PPKE bölcsészettudományi karának dékánja, aki a rektort is képviselte, kifejtette: a Nyugat-római Birodalom bukása után népek és államok jöttek-mentek, emelkedtek fel és tűntek el a népvándorlás folyamán, a katolikus egyház és benne a bencés rend azonban maradt. A bencések és az egyház régebbi, mint a magyar állam, és a magyar állam is előbb volt, mint a magyar nemzet. A honfoglaló törzsekből államot, nemzetet kellett alakítani, amiben nagy szerepet játszottak a bencések is. A bencések voltak azok, akik megkeresztelték Vajkot, és Kelemen Krizosztom főapát volt az, aki a második világháború alatt rengeteg menekültet bújtatott. A bencés rend a nemzet egyik lelkiismerete, emellett az egyetemes krisztusi küldetés közvetítője is – szögezte le Botos Máté, aki hozzátette: kívánja, hogy a konferencia egyszerre szolgálja a nemzet, az egyház, a rend és a tudomány ügyét.

Egy piarista épületben egy ferences beszél egy bencés konferencián – mutatott rá saját szerepére köszöntő beszédében Orosz Lóránd, a tíz éves Sapientia rektora. Mint mondta, bencéseket is tanít a három rend által alapított főiskolán, ami közös szerzetesi vállalkozás, hiszen van „közös halmaza” a különböző szerzetesrendek életének.

Szent Benedek regulája a nyugati és a keleti szerzetesi hagyomány egyesülése egy praktikus szabálykönyvben – jelentette ki megnyitó előadásában Várszegi Asztrik, a pannonhalmi bencés apátság főapátja. – Ennek lényege, hogy a szerzetes Krisztus szeretetének elébe semmit ne tegyen. A gyakorlati szabályok a Szentírásnak a montecasinói közösség életére való alkalmazásából születtek.

Szent Benedek nem akart Európa atyja lenni, még csak pap sem volt, azt sem tudta, mikor van húsvét – mutatott rá a főapát. A bencésekre akkor figyelt fel Róma, amikor bemenekültek a városba. Nagy Szent Gergely pápa „dialógusképesnek” találta a közösséget, ezért őket küldte Angliába, majd a germán törzsek térítői is ők lettek. Mire a magyarok ideértek, a szerzetesek már „megdolgozták” Európát. Pannonhalma missziós közösség volt. A bencések története 996 és 1585 között töretlen Magyarországon, a törökök viszont kiűzik őket, a rendet kilenc testvér szervezi újjá 1639-ben. II. József a szerzetesrendek feloszlatásakor a bencéseket sem kíméli, Várszegi Asztrik szerint az osztrák kolostorok feloszlatásából látszik, hogy „merő pénzről volt szó, az udvar dobra verte a jó kolostorokat”.

1802-ben úgy indulhat újra a rend, ha iskolát is tart fenn. Ezzel az udvar a francia forradalom eszméitől akarta megóvni az ifjúságot, de kicsit „törököt fogtak”, mert a bencések iskolái később támogatták a magyar függetlenségi törekvéseket – mutatott rá Várszegi Asztrik. Az utolsó iskolát 1945-ben alapítják a bencések a „vörös Csepelen”, a koalíciós pártok hívására. Ekkoriban háromszáz szerzetespap-tanár dolgozik a rendben. 1950-ben aztán a rendek feloszlatásával a belső függetlenségét is elveszti a rend, hiába működhet erősen korlátozott keretek között. Ahogy mondani szokták: voltak a „bencések, akik bent maradtak és a kincések, akik kint maradtak”.

1990-ben egy megtört, lesoványodott rend indulhatott újra megfogyva, de reménnyel nézve a jövő felé. A kongregációba szerveződött magyar bencés monostorok és a konföderációba szerveződött összes bencések regulája szerint „figyeljenek a szerzetesek, hogy mit mond a lélek az egyháznak” – zárta előadását Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.

