Középiskolás diákok indultak a történelmi sorstragédiák nyomába
Debreceni diákok riportokat készítettek idős emberekkel, akik átélték a XX. századi történelem viharait – tudományos ismeretekkel és lélekben is gazdagodtak, amikor meghallgatták az idősek történeteit, és meghatódtak sorsukon. Forrás: Magyar Kurír / Kovács Ágnes
A debreceni Szent József Gimnázium és Kollégium valamint a Svetits Katolikus Gimnázium közös projektzáró rendezvényét tartották október 25-én a Szent József Gimnáziumban. A találkozón a két iskola tanárai, diákjai mellett részt vettek azok az emberek, akik megosztották a diákokkal a XX. század történelme során megélt szomorú, keserű emlékeiket; élőbbé, igazzá téve azt.
2009-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Európai Szociális Alap középiskolák számára kiírt pályázatán A történelem az élet tanítómestere című projektjével a debreceni Szent József Gimnázium és a Svetits Katolikus Gimnázium is támogatást nyert. A 2010. március 1-jén kezdődő projekt végéhez értek, amely során a diákok olyan eseményekkel találkoztak, amelyeket a történelemkönyvek lapjain nem, vagy csak ritkán találhatóak meg.
A projektzáró rendezvényen Pogány Béláné, a Szent József Gimnázium igazgatója elmondta, hogy a pályázati munka során az egész intézmény gazdagodott tudásban, tapasztalatban, lélekben és emberségben. Hozzátette: az iskola taneszköz állománya is gyarapodott, hiszen egy modern technikai eszközökkel felszerelt stúdiószobát is kialakítottak, ahol az elkészült riportokat, interjúkat feldolgozták. Az igazgatónő örömét fejezte ki, hogy bár a két iskola külön pályázott, de a felkészülésben, továbbképzéseken egy céllal dolgoztak, és a munka közben is segítségére voltak egymásnak. Befejezésként elmondta: az intézmény számára a projekt vége nem jelenti a munka befejezését, hanem a megszerzett tapasztalataikat beépítik az iskola helyi tantervébe is.
Bódis Zoltán projektvezető, a Szent József Gimnázium igazgatóhelyettese beszámolt a munka eredményeiről. Elmondta: számtalanszor felmerült bennük a kérdés egy-egy történetet hallgatva, hogy vajon ők képesek lettek volna-e elviselni azt a szenvedést, meghurcoltatást, amelyet sokan átéltek. Majd hozzátette, a történelem nemcsak tanítja az embert, hanem felemeli, hiszen egy-egy megrázó emlék, esemény felidézése után az embernek újra és újra meg kell válaszolnia a kérdést: Mi az élet, a sors értelme?
A diákok, tanáraik segítségével 50-55 interjút készítettek el, amelyhez az interneten keresztül más oktatási intézmények is hozzájuthatnak. A riportok végső helye a Terror Háza Múzeum által működtetett Oktatási Központ. Ez is azt bizonyítja, hogy a munka valóban eredményes volt, és méltó arra, hogy nagyobb közönség előtt is bemutatásra kerüljön.
A projekt végén a tanárok is készítettek riportot az interjúkat készítő diákokkal élményeikről, amely a Historia est magistra vitae! című kiadványban meg is jelent. A diákok elmondták: mostantól minden idős emberre úgy tekintenek, hogy tudják, az ember mögött, az arc mögött egy sors található.
Erdős István, a Svetits Gimnázium történelemtanára összegezte a diákok munkáját. Elmondta, az iskolájuk kutatómunkája 3 téma köré csoportosult. A diákok a magyarországi, szatmári svábság történetét kutatva a kitelepítésekről, a málenkíj robotról halottak megrendítő történeteket. A másik terület egyháztörténeti jellegű: a szerzetesség történetét, ilyen módon a katolikus egyház múlt századi történelmét ismerték meg jobban. A harmadik nagy témaként inkább Debrecen környékére fókuszáltak, a hagyományos paraszti közösségek felszámolását, a kolhozosítást, az 50-es évek téesz-szervezését, és a paraszti sorsot járták körül. Mindhárom témáról jelentős új ismeretet sajátítottak el.
Erdős István elmondta, a projektnek két kimondott célja volt. Az egyik a tudományos ismeretek bővítése az 1938-1990 közötti időszakról, amelyek tudományos szempontból inkább helytörténetei mikro-történeti szinten értékesek. A projekt pedagógiai célja volt, hogy a mai gimnazistákat és az idősebb generációt közelítsék egymáshoz. Ma nem divat leülni beszélgetni, főleg nem a 75 éves, idős emberrel – tette hozzá.
Erdős István elmondta, a diákok megrendültek attól, amit tapasztaltak, volt, amikor vigasztalniuk kellett és megfogták az idős ember kezét. Képesek voltak rá. Az idős embereknek is sokat jelentett, hogy történetüket elmondhatták, rábízhatták a diákokra.
„Jó emlékezni arra, amin keresztül mentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk, mégis élünk és süt reánk a nap” - zárta gondolatait Vass Albert soraival Erdős István.
A rendezvény kötetlen beszélgetéssel folytatódott, ahol a diákok köszönetképpen megajándékozták az idős vendégeket.
