Nevelni és evangelizálni – Szalézi Pedagógiai Konferencia

Immár több mint tíz éve tart minden ősszel országos pedagógiai konferenciát a Don Bosco Szalézi Társasága Szent István Magyar Tartománya. Idén az iskola újra evangelizációs lehetőségeivel, és az új köznevelési törvénnyel foglalkoztak a szalézi oktatási intézményekből érkező pedagógusok az ország különböző részeiből. A kapcsolatépítés lehetőségét is kínáló szakmai együttlét bepillantást engedett a Don Bosco lelkiségébe, pedagógiai gyakorlatába.

Nevelni és evangelizálni két különböző cselekedet, de a szalézi hagyományban kölcsönösen kiegészítik és gazdagítják egymást. Evangelizálva nevelni és nevelve evangelizálni annyit jelent, mint felajánlani tudni a lehető legjobb üzenetet, Jézus személyét. Ha meggyőző utat mutatunk és felajánljuk önmagunkat, mint meggyőző és hozzáértő útitársat, akkor a fiatalok igaz jó barátra találhatnak bennünk és Jézus Krisztusban – mondta a konferencia megnyitóján Vitális Gábor tartományi vikárius. Don Bosco pasztorációja nem korlátozódott sem a katekézisre, sem a liturgikus nevelésre. A fiatal minden oktatási, nevelési, kulturális életterét konkrét kötelezettségvállalásokkal foglalta magába. Don Bosco oratóriumában élők meg voltak győződve arról, hogy atyjuk a legjobbat akarja nekik. Azt szeretné, ha boldogok lennének a földön és az örökkévalóságban. Ezért fogadták el azt a fejlődési utat, amit mutatott nekik: barátságot Jézussal. Don Bosco mindezt a személy érettségéhez, fejlődési állapotához igazítva, azt tiszteletben tartva közvetítette. Nevelőként nekünk is a fiatal konkrét élethelyzetéből kiindulva kell megtalálnunk a megfelelő módszert, mellyel elkísérjük őt a növekedés és a fejlődés folyamatában.

Ma azt tapasztaljuk, hogy a hit megélése a fiataloknál gyengébb, mint az idősebbeknél. Szabadságvágyukban nem állnak meg a templom kapuja előtt, úgy érzik, az egyház akadályozza őket szabadságukban. Észre kell vennünk, hogy a régi jól bevált módszerek egyre kevésbé alkalmazhatók, sőt sokszor akadályoznak bennünket. Új módszereket használva kell Krisztus szószólói lennünk. Meg kell ismernünk a mai világ és a mai fiatal nyelvét, kultúráját, találkozási helyeit, hogy a konkrét problémákra és helyzetekre megfelelő módon tudjuk Krisztus örök érvényű válaszát adni – fogalmazott Vitális Gábor.

Állandóan evangelizálni kell
Ahogy a megtérés is folyamatos, úgy az újraevangelizálás helyett az állandó evangelizációra kell törekednünk. Az evangelizáció kötelessége minden országban, minden társadalomban a mi feladatunk, erre az iskola nagyon alkalmas terület -– fogalmazott Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök Az újra evangelizáció lehetőségei a katolikus iskolákban címmel tartott előadásában. Bemutatva a katolikus iskola létesülésének útjait a püspök arra kereste a választ, mi az, amitől egy intézmény katolikussá válik. A húsz évvel ezelőtt a lehetőségek nem az egyházi közösségek küldetéstudatától, karizmájától függtek, hanem az volt a fő kérdés, hogy milyen épületet kap vissza az egyház, ahol iskolát lehet működtetni. Ez sajnos gyakorta félrevitte a dolgokat. Mitől más az iskola az egyházi fenntartásba kerüléssel, ha semmi nem változik –tette fel a püspök hangsúlyozva a kérdés aktualitását. A világnézeti semlegesség követelménye a közoktatásban a semmi hirdetését írja elő, míg a valamitől, az értéktől el kell határolódni. Az iskola olyan alkalmas terület, ahol az egyház meg tudja mutatni értékeit, és az oktató-nevelő munkát a deklarált keresztény értékrend alapján végezheti. Tehát nem attól katolikus egy közoktatási intézmény, hogy ott hittant tanítanak, hiszen azt másutt is megteszik. De az sem kötelező ismérve az egyházi iskolának, mint ahogy azt a rendszerváltáskor elvárták, hogy ott szerzetesek tanítsanak. Azért ne legyen egyházi iskola, mert nincs annyi szerzetes? Látnunk kell, mennyit változott az egyházkép. Karizma és küldetéstudat a világiak részéről is adott, a bevonásukkal közösen tudunk szakszerű munkát végezni - mondta a püspök. Egy iskolában három szereplő – tanár-diák-szülő – hozzáállása alakítja a nevelői munkát. A legfontosabb szereplő, a tanár hozzáállása is a támogatás, együttműködés, elfogadás, tűrés, elutasítás skáláján mozog. A vezetőre hárul az a szerep, hogy ésszerű döntéseket hozzon. Itt mutatott rá Kiss-Rigó László a pedagógusképzés fontosságára. Meglátása szerint az egyház elmúlt húsz évben nem fektetett elég hangsúlyt a kifejezetten katolikus pedagógusképzésre. Ez óriási mulasztás, nagy szükség lett volna erre. A keresztény pedagógia olyan meghatározó többlet, ami így sokak képzéséből kimarad. Ezt kötelességünk pótolni – mondta a püspök. Véleménye szerint az egyháztól az is elvárható, hogy átvegye azokat az iskolákat, ahol őt erre kérik. Egyházmegyéjében, ahol jelentős számban kerültek iskolák egyházi irányítás alá, azt az elvet követték, hogy csak a szülők jelentős többségének (80-90%) írásbeli kérésére és az önkormányzat beleegyezésére vállalják a fenntartóváltást. Intézményeik száma így 36-ra nőtt. Fontosnak tartja, hogy az egyházi iskola ne elvont intézményként, hanem együtt az egyház közösségével működjön. Példaként Gyulát említette, ahol a katolikus egyház két nagy intézménnyel – egy szakképző központtal 1500 diákkal és egy általános iskola, gimnáziummal 1200 diákkal rendelkezik. Itt hoztak létre egy futballakadémiát.  Mindhárom intézményben ugyanazt az értékrendet követjük, szoros együttműködést teremtve. „Így teszünk eleget annak a kötelezettségünknek, hogy az oktató-nevelő munkát az újra evangelizáció, vagyis az állandó evangelizáció szolgálatába állítsuk.” – zárta előadását Kiss-Rigó László püspök. 

