Úton vagyunk – zarándokok Szent Jakab útján

Az elképzelés megvalósul

Három évvel ezelőtt született meg az elképzelés egy baráti közösségben, hogy a spanyolországi Camino de Santiago zarándokút szeretetéből fakadóan, annak mintájára útnak induljanak, a lébényi Szent Jakab templomot jelölve célpontul. Az itthoni út létrehozásával annak lehetőségét kívánták megteremteni, hogy bárki, aki szeretne, zarándokká válhasson. Szeretnénk, ha minél többen megtapasztalhatnák a zarándoklét adta ajándékokat és lehetőségeket, kipróbálhatnák magukat a testi-lelki megmérettetést jelentő Szent Jakab-úton – fogalmaz a Szent Jakab Baráti Kör.

A Szent Jakab Baráti Kör számos önkéntes munkájával alakította ki a Budapesttől Lébényig vezető utat. Mindvégig jelek mutatják a haladás irányát. 25-30 kilométerenként érhetők el az állomások. A kialakítás magába foglalta a jelzések kihelyezését, útleírást, térképkészítést. Az állomásokon helyi közösségek fogadják a zarándokokat, és szálláshelyeket nyújtanak számukra. A júliusi nagy zarándoklat során iskolai tornatermek, sportcsarnokok, kollégiumok szálláslehetőségét veszik igénybe. Az évközi, egyéni vagy kisebb csoportos zarándokokat régi plébániaépületekben, közösségi házakban, falusi szállásadóknál helyezik el.

Már az első évben is nagyobb csoport indult útnak Budapestről Lébénybe, mint előzetesen várták, és a következő években is folyamatosan emelkedett a zarándokok száma. Így 2009-ben hetvenen értek célba, 2010-ben nyolcvanan, idén pedig két csoportban halad a menet, és 150 a tervezett megérkezők száma. Határon túli magyarok is kapcsolódtak a zarándoklathoz Szlovákiából és Szerbiából. A hét napos út kezdőállomása Budapest. A zarándokok Zsámbék, Tarján, Tata, Nagyigmánd, Kisbér, Pannonhalma és Győr érintésével érkeznek Lébénybe. Ettől az évtől  Máriakálnokon, Mosonmagyaróváron és Rajkán át Wolfsthalig mennek, ahol az út becsatlakozik az egészen Santiago de Composteláig vezető hivatalos európai Camino de Santiago útba. A zarándokok naponta átlagosan 25-30 kilométert tesznek meg. Vannak, akik egyénileg vállalkoznak az útra, de sok közösség, család is van a jelentkezők között. Nem csak Szent Jakab ünnepén nyitott a zarándoklás lehetősége, idén májusban is indult egy csoport, és már augusztusra is van jelentkező. Minden korosztály megtalálható a menetben: a legfiatalabb 7 éves zarándok tavaly 3 napot gyalogolt, idén ott folytatta az utat, ahol tavaly abbahagyta. A legidősebb 73 éves.

A megvalósítás nehézségeiről szólva Dukát Csilla így fogalmazott: nehézségek helyett jobban szeretem a feladat szó használatát. Feladatok mindig jönnek, ezek az adott pillanatban akadálynak tűnő állomások, melyeket szeretettel, kitartással, hittel és türelemmel mindig meg lehetett oldani. A megoldandó feladatok közül a legmunkásabbak a fővárosban vannak, elsősorban a bürokrácia nehezíti meg életüket. Ahogy kisebbednek a települések, úgy könnyebbednek a feladatok is. Sőt, a segítő szándékból sokkal több van, mint nehézségből. Azt tapasztaljuk, hogy az ország tele van jószándékú, segítőkész emberekkel. Rengetegen kapcsolódtak be az út építésébe, a zarándoklat minél szebbé tételébe.

A Szent Jakab Baráti Kör

Néhány magyar zarándok a Caminoról hazatérve, a Caminos közösségben kötött barátságot. A Lébénybe való gyaloglást a baráti kör közös útjának szánták, de az már első évben túlnőtt ezeken a kereteken. Látva, hogy a zarándoklás iránti vágy milyen óriási az emberekben, úgy érezték: tenni szeretnének ennek megvalósíthatóságáért. Szent Jakab iránti tiszteletből választották a Szent Jakab Baráti Kör nevet. Ezzel kifejezik, hogy munkájuk barátságra, a közösség megtartó erejére épül. A kör tagjai a zarándoklaton kívül is tartják egymással a kapcsolatot. Mivel nevük kifejezi, hogy ők Szent Jakab barátai is, ezért körük nem zárt, nem szűk baráti társaság, hanem tovább bővíthető mindazokkal, akiket ugyanaz a szeretet vezérel. A zarándoklat megvalósítását önkéntes munkával teszik lehetővé. Az önkéntességet fontos értéknek tekintik. Szívvel-lélekkel építik az utat, amely évről évre gazdagabbá válik. Mindenki ad valamit az út alakításához, „olyan ez a zarándokút, mint egy lelki piknik, mindenki hozzáad valamit, amiben jó, amihez ért. És ettől lesz igazán értékes. Mindazok, akik már végigjárták, tettek hozzá valamit fejlődéséhez” – foglalta össze szervező munkájukat Dukát Csilla.

