Mi a teológia feladata az új evangelizációban?

Török Csaba hangsúlyozta, hogy a kereszténység lényegénél fogva missziós vallás: törekszik arra, hogy az evangélium üzenetét átadja a különböző kultúrákban, korokban élő embereknek. Megpróbáljuk a jó hírt olyan szavakba önteni, hogy mindenki megértse. Olyan ez, mint a pünkösdi csoda, amikor igyekszünk megtalálni azt az egy közös nevezőt, amit mindenki a sajátjának érezhet. Ha saját hazánkra gondolunk: az imádságban, az énekekben, a népszokásokban benne van a születőben lévő magyar katolikus keresztény kultúra.

A mai világ radikálisan más: nincs egy kultúra, egy uralkodó világnézet, hanem nézetek, elképzelések, életfilozófiák elképesztő sokszínűsége áll előttünk. Másrészről pedig maga a kereszténység is rendelkezik egyfajta előtörténettel. Szavaink megöregedtek, olykor a múlt időhöz kapcsolódnak, a magyar átlagember leginkább az irodalom- és a történelemórán találkozik a kereszténységgel, és ez kialakít vagy megerősít bizonyos előítéleteket az egyházzal kapcsolatban.

A teológus véleménye szerint az új evangelizáció útjain ma elsődleges kihívásnak kell tekinteni, hogy új kulturális környezetben új formában szólaltassuk meg az örömhírt, de azt is, hogy képesek legyünk számot vetni a kritikával, az előítéletekkel, amelyekkel felénk fordulnak. II. János Pál pápa életművében egyfajta összegzést nyert ez a kettős feladat: megszólalni a mai kor nyelvén, és számot vetni saját előtörténetünkkel. Érezte a kor sajátos kihívásait, és enciklikái, utazásai révén mindent megtett, hogy a mai emberhez eljuttassa a keresztény üzenetet. Olyan kulturális, társadalmi jelenségekről beszélt, amelyek egészen hozzánk tartoznak: az elidegenedés, a globalizáció, a civil társadalmak létrejötte, a vallásközi párbeszéd. Rengetegszer beszélt az emlékezet megtisztításának fontosságáról, illetve a bocsánatkérésről is, hiszen fontos, hogy túl tudjunk lépni ezeken az előítéleteken, negatív tapasztalatokon is.

E két fókusz körül lehet megragadni a teológia feladatát az új evangelizációban. Egyfelől tudnunk kell megismerni, megérteni a világot, amely körülvesz. Jézusról mondja János evangéliuma: nem szorult rá, hogy bárki tanúságot tegyen neki az emberről, tudta jól, mi lakik benne. A teológia is arra törekszik, hogy megértse a gazdasági, politikai, társadalmi folyamatokat, érezze a kultúra szívverését. Emellett tudnunk kell a saját történelmünket is egy belső fénytől vezetve megérteni, értelmezni a folyamatokat, feltárni jelentőségüket, és adott esetben akár önmagunkat is megtisztítani. Megérthetjük, mi az, ami csak történelmi hordalékként, másodlagos elemként rakódott ránk, amitől megszabadulhatnánk, hogy megtisztulva, könnyű, nyitott lélekkel vágjunk neki az új evangelizációnak.

A teológia helyének megértésére a következő hasonlatot mondta el Török Csaba: egy könyvet többször elolvasunk. Kiskamaszként, fiatalon, idősebb fejjel a betűk ugyanazok, a velük kapcsolatos érzések, élmények, gondolatok mégis mások, tágak, sokszínűek. Élettapasztalatunk új rálátást nyit ugyanarra a dologra. A teológiával is így van: az Isten egy és ugyanaz. Az evangélium egy és ugyanaz, de a megélt történetünk és történelmünk korról korra és egy adott koron belül is változik. Mit jelent egy magyar embernek az evangélium, mit jelent az örömhír, amikor a gazdasági válság miatt nemcsak anyagi, de lelki depresszióba is kerül? Vagy mit jelent Óceániában, ahol robbanásszerű fejlődés van, szinte gombamód nőnek a templomok, a közösségek? Mit jelent Itáliában, ahol az egyház klasszikus társadalmi szerepe, a mindeneket irányító egyház képe ma már nem úgy működik, mint régen? A nézőpontjaink mások, a mi emberi látásmódunk eltérő, nem az evangélium igazsága. Egy teológia annyira hiteles, amennyire sajátos nézőpontjából eljut az egyetemeshez. Aquinói Tamásra mondhatjuk, hogy a középkori filozófia eszközével élve kereste az Istent, de nem mondhatjuk azt, hogy csak a középkorra igaz, amit mondott. Lehet, hogy olykor le kell fordítanunk a magunk valóságára, mert ideje, kora meghatározza őt, de mégis rátalált az egyetemesre. A teológia sajátos útja az emberi tapasztalattól eljutni az Isten látásáig.