Magvetővé válni
Keszeli Sándor, a Szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola docensének előadása azt közvetítette, hogy az újra evangelizáció lehetőségeit kereső tanóra mennyivel több lehet puszta ismeretátadásnál. Az evangelizációs küldetés lehetővé teszi, hogy megvalósuljon az iskolában a nevelési folyamat egysége. Értelmezése szerint az újraevangelizálás célja a gyerekek hitre jutásának elősegítése. Kiindulva a statisztikai adatokból, miszerint 1980-as években a 30 év alatti fiatalok 30%-a vallotta magáról, hogy nem hívő, addig ez az arány mára 50%-ra emelkedett. Ezt tapasztaljuk ma a katolikus iskolákban, hiszen egészen más helyzettel állunk ma szemben, mint 20-30 évvel ezelőtt – mondta Keszeli Sándor. Így a Katolikus Püspöki Konferencia Országos Hitoktatási Bizottsága által kiadott Magyar Kateketikai Direktórium a legfontosabb célként a hit ébresztését jelölte meg. Ebben a hitben élhető meg a létezés, a teremtés szépsége felett érzett öröm, a közösség megtartó ereje, a személyes bizalom megerősödése, ez a hit jelenthet eligazodási alapot a sokféle ismeret és készség között. Az előadás számos konkrét lehetőséget mutatott be arra, miként válhat az iskola a magvetés helyévé, a tanóra a magvetés idejévé. Ez a tanár részéről „magvető mentalitást” igényel – fogalmazott Keszeli Sándor, mely azzal a belátással kezdődik, hogy az ember pusztán a hitre jutás körülményeit tudja megteremteni, a hit maga ajándék. Ezt szolgálják a közösség programjai, melyek az egyén szerethetőségét, értékességét közvetítik. Kiemeltek azok az alkalmak, melyekben felsejlik Isten jelenléte, ide tartoznak az ünnepek, liturgikus események. Nagy kihívás a nevelő felé a vonzó istenkép nyújtása, a megküzdés az előítéletekkel, a korábbi életben szerzett sebekkel. A nevelőben élő harmónia, az életvitelében érzékelhető rendező elv az átadás alapfeltétele.

Szükség van keretekre
Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár Lehetőségek és jövőkép címmel mutatta be az új közoktatási törvény célkitűzéseit. Személyes életpéldákkal alátámasztott előadása arról igyekezett képet adni a pedagógus hallgatóságnak, milyen szándék vezette a törvény megalkotóit. Azt hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja a korrekt tájékoztatást, párbeszédet, mert nagy átrendeződés előtt állunk.

