Hídépítő romák egyházi szakkollégiumokból

Miért tartotta fontosnak a kormány, hogy a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat kezdeményezése mellé álljon?

Minden népnek szüksége van egy olyan kulturális, szellemi, lelki elitre, amelyikre fölnézhet, amelyik pozitív példát adhat számára, ért a nyelvén, képviselni tudja a kultúráját és az érdekeit a többségi társadalomban. A többségi társadalomnak is létérdeke ugyanakkor, hogy ezek az értelmiségiek ne a szembenállásban, hanem a békés együttélésben legyenek érdekeltek. Márpedig a keresztyén szellemiség az utóbbira nevel.

És ki nevel az előbbire?

Az emberi jogoknak van egy olyan megközelítése, amelyik a bizalmatlanságra épít. Arra neveli a kisebbséget, hogy csak jogai vannak, és ezeket ki kell vívnia a többségtől, mert az elvette vagy megtagadja tőle azokat. Az emberjogi megközelítésben sok pozitívum van, de ha a kötelességekről hallgat, egyoldalú lesz az üzenet, az esélyegyenlőség nem tud megvalósulni, és csak a békétlenség erősödik. Végső soron ez az ultraliberális álláspont arra ösztönzi az embereket, hogy a cigányságukat a magyarokkal szemben éljék meg. Persze ennek a szélsőséges hozzáállásnak megvan a másik oldala is: amikor azt mondja egy magyar, hogy a cigányok nem magyarok, és nincs is szükségünk rájuk.

Van olyan, hogy cigány–magyar kettős identitás?

A Kárpát-medencében ennek évszázados hagyománya van, és éppen ennek erősítését várjuk a szakkollégiumoktól. Diákjaik csak akkor lehetnek hidak a két népcsoport között, ha egyszerre tudnak büszkék lenni a szülőhazájukra, a nekik is sokat adó magyar kultúrára, valamint arra a pluszra, amit a cigányságuk jelent.

Cigány festők csodálatos alkotásai díszítik az irodáját. Ezekben gyönyörködve aligha mondanám, hogy ennek a népcsoportnak nincs elitje.

Péli Tamás és Szentandrásy István világhírű festőművészek képei ezek. Egy kis számú csoport évszázadok óta küzd, de míg egy korosztályon belül a nem cigány magyarok 22%-a, addig a cigányoknak csak 0,5%-a szerez diplomát még ma is. Ezt a vékony réteget kell szélesítenünk.

Emiatt, nem pedig amiatt kellett pótfelvételit hirdetni a hálózat református tagintézményében, mert a cigányság között nem lenne igény az ilyen szakkollégiumokra?

Kizárt, hogy ne lenne rájuk igény. Ahogy az is, hogy ne lenne elég roma diák. Inkább az a kérdés, hogy megvannak-e a hidak a cigányság és a magyarság között, amelyeken szabadon járhatnak az információk és az emberek. Talán még a csatornákat sem ismerjük, amelyek hozzájuk vezetnek. Az egyik egyház püspöke például felhívta egy felsőoktatási intézmény rektorát, hogy megkérdezze, hány cigány tanulójuk van. Az intézményvezető egyről sem tudott. Ma pedig már több mint húsz jelentkezője van a város roma szakkollégiumának.

A Református Törvényhozók Fóruma és a Generális Konvent Elnöksége első közös tanácskozásán elhangzott: elérkezett az idő, hogy a református képviselők egy fórumba tömörülve hangolják össze hitük értékeit törvényhozó munkájukkal. Miért csak húsz évvel a rendszerváltozás után került erre sor?

A közéleti keresztyénségnek van egy sajátos református arca a Kárpát-medencében, legkésőbb Bethlen Gábor erdélyi fejedelem óta. Mivel az országot jelenleg vezető keresztény, nemzeti, polgári hátterű politikának az a szándéka, hogy a magyarság keresztény kulturális örökségét is képviselje, fontosnak tartja, hogy ennek az örökségnek a református része is újra hangsúlyos legyen a magyar közéletben.

Tíz évvel ezelőtt is önök kormányoztak, a református vallású képviselők pedig végig ott ültek a törvényhozásban.

Az első Orbán-kormány idején nagy újdonság volt, hogy a közéleti térben, a kulturális nyilvánosságban is karakteresen megjelent a keresztény örökség. Gondoljunk például a millenniumi ünnepségekre, a zászlók átadására, amikor egy-egy település lelkészei együtt jelentek meg a helyi nyilvánosság előtt, egyértelművé téve, hogy van egy olyan ezeréves, közös keresztény hagyományunk, amelyről sokan nem is tudtak addig. Ez a közös fellépés mára magától értetődő lett, így nyugodtan megjeleníthetjük annak különböző színeit is.

Nyitott a fórum munkája az ellenzéki képviselők előtt is?

Igen. Bár az ügyrend még alakul. Azt javasoltam, hogy – jó református hagyomány szerint – mindenkinek legyen vétójoga ebben a kérdésben, így új tag felvételére csak egyhangú döntéssel kerülhetne sor.

Miért nem az ellenzéki képviselőkkel együtt alapították meg a fórumot?

Egyrészt a mi politikai közösségünkön belül született meg a gondolat, másrészt nemcsak a törvényhozói, de a kormányzati munka területén is együtt szeretnénk működni egymással.

Augusztus végén Szabó István dunamelléki püspökkel fiatalkorú magyar lányok szexuális kizsákmányolása ellen emeltek szót Svájcban. Felszólalásuk pozitív visszhangot váltott ki. Egy hónappal az esemény után látszik már valamilyen eredmény?

A svájciak nyitottak a kérdés rendezésére, de az alkotmányos berendezkedésük miatt erre 2014-nél előbb aligha számíthatunk. Ám addig is felajánlottuk a segítségünket: Szabó püspök úr körül elindult egy gondolkodás arról, hogyan tudnánk segíteni a prostitúcióból kiugrani akaró, hazatérő lányok boldogulását, illetve az egyházkerület és a svájci egyház között együttműködés indult a megelőzés és az érintettek felvilágosítása érdekében.