Útközben a köznevelési törvény

A Református Pedagógiai Intézet igazgatójának áhítatával kezdődött a konferencia. „Akkor kisgyermeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk kezét” – olvasta fel Márkus Gábor az alkalomra választott igét Máté evangéliumából (Mt 19,13–14). A gyermekeket távol tartani Istentől nemcsak tiltással, hanem akadályozással, elriasztással és túlzással is lehet, magyarázta beszédében az igazgató. A mi kötelességünk megteremteni azt a lehetőséget, hogy a gyermekek találkozhassanak Istennel, hiszen Jézus felnőtteknek mondja: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek.” Mindenkinek joga van hallani Istenről, ez nem vehető el tőle, nyomatékosította Márkus Gábor. „Vajon a köznevelési törvény késszé tesz-e az Istenre való rátalálásra?” – kérdezte végül.

Nevelés nincs értékek nélkül

A közoktatási törvény legfőbb változásairól szólt Gloviczki Zoltán, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) közoktatásért felelős helyettes államtitkára előadásában, amelyet három fő pontra osztott fel. Elsőként a nevelés középpontba állításának fontosságát ecsetelte, majd az oktatásban való állami szerepvállalást magyarázta meg, végül a pedagógusok helyzetéről beszélt.

A helyettes államtitkár elmondta, hogy az új szabályozással visszatérnek a reform szó eredeti értelméhez, a visszafordításhoz. Vagyis a közoktatástól visszatérnek a közneveléshez, amivel az elemi értékek kerülnek fókuszba. „Nevelés nincs értékek nélkül, ezért ezeket, mint például a szeretetet, a megértést, a bizalmat belefogalmaztuk a köznevelési törvény tervezetébe” – hangsúlyozta a szakpolitikus.

Az állam szerepe

„Több fogalom új értelmet kapott” – tért át a következő pontra, az állami szerepvállalásra Gloviczki Zoltán. A köznevelés fenntartása az állam feladata, így az a jövőben nagyobb szerepet vállal a rendszer működtetésében. Ha az állam kötelez, akkor köteles arra, hogy valamit biztosítson, és ez a köznevelés esetében az iskola, mondta a helyettes államtitkár. A helytelenül sokak által államosításnak nevezett folyamat azt jelenti, hogy az állammal való szerződésbe kerülnek az oktatási intézmények, és így az állam vállalja a felelősséget az iskola működéséért. Ennek egyik biztosítéka, hogy a miniszter nevezi ki az igazgatót, az adott intézmény, egyházi iskola esetében az egyház ajánlása nyomán. Többek között ebben látják a minőségi oktatás zálogát.

„A pedagógusok bérezése és társadalmi megítélésük sem pozitív. Sokan azt tartják, alig dolgoznak a tanárok, délután háromkor már otthon vannak, és majd' három hónap a nyári szünetük. Az ő munkaidejük is heti negyven óra, akárcsak más dolgozó embereké – szögezte le a politikus. – A tervezet szövege szerint a negyvenórás munkahét nyolcvan százalékát kell a pedagógusoknak a társadalom elé tárniuk, ami harminckét óra, és ennek további ötvenöt-hatvanöt százaléka, vagyis huszonkét-huszonhat óra lesz a kötelező tanítási óraszám. A fennmaradó időben lehet szakkört, délutáni foglakozásokat tartani, vagy éppen fogászatra vinni a diákokat.”

Itt tért ki az egész napos oktatásra a tisztségviselő. Kiemelte, hogy alaphelyzetben az iskola reggel nyolctól délután négyig tart egy gyermek számára, de ez nem kötelező, oszlatott el ismét egy félreértést a helyettes államtitkár. Nincs szó arról sem, hogy délután négyig folyamatosan tanórái lennének a diákoknak. Napközben lesznek például szakkörök, napközis foglakozások, korrepetálások. De ha a szülő jelzi, hogy a gyereke délután mással fogja tölteni idejét, például trombitaórára jár, vagy otthon tud tanulni, mert az anyuka amúgy is otthon van a kistestvérrel, ebben az esetben elengedik őt az iskolából.

Kiegészítő támogatások az egyházi iskoláknak

A konferencia utolsó nagy témája az egyházi közoktatási intézmények finanszírozása volt. A vatikáni szerződés és a négy történelmi egyház mindegyikével egyenként aláírt szerződés értelmében pozitívan alakult az utólagos kiegészítés az egyházi oktatási intézmények számára, kezdte mondandóját Oláh Gáborné, a Nefmi politikai főtanácsadója. Hozzátette, az elmúlt év egyházi kiegészítő támogatása igen csekély volt, csoda, hogy kibírták az egyházi iskolák. Ezen intézmények mintegy 190 ezer forint közoktatási normatívát kaptak, míg önkormányzati társaik hozzávetőlegesen 282 ezer forintot fordíthattak átlagosan ugyanerre. A támogatás kipótlására idén decemberben kerül sor.

Az elszámolási különbözetet 2006-ig visszamenőleg, mintegy négymilliárd forintot, részletekben ki fogja fizetni a kormány ciklusa végéig. Ebből tavaly az egyházak 2 milliárd forintot kaptak, idén még további 928 millió forintban fognak részesülni, sorolta az adatokat a szakértő.

A keretösszegek változásai

„A 2012-es költségvetési törvény tervezete szerint várhatóan jövőre sem nagyon változnak az oktatási normatívák összegei. Amit el tudtunk érni, hogy ésszerűsítettük a normatívák elszámolását, csökkentettük az adminisztrációt, és próbáljuk elvenni az iskoláktól a pályázati kényszert” – mondta Oláh Gáborné.

Jó hír, emelte ki a főtanácsadó, hogy az egyházi iskolákba járó gyermekek létszáma növekedett, és várhatóan még tovább gyarapszik, de a 2011-re kijelölt 230 ezer forintos egyházi kiegészítő támogatás összege nem változik 2012-ben sem.

Az úgynevezett kötött felhasználású normatívák közül a pedagógus továbbképzés támogatása változik, az eddigi 10.500 forintról 6.300 forintra csökken, viszont ezt a jogosultságot a gyermek- és ifjúsági intézmények pedagógusaira is kiterjesztették, osztotta meg a hallgatósággal a finanszírozás jövő évre tervezett adatait a tisztségviselő.

Hogyan tovább 2013-ban?

Végezetül Oláh Gáborné hangsúlyozta, hogy biztosan sokkal több pénzre lenne szükség az oktatásban 2013-tól annál, mint ami 2012-ben jut erre a területre. A háttérszámításokból már most látszik, ha csak a pedagógus életpályamodell bevezetését nézzük, hogy éves szinten 160 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy az el tudjon indulni. Így a jövő évi költségvetés tervezésénél dől majd el, hogy a köznevelési törvény tervezetében kijelölt feladatokra, célokra ténylegesen lesz-e fedezet.