Az államtitkár visszautalt arra a korra, melyben Don Bosco megszólította a gyerekeket: az az időszak sok szempontból hasonló volt a maihoz. Feszült és ideológiailag, társadalomszerkezetileg átmeneti kor volt az is. Húsz évvel a rendszerváltásnak nevezett átmenet után az ország irányításában, és mint állampolgárok is számvetésre kényszerülünk – mondta Gloviczki Zoltán. Azt láthatjuk, hogy a szabadság első örömteli és megtermékenyítő, nyitottságot jelentő évei számos olyan dolog felszámolását is maguk után vonták, amik az egész világban természetesek. Szükség van keretekre, koordinátákra, melyek egyben tartanak, támpontot adnak. Az oktatásra nézve ebből az állam azt a következtetést kénytelen levonni, hogy míg előírja az oktatás-nevelés kötelezettségét, és problémák esetén elvárják beavatkozását, nincs közvetlen kapcsolata a rendszerrel: az iskoláknak nem fenntartója, nem szabja meg a tankönyveket, azok tartalmait. A legfontosabb és leginkább megbillenő rész ebben a tananyag. Rámutatott arra, hogy az érvényben lévő Nemzeti Alaptanterv fejlesztési követelményeket fogalmaz meg, de arról, hogy mit és min kell megtanulni, nem rendelkezik. Így például előírja, hogy kötelező alsó tagozatba járni, de azt, hogy ezért cserébe megtanítják írni és olvasni, azt nem. Továbbá a megfogalmazása óta eltelt évek jelentős változásokat hoztak, melyekre felelnie kell az oktatásnak. Ezek közé tartoznak gazdasági, környezetvédelmi, állampolgári, vállalkozási, fogyasztóvédelmi ismeretek és a családi életre nevelés. Ezért tartotta az államtitkárság lényegesnek, hogy megfogalmazza, mi az a szükséges alap, az a minimum, ami nélkül egy gyerekeknek nem szabad felnőni. Gloviczki elmondta, kerettantervben gondolkodnak, melyhez modulrendszerben kapcsolódnak majd speciális tartalmak. A markáns pedagógia tartalmú iskolák lehetőséget kapnak saját tanterveik akkreditálására. Csökkenteni kívánják a tankönyvek számát. Felhívta arra az anomáliára a figyelmet, ami a jelenlegi tankönyv akkreditációs eljárásban jelentkezik: a tankönyvvé nyilvánítás során a külső megjelenés mellett pusztán a tankönyv szakmai hibáit jelentenek szűrőt. Így olyan számban árasztották el tankönyvek a piacot, hogy a helyzet a pedagógusok számára áttekinthetetlenné vált.

Az állam szakmai ígéretet tesz ezzel az új rendszerrel, melynek ellenőrizhetőségét biztosítani kívánja, és fenntartását vállalja – hangsúlyozta Gloviczki Zoltán. Az államtitkár helyettes vázolta még a normatíva alapú finanszírozás átalakítási terveit, a pedagógus életpályamodellt, az egész napos iskolára vonatkozó terveket, a 6 és 8 osztályos iskolák helyzetének változását.

Az új köznevelési törvény első elemei 2012 szeptemberében lépnek életbe. Gloviczki Zoltán arra számít: 2013 őszén kezdődhet úgy a tanév, hogy akkorra a rendszer teljes egészében feláll.

A szalézi oktatási intézmények képviselői rövid ízelítőt adtak örömeikről, feladataikról.
Az Óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola és Óvoda hitoktatója arról beszélt, iskolájukban egyre több a nem vallásos család. A szülők a gyerekekkel való igényes foglalkozás és a tanítás színvonala miatt választják iskolájukat. Bár az iskolának nem feladata a szülők megszólítása, de a szalézi család révén mégis közösség tudja őket az iskola révén fogadni.
A kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium  igazgatóhelyettese a hit és meggyőződés fontosságát hangsúlyozta. Ha jövőt akarunk, akkor meg kell ismernünk a hitünket, mert a hit által alakíthatunk ki egységes szemléletet ad a világról, az életről, a kultúráról és a történelemről. Andrásfalvy János idézte Don Boscót: „Legyetek okosak: ne felejtsük el azonban, hogy az okosság a hit és a lelkiismeret megóvását szolgálja”.

A balassagyarmati Szalézi Kollégium olyan intézmény, mely a város minden iskolájából fogadja a diákokat. A pedagógusok Don Bosco tanításából kiindulva a legfontosabb elvként a jelenlétet, törődést, valamint a folyamatosság és fokozatosság követelményét határozták meg.

A kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium hitoktatója az ember azon alapvető vágyáról beszélt, mely őt életei örömhírei megosztására sarkallja, így a hit sem lehet magányügy. A hit örömhírének közvetítése annak feltétele, meg tudunk-e újulni. A hitoktató beszélt iskolájuk oratóriumának működéséről, a szabadidős programjaikról, imaalkalmaikról.

A Nyergesújfaluban 2001 óta működő Szalézi-Irinyi Középiskola nevelési igazgató-helyettese arról a törekvésükről beszélt, hogy fokozatosan ismét bevezessék Don Bosco nevelési módszerét. Ebben a tanóra a gyerekekkel való sok találkozás egyike. Hangsúlyozta, az oktatás mellett a nevelés feladatát is fel kell tanárként vállalni. Ez később eredményekhez vezető befektetés – mondta Ábrahám Béla, a magyar szaléziak oktatási felelőse.