Új utak, új gyülekezetek

Nem az a lényeg, hogy mikor kerül templomtető a gyülekezet fölé, hanem az, hogy a Krisztusban új életet nyert emberek megízlelik a keresztyénség nagyszerű titkát – fogalmazott Szabó István.
„Néhány esetben azonban – nyilvánvaló, valljuk meg – melléfogtunk. Abban a tekintetben is, hogy a munkára alkalmasnak gondolt személy csakhamar alkalmatlannak bizonyult, mert nem értette, nem fogta fel, hogy gyakorlatilag misszionáriusi feladatai vannak, és mindegyre hagyományos parókiális lelkészi munkakörben kívánt tevékenykedni olyan körülmények közepette, ahol az még nem lehetséges. De abban a tekintetben is melléfogtunk, hogy az adott települést korábban gondozó, oda kijáró lelkipásztorok némelyike kifejezett támadásnak, egyház-igazgatási agressziónak vette, hogy élni kívánunk a lehetőséggel, és igyekszünk egy-egy közösséget saját lábra állítani.”

Megtartó közösségek

Szabó István megköszönte a kormányzat támogatását a szervezés munkájához, és annak a reményének adott hangot, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület, amely 30-40 esztendeje folytonos bevándorlási terület, megtalálja a módját, hogyan szervezze a sok helyen elhanyagolt református embereket megtartó közösségekké.

Ambíciótemplom

Az egyházvezető szólt a megnövekedett összegű építési alapról is, amelynek köszönhetően több komolyabb beruházást tudtak folytatni, illetve befejezni. Szabó István szélsőségekre is felhívta a figyelmet.
„Épül olyan templomunk, mely több funkciót is el tud majd látni, és teljes bekerülési költsége nem haladja meg négyzetmétereként a kétszázezer forintot, és az épületet képes is lesz a gyülekezet fenntartani. A viszonylag alacsony költségeket a gyülekezeti tagok áldozata, önkéntes munkája, a vállalkozók felajánlásai magyarázzák. De épül olyan templomunk is, ha ugyan a mi templomunk lesz valaha is, melynek mostani becsült bekerülési összege négyzetméterenként egymillió forint lesz.”
A püspök az önkormányzat, az építész és a lelkész ambíciótemplomának nevezte az utóbbi építkezést, ahol – mint fogalmazott – „a templomépítő gyülekezet nem tisztelt meg minket azzal, hogy a terveit beterjessze, bemutassa, sem azzal, hogy az építéshez támogatást kérjen, sem azzal, hogy az alapkőletételt tisztes egyházi könyörgés keretében vigye végbe – csak úgy épül valami valahol, s már a helyi polgármester és országgyűlési képviselő is furcsállja, hogy miért nem tudjuk mi ezt a nagy építményt a magunkénak tekinteni. Az építő közösség viszont, ha közösség ugyan, mindeddig az áldozatkészség legelemibb jelét sem mutatja.”

Nem vesz fel hitelt az egyházkerület

Szabó István megerősítette: az egyházkerület továbbra sem kíván hitelt felvenni.
Püspöki jelentésében kitért arra is, hogy 2010 nyarától egyre több megkeresés érkezett a gyülekezetekhez, hogy államilag finanszírozott közoktatási és szociális intézményeket vegyenek át. A püspök szerint az átvételi hullám megmutat néhány bonyodalmat is, és „felvázolja előttünk egyházunk következő nemzedékének egyik nagy harcát is”. Úgy vélte, hogy nem nevezhető sajátos egyházi diakóniának, amit az állam tisztes szerződés alapján átvállalt feladat teljesítéseként finanszíroz.

Új utak

A most zajló presbiterválasztásokkal összefüggésben Szabó István arra buzdított, hogy a választások után ne tekintse abszolvált feladatnak a tisztújítást, hanem kezdjenek új utakat, lehetőségeket keresni a gyülekezetek megújulásához. A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy a dunamelléki egyházkerület támogatásával megújult Parókia internetes portál folyamatosan tudósít az egyházi élet fontos eseményeiről.

Lelkészi okleveleket adtak át

A közgyűlés első napján nyolc végzős teológushallgató vehette át lelkészi oklevelét, közülük öten ezúttal tették le a lelkészi esküt (Imre Zita, Ruzsa-Nagy Zoltán, Tarcsáné Jankó-Szabó Csilla, Lakó István, Molnár Zsolt, Pogrányi Károly, Tamás Balázs, Tóth Emese Tünde).

A tanácskozáson az egyházkerület különböző bizottságainak vezetői mondták el jelentésüket. Este hat órakor a Nagyvárad téri református templomban tizenöt lelkipásztort szenteltek fel.