Mindannyiunkon múlik a rend és a béke

Előadása bevezetőjében XVI. Benedek pápát idézte, aki nemrég a jogállamról, annak alapjairól, az alkotmányosság értékéről mondott beszédet a német szövetségi parlamentben. Mindez azt jelzi, hogy az alkotmányozás, a jogrend nem pusztán elvont szakmai, ideológiai kérdés, hanem olyan területe az együtt élő emberek közösségeinek, amely a kereszténység, a keresztény társadalom szempontjából különös hangsúlyt kap és rendkívül aktuális – mutatott rá Zlinszky János.

Az alkotmány fogalmát elemezve az előadó kiemelte: az alkotmány jogi értelemben több, mint törvényalkotás; alapot, elvi meghatározást jelent, s a jogi érvényességű törvényeknek általánosan meghatározó norma-jelleget ad. A norma pedig a társadalom által megfogalmazott, a társadalom rendjét, békéjét, hatalmi szervezetének működését biztosítja. Amikor rendről beszélünk meg kell különböztetnünk a hatalom által fölülről diktált rendet s a társadalom által közösen elfogadott törvényadta, törvényszabta hatalom jogrendjét. Bizonyos közösségi fejlettség szükséges ahhoz, hogy egy adott társadalmi csoport erre az utóbbi szintre eljusson, vagyis hogy a saját cselekvéseit meghatározó, korlátozó rendet, mint általa is vallott értéket ismerje el. Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy az európai történelemben viszonylag korán jutottunk el arra a társadalmi szintre, amikor a magunk alkotta rendet („a szent király által először meghatározott rendet”), mint közös alkotmányt ismertük el. Magyarország hamarabb volt alkotmányos jogállam, mint a körülötte fekvő más európai országok – hangzott el a Tetőtéri esték október 14-i előadásában.

Az alkotmány ugyan általában jogi formában fogalmaztatik meg, de az általa kijelölt rendnek a lényege nem a jogszabályi mivolta, hanem az erkölcsi valósága. Az erkölcs minőséget jelent a társadalomban, jó és nem jó alapvető különbségét határozza meg. Az a jogrend nevezhető alkotmányosnak, amely szabályaiban a társadalom javára van, annak értékeit fejezi ki, hasznára, üdvösségére van a társadalomnak, s alapvető jellege, hogy az igazságra épül. A rómaiak szerint e jogrend tartalma: tisztességgel élni, senkit nem sérteni, a jussát kinek-kinek megadni. A jó alkotmány követelménye továbbá, hogy a társadalmak összetételéhez, az emberek együttéléséhez, együttműködéséhez alkalmas rendet biztosítson – emelte ki Zlinszky János. Hozzátette: ez emberileg nehéz feladat elé állítja az alkotmányozó államot, mert nem lehet sosem tökéletesen megvalósítani.

Nem tudjuk a Teremtő igazságosságát átvinni a társadalmi valóságba, mert értelmünk nem elég tökéletes ahhoz, hogy a valóságot teljes biztonsággal, tökéletesen meg tudjuk ragadni. Az ember tévedhet és téved is. Néha hajlamos is arra, hogy tévedjen, akár a saját javára, tetszése szerint, vagy éppen a nehézségek elkerülése végett. Márpedig, ha hiba csúszik a valóság megragadásába, akkor az igazságtartalom is sérül, a norma ingataggá válik, s tapasztaljuk gyakran, hogy az elvben igazságosan megalkotott, többségi akarattal megfogalmazott társadalmi norma, ítélet, program sem mindig sikeres, gyakran viszályok forrása. Nem vagyunk birtokában ugyanis az abszolút igazságnak. Mivel a társadalom folyamatos mozgásban van, a jog rendjének követnie kell azt, s a normarendet hozzá kell mindig igazítania. A jogszabályok törvények megalkotásához, igazításához az alkotmány szabja meg azt a keretet, hogy mindez megvalósulhasson. A jó alapok fontosak. Az alkotmányos alapnak biztosítania kell, hogy az ember a maga társadalmi szerepét szabadon, az általa választott foglalkozás szerint hasznos munkát végezve a maga üdvére és mások hasznára végezhesse. Ha nem valós alapokon, nem a helyes értékek szerint megalkotott a rend, akkor nem fogjuk jól érezni magunkat benne. Akkor ez a rend a magunk veszte is lehet akár – mutatott rá az alkotmányjogász.

Tisztázni kell tehát már az első lépésben, melyek azok az értékek, amelyek szerint az életünk rendjét meg akarjuk fogalmazni. Például azt, hogy a gdp a fontos számunkra, vagy a szolidaritás? Hogy az anyagi értékek felhalmozása áll-e törekvésünk homlokterében, vagy eléje soroljuk a szellemi értékeket, s azok elé az erkölcsi értékeket. Ha ez utóbbi sorrend valósul meg, akkor helyes a döntésünk, mert Jézus is megmondta: „Keressétek előbb az Isten országát, a többi majd hozzá adatik nektek” (Mt. 6,33.). A kétféle irányultság között alapvető a különbség. Hogy merre indulunk, a közös produktumból hová mennyit irányítunk át, azt a társadalmi közösség dönti el, s ha a vélemények különböznek, akkor a közösség többsége. Ez a jog rendje. Viszont számolnunk kell azzal, hogy a többségnek nincsen feltétlenül igaza, a többség is tévedhet – hangsúlyozta Zlinszky János. Nagyon sok tévedés volt a történelem során, amelyet a többség vallott, s hozzá igazította a társadalom a világképét, aztán egyszer csak kiderült: teljesen hamis. Az igazság ugyanis abszolút, független attól, hogy felismerik-e. A közös akaratot mindig szabadon, meggyőzéssel, egyeztetve kell kialakítani, s nem erőszakos többségi rákényszerítéssel. A Szentatya is erre utalt a német parlamentben mikor megállapította: a jogállamnak az a feladata, hogy igazságos legyen és a gyengék iránt figyelmes, szolidáris, ez szükséges, hogy a teremtés rendjén alapuló társadalom jó legyen és a súlyozást az értékek szerint hajtsa végre.

Az az alaptörvény, amit most legutóbb elfogadtunk, valójában egy alkotmányt vált fel a magyar jogrendben. Hogy hogyan hívjuk e rendező elvet, az azonban lényegében mindegy. Az alaptörvény a béke rendjének alapját kívánja megfogalmazni. Ezért tudatosítanunk kell folyamatosan magunkban és másokban is: Mindannyiunkon múlik, hogy az értékek betartása mellett igazságosabb rend valósuljon meg hazánkban – zárta gondolatait Zlinszky János alkotányjogász.