Zarándokok a Szűzanya szentélyénél
Gyalogos zarándoklattal érkeztek több százan Sümegre a Fájdalmas Anya búcsújára Balatonalmádiból, Veszprémből, Tapolcáról, az ország más tájairól és a Felvidékről. Forrás: Magyar Kurír / Toldi Éva
A zarándokok szeptember 17-én este ünnepélyes vecsernyén vettek részt, melyet szentmiseáldozat követett, Németh Paszkál ferences celebrálásával. 18-án, vasárnap a hajnali imát követően a nap folyamán három alkalommal nyílt lehetőség szentmisén részt venni a búcsúi zarándokoknak. A nap ünnep vecsernyével és litániával zárult.
A Szűzanya szentélyénél, a Mária-kegytemplomhoz csatlakozó szabadtéri lourdesi barlang oltáránál a vasárnapi búcsúi főmisét Barsi Balázs, a sümegi ferences rendház vezetője mutatta be. Szentbeszédében a Szent János evangélista által írt Jelenések könyve összefüggéseiről, napjainkhoz szóló üzenetéről szólt:
Ne idegenkedjünk a Jelenések könyvétől, hiszen ez Isten igéjének befejezője, megkoronázója. Benne van az egész Kinyilatkoztatás, bár nem konkrét mondatokban, hanem kavargó, örvénylő álomképekben, amelyek egyszerre többfélét is jelentenek. A Jelenések könyve összefoglalja az Ó- és Újszövetséget. János, a pathmoszi látnok elragadtatásba esve meglátta, fölfogta a világtörténelem jövőjét: Jézus Krisztusban a világmindenség föltámadt, újjáalakult és Isten irgalmassága tartja fenn.
A világmindenség központja nem a sors, hanem Isten. Ezért téves és ostoba megállapítás az, amit ma hitetlen körökben gyakran hallani: „Mindenki hisz valamiben”. Isten nem valami, hanem Valaki. Nem a világenergiák irányítják a sorsot, amelyekben most eszetlenül hisz Európa, s nem is a jósoknak, nem a pogánykodó magyaroknak a panteizmusa, akik a Holdat, Napot, csillagokat imádják ostobán. Hinni csak valakiben lehet. A trónon ülőben, akit lát János. A világmindenség Teremtőjében. János apostol a többi tanítvánnyal együtt látta a föltámadt Jézust testben. Erről írja: „Akkor végbement a jövő.” Ez a mi keresztény reménységünk: az Atya a Szentlélekkel föltámasztotta Fiát, a názáreti Jézust, és a mi testünknek egy új formáját adta neki – a feltámadás ezért a mi bizodalmunk is a földi élet után. Ezért egy ferences testvér, mikor megkérdezte tőle egy eretnek, hogy nem fél-e a Jelenések könyve olvasása nyomán, azt válaszolhatta: „Mióta olvastam, nem félek. Mert azok a borzalmas képek, amelyek mindig visszatérnek a könyvben, az istenellenes hatalmak harcát mutatják be az egyház ellen. De a vége a Bárány győzelme.” A Jelenések könyve tulajdonképpen a vigasztalások könyve – mondta homíliájában Barsi Balázs ofm.
Máriára, a Napba öltözött asszonyra utaló üzeneteket elemezve kiemelte: aki megszülte a gyermeket (Jézust), akit azután a mennybe ragadtak. Ez a rövid összefoglalása Jézus életének, a két végpont – mutatott rá a ferences. Szent János evangéliumában olvassuk: Krisztus a kereszten Anyját Szent János gondjaira bízta, s viszont; s ez azt is jelenti, hogy Máriában az egész emberiség anyját (illetve az Egyház Anyját) tisztelhetjük, az Örök Anyát, az égi közbenjárót, akihez jöttek most is sokan imádságos könyörgéssel és hálaadással.
Befejezésül Pilinszky János Introitusz című versét idézte a zarándokoknak Barsi Balázs, melyben a költő többek között így vall Istenbe vetett hitéről: „Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait?... A bárány az…egyedül ő, a bárány, kit megöltünk. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet”.
A szentmise végén hagyományosan körmenettel zárult a búcsú.
