Örömöt vinni egy örömtelen világba

- Miként lehet megvonni a rendkívüli Zsinat mérlegét? Tény, hogy rengeteg kérdés fölmerült, rengeteg hozzászólás volt, néha tényleg egymásnak ellentmondó vélemények is ütköztek, ugyanakkor ez volt az egyik alapvető cél, hogy mindez megtörténhessen itt. Hogyan látja a két nap mérlegét püspök úr?

- Abszolút pozitívnak ítélem meg. Más hangulatú volt, más volt a napirend, mint a 2-3 napos Zsinat rendes ülése, aminek mindig előre elfogadott a tematikája is. Itt sokkal könnyebben felszínre jöttek olyan gondolatok, amik a rendes ülésen nem. És lesz folytatása is, az, ami az általam elmondott pozitív megítélést meg fogja erősíteni, mert szerintem a bizottsági munkákba és a következő döntéshozatalokba ezek a vélemények be fognak épülni. Akár úgy, hogy ez vakvágány, erre ne menjünk tovább, erre több szót kár fecsérelni, meghallgattuk, elmondták, de nem ez a jövő útja. És lesz olyan is, amire már most látom, hogy azt fogja mondani a bizottság, hogy az elnökség keresse meg a kerületeket, mert ez nem egy országosan kezelendő dolog, hanem az egyházkerületek a maguk autonómiájával, egy-egy kerületi szabályrendelettel is tudják kezelni, akár mint lehetőséget, akár mint törvényerejű szabályrendeletet. És lesznek olyanok, amik a jelenlegi törvényalkotói munkába be fognak épülni, lehet, hogy eddig is volt egy törvénytervezetnél A és B variáns, amiben dönteni kell majd a zsinatnak, hogy merre dolgozzon tovább a bizottság. Most hozzá jön még egy C, D, E és akkor 5 variáció közül kell kiválasztani azt, hogy akkor most erre megyünk tovább.

- Volt-e olyan, amire püspök úr így első hallásra azt mondja, hogy ez igen, ez megfontolandó, ezt mindenképpen érdemes meggondolni?

- Azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt, de ez teljesen személyemhez kötődik. Gondolok itt arra, hogy én vagyok ebben a ciklusban a jogi bizottságnak a referens püspöke. Tehát mivel a Zsinat, az MRE legfőbb döntéshozó testülete, ez azt jelenti, hogy minden egyes zsinati határozatnál, amikor kiadnak egy bizottságnak egy anyagot, akkor mindig ott van egy fél mondat, hogy a jogi bizottság bevonásával. Így gyakorlatilag a mi bizottságunk szinte minden felvetődő kérdéssel találkozik. Emiatt azt mondom, hogy valamilyen formában, bizottsági anyagokban, vagy a bizottsági ülésekre készülve beszélgetésekben talán szinte minden előjött már az elmúlt 3 év során számomra. De biztos vagyok benne, hogy ilyen szempontból kivétel vagyok, mert csak a jogi bizottság tagjai érezhették ezt, amiből itt hárman voltunk mindösszesen.

- Mi a véleménye arról a prezentációról, amelyet az első nap kezdetén Bölcskei püspök úr tartott, ami a református egyház lehetséges jövőéről szólt, amiben bizony vannak akár ijesztőnek is nevezhető adatok? Ha ez a tendencia marad, akkor nagyon sok reformátust elveszíthet az egyház.

- Ez így van. Nagyon tetszett a prezentáció és két dolog fogalmazódott meg bennem. Az egyik, ami általában minden statisztikára igaz, hogy nem véletlenül mondta Churcill, hogy annak a statisztikának hisz, amit ő hamisít. Itt valóban 10, 20 év és tendenciák látszanak. A statisztikákat figyelembe véve is vannak fenntartásaim, nem tudom mennyire tűnt föl, de látszott mind a magyarországi, mind a rajnai egyház statisztikáiban, hogy ott 18 éven belül is voltak hirtelen hatalmas kiugrások, nem lefelé, hanem felfelé. De inkább azt érdekes megvizsgálni, hogy azok miért voltak. Így mindenesetre a tendencia - ha csak ennyiről szólna az egyház -, akkor valóban aggasztó, vehetjük a kalapunkat, mehetünk, ha mi nem az unokáink igen. Csakhogy az egyház nem ez. Tehát ha valaki elkészítené a keresztyénségnek a tendenciáit, akkor ennél sokkal sötétebb és rosszabb korszakok voltak, bizonyára lesznek is. Számomra, talán furcsának hangzik, a végkicsengés mégis pozitív, nem ijesztő. Maradjunk a magyar társadalomnál. Amikor a statisztikák azt mutatják, hogy egyre inkább megyünk lefelé, az azt fogja jelenteni, hogy egyre inkább keresik az emberek a megoldást, hogy hogy lehet felfelé jönni. Na, most minél több megoldást próbál ki és még mindig lefelé tartunk, egyszer a gödör alján csak rájön, hogy akkor lenni kell valaminek, amivel fel kell jönni. És az egyház életében mindig ekkor jöttek a megújulások. Egyházon belül a tisztulás teológiai gondolkodásban, igehirdetésbe a tisztán látás és érthetőség. Mondhatom az össztársadalmi léptékben pedig azt, hogy jé, akkor itt van valami, amire érdemes odafigyelni. Ilyen értelemben engem egyáltalán nem elkeserített, inkább felvillanyozott, hogy akkor tényleg nem reménytelen a mi munkánk, akkor érdemes még pontosabban, még tisztábban dolgozni a mindennapokban és felmutatni azt az örömöt, ami nekünk örömöt ad, mikor megéljük az Isten szeretetét. Egy örömtelen világba örömöt vinni. Tehát látni azt a statisztikát, hogy egyre békétlenebb, egyre örömtelenebb, egyre céltévesztettebb a világ, egy olyan embernek, akinek öröme van, céljai vannak, az nem elkeserítő. Akkor azt tudja mondani: ők a vevőközönség, akkor össze kell kapni magunkat és úgy csinálni a dolgunkat, hogy minél több ember megértse, hogy nem muszáj pokollá tenni ezt az életet, mert ezt a mennyország előszobájának szánta az Úr Isten, nem a pokolnak.