Nemzetközi kapcsolatépítés

2010-ben 18 zarándok (14 magyar és 4 osztrák) útra kelt, hogy megtalálja az utat Lébényből Wolfsthalba. Ez sikerült, ezzel megteremtődött egy élő, járható kapcsolat Santiago de Compostela és Budapest, a hivatalos Camino és a Szent Jakab-út, Spanyolország és Magyarország között. Ettől az évtől a nagy júliusi zarándoklat már Máriakálnokon, Mosonmagyaróváron és Rajkán át Wolfsthalig jut el.

A szervezők fontosnak tartják a nemzetközi kapcsolatépítést, nemcsak a maguk, hanem Magyarország szempontjából is. Jövőre az út Lébény és Wolfsthal közötti szakaszának fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Partneri kapcsolatban állnak az osztrák Camino egyesülettel, illetve más európai Camino egyesületekkel.
 
Az út

A Szent Jakab Baráti kör arra törekszik, hogy a Camino szellemiségéhez híven itthon is megteremtse mindenkinek a hit és az út megélésének szabadságát. Ezért nincs kötelező együtt haladás, kötelező együtténeklés, ima. Szent Jakab útján mindenki úgy zarándokol, ahogy az neki a legjobb. Amikor társaságra vágyunk, összeállunk kettesével, hármasával vagy kisebb csoportokban, és úgy gyalogolunk; amikor egyedüllétre, csöndes elmélkedésre vágyunk, akkor egyedül haladunk. Mindenki egyéni igényei szerint alakítja az úton való haladást – mondja Dukát Csilla. A résztvevők általában nem közösséggel érkeznek, hanem egyedül vagy egy-egy baráttal, családtaggal. A zarándoktársak nagyon befogadóak, akik már voltak az úton, segítenek elindulni azoknak, akik még csak első lépéseiket teszik meg itt. A beilleszkedésben segítenek az esti együttlétek, elmélkedések. Majd minden településen van lehetőség elmenni misére, de a mise mellett lehetőséget teremtenek a beszélgetésre is, mikor egy-egy téma köré rendezve mindenki elmondhatja érzéseit, élményeit, fájdalmait, nehézségeit.

Az állomáshelyeken a zarándokokat szeretettel fogadják: Zsámbékon a premontrei rend nővérei, Tarjánban Szabó Zoltán atya, Tatán a kapucinusok, Mocsán Horváth István atya, Nagyigmánd egész egyházi és világi közössége, Pannonhalmán Marton József atya, Győrújbarát evangélikus közössége és a mosonmagyaróvári piaristák. Lébényben, bár itt is csak a templom nyitva tartását kérték, a helyiek egyre többen és egyre nagyobb szeretettel várják a zarándokokat. A fogadásra számos programmal és a zarándokok megvendégelésével készülnek.

Nem vagyunk készek

Az ember eredendően nomád lény. Alaptermészetéhez tartozik a vándorlás szeretete – fogalmazott Gőgh Tibor lébényi plébános, aki maga is végigjárta az utat. „Nem vagyunk készek, mindig többet akarunk elérni erényben, erkölcsben. A külső teljesítmény a belsőt is fejleszti, és az ember lelkileg és erkölcsileg nagyobb utat tud megtenni.”
 
Néhány résztvevő vallomásából

Dukát Csilla: „Harmadjára jártam végig a lébényi utat. Talán pont arra tanít ez a megélés, hogy maradjon meg bennem az út és a természet nagysága iránti tisztelet, alázat, elfogadás. Kaptunk forróságot, hideget, esőt, bőrig ázást, hideg szelet, sárdagasztást, hidegben alvást, fizikai fájdalmakat. De kaptunk olyan ajándékokat, amikért érdemes volt vállalni a nehézségeket. A táj csodaszép májusban, a ’véletlen’ találkozások életre szóló emlékek, az emberek segítőkészsége szeretetre hangol.”

Nagy Gábor: „Nekem ’Az Út’, már másodszor türelem és alázat, hit és sok szeretet - ezek nélkül nem fog menni.” 

Kovács Gábor: „Hogy mi veszi rá az embert, hogy 200 km-t – vagy többet – gyalogoljon? Nem tudom. De hogy ez egy csodálatos dolog, azt bizton állíthatom! Készülni, elindulni, átélni, megérkezni, emlékezni. Végül is erről szólt minden nap, erről szólt az út egészében. Valahogy minden letisztult állapotba került.”

Gáspár Frici: „A táj, a természet valóban sok energiát ad. Nyitottnak kell lenni mindenre, elfogadni a jó és a rossz időt. Amikor esett az eső, arra gondoltam, milyen jó ez a földnek, a növényeknek. Az eső víz, ami életet ad!”

Szokolai Sándor: „A harmadik lébényi zarándoklatom hozadéka a csapatélmény átélése volt. Együtt mozogtunk, éltük meg a kihívásokat, a kapott meglepetéseket és szépségeket. Nyitottságunkat, harmóniánkat megérezték a bennünket fogadó emberek is... még jobban éreztük kedvességüket, szeretetüket... sokszor megtapasztaltuk: ők is szívesen jönnének velünk, mint ahogyan zarándoktársaink közül is sokan csatlakoztak hozzánk hosszabb-rövidebb időre, vagy csak jelezték: gondolatban velünk vannak. Számomra ez kitörölhetetlen emlék marad!”