Az első napon négy szekcióban, hat ülésszakon folyt a munka. Böröcz Enikő a bencések és az ökumenikus gondolat kapcsolatáról; Bakos Gergely OSB a monasztikus szerzetesek útkereséséről beszélt, és előadást tartott Kránitz Mihály és Farmati Anna is. S. Nagy László, Maczák Ibolya, Hernády Zsolt, ifj. Bertényi Iván és Szilágyi Csaba és a délutáni szekció több előadója rendtörténeti érdekességekről, egy-egy nagy bencés munkásságáról tartott előadást.  

A konferencia második napját a társrendező Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusán tartották. Délelőtt a művészettörténészek előadásai hangzottak el: Kerny Terézia Szent Imre pannonhalmi látogatásának egy évezredes ábrázolásait mutatta be, Kálnoki-Gyöngyössy Márton helyettes államtitkár az egyedülálló bencés pénzgyűjtemény kialakulását és történetét ismertette, de szó esett a többi előadáson a középkori templomépítészetről, a győri Apátúrház szobrászati dekorációjáról és az egykori és mostani bencés harangokról is. A párhuzamos szekcióban a bencések középkori tevékenységet vizsgálták az előadók.

Délután a kora-újkori előadásokon Molnár Antal történész a raguzai bencés misszionáriusok tevékenységét vázolta, míg Szekér Barnabás és Forgó András a 18. századi országgyűléseken részt vevő bencésekről referált. A kisebb kolostorok közül Boros Zoltán a celldömölki, Illés Pál Attila a komáromi rendház történetéről tartott előadást.

A főapáti szekcióban Csíky Balázs Vaszary Kolos és Serédi Jusztinián bíborosok életét állította párhuzamba és mutatta be a hasonlóságokat és a különbségeket, Rétfalvi Balázs pedig annak a Sárközy Pál főapátnak az életét és munkásságát mutatta be, aki a második világháborút követően állt a bencés rend élén. Neki jutott az a nehéz feladat, hogy „visszanyesse a virágzó fát.” Várszegi Asztrik főapát személyes emlékeket is idézve vázolta Legányi Norbert életét, aki „a sötétség erői ellen is küzdött”.

Az utolsó két szekcióban a kommunista diktatúra nehézségeiben imádkozó és dolgozó bencésekről esett szó, Juhász-Laczik Albin bencés szerzetes pedig a Bencés Kongregáció jogi fejlődését mutatta be.

A konferencia zárásaként a kar központi épületének aulájában a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Big Band zenekarának koncertje szórakoztatta a közönséget, akiknek ez volt az egyik első fellépése a monostor falain kívül. Az ötödik évébe lépett együttesben szerzetesek, tanárok és természetesen diákok rock ’n’ rollt, latin zenékét és funkyt játszottak, a hallgatóság nagy örömére.
Zárszavában Várszegi Asztrik főapát kiemelte: „örökség és küldetés, ha mindent nem is tudtunk bemutatni az előadók révén, de számos értéket sikerült felvillantani a bencés múltból és a bencés jelenből. Én szívből azt kívánom, hogy a konferencia rezüméje, illetve a folytatása az legyen, hogy ki-ki keresse meg a saját helyén lelke mélyén, a saját küldetésében és életében azt, hogy ezekből az értékekből, amelyek úgy tűnnek, hogy időt állóak, mit tud a maga számára, a közvetlen környezete, a saját közössége számára megvalósítani.”

„Nekünk is jubileum volt, ugyanis ez volt a tízedik a rendtörténeti konferenciák sorozatában – mondta Őze Sándor egyetemi docens, szervező. – A következő ilyen konferenciánk a premontrei rendről fog szólni.”  Illés Pál Attila egyetemi adjunktus köszönetet mondott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetőinek, akik befogadták ezt a konferenciát és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolának, amely két éve csatlakozott a rendezéshez.

A PPKE-BTK 12 éve szervez rendtörténeti konferenciákat, az elhangzott előadásokat rendszerint kötetben jelentetik meg. A kétnapos bencés konferencia előadásait is ki fogják adni, olyan tanulmányokkal együtt, amelyek előadás formájában már nem fértek be konferencia keretei közé.