Ökumenikus könyörgést tartottak Tihanyban – D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök prédikált
Tihany minden év szeptemberében hagyományosan összegyűjti a közel s távolból érkező keresztényeket, hogy ökumenikus egységben hálát adjanak a történelmünkben példaadó elődökért, akik sokat tettek a magyarságért, a kereszténységért, s közös könyörgéssel forduljanak a Mennyei Atyához a ma és a jövendő keresztény magyarjaiért. Forrás: Magyar Kurír / Toldi Éva
Az ökumenikus imádság helyszíne ezúttal is a magyarság ősi lelki központja, az 1055-ben alapított bencés apátság temploma volt, melynek kriptájában nyugszik az alapító, I. András király. Az alkalomra ünnepi lélekkel érkeztek katolikusok, evangélikusok és reformátusok, s a környék lelkipásztorai is.
Az istentisztelet kezdetén a bűnbánati liturgiát Korzenszky Richárd bencés perjel vezette, igeolvasással, imádsággal szolgáltak Petrőcz Lászlóné református és Riczinger József evangélikus lelkészek, valamint Barkó Ágoston és Mihályi Jeromos bencés fogadalmas testvérek. Isten igéjét – János evangéliuma szerint Jézusnak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott példázata alapján – D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke hirdette az egybegyűlteknek.
„Tihanyban vagyunk, ahol a magyar történelem kezdeteinél I. András király monostort alapított, amely az évszázadok során spirituális központtá vált, s az ma is, kisugárzása van, meghatározó a magyar kereszténység életében – mutatott rá a püspök. Szép, szelíd ez a táj a Balaton közelségében, amely nemzedékeket nevelt fel a humanitás, a hűség, az Isten- és emberszeretet jegyében. Tihany egyik bizonyítéka – mutatott rá D. Szebik Imre –, hogy magyar népünk Szent István uralkodása, szent akarata által jól választott, mikor a kereszténység útjára lépett, s abban elköteleződött a kalandozások bűnös időszaka után. Tihany ezért arra is figyelmeztet, hogy csak az evangélium fölé hajolva várhatunk méltó jövendőt népünknek.”
János evangéliuma megerősít kétezer év után is – ezen a szőlőtermelő vidéken különösen is ismert módon -, hogy a szőlőtőkéhez (Krisztushoz) való kötődés, folyamatos kapcsolat, kapaszkodás az életfeltétele a szőlővesszőknek (nekünk, embereknek). Fel kell tennünk a kérdést: Rajta vagyunk-e a szőlőtőkén, élünk-e Krisztusból? Jézus nélkül lehet a kereszténység kulturális értékeit nagyra becsülni, de életet, reménységet, biztatást a jövőhöz csak a szőlőtőkén keresztül lehet nyerni. Krisztus képes egyedül, hogy gyengeségeinkben megerősítsen, ezért szükséges, hogy folyamatosan az evangélium fölé hajoljunk életünk minden problémájában, de örömeinkben is. Az evangélium létszükséglet egy olyan világban, mely a széthúzásra, az anyagi világ megszerzésére, meghódítására serkent ma is.
Az istentisztelet végén az egybegyűltek a lelkészeket követve levonultak az altemplomba I. András király sírjához, a hála és a tisztelet virágait elhelyezve ott, majd szeretetvendégséggel zárult az ünnep.
