Elindult az Élő rózsafüzér Veszprémben
Hagyományteremtő céllal Veszprémben is útjára indult október 8-án az Élő rózsafüzér zarándoklat – Rózsafüzér királynője és Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódva –, mely a város katolikus templomait kötötte össze a zarándokok imáival és áhítatos Mária-énekeivel. Az első alkalommal szervezett eseményen hetvenen vettek részt, az egészen pici kisgyermekektől az egészen idősekig. Forrás: Magyar Kurír / Toldi Éva
A zarándokokat reggel szentmisével és lelki útravalókkal Nagy Károly kanonok, a székesegyház plébánosa indította útnak a bazilikából A zarándoklat célja volt imádkozni Veszprémért, az ott lakókért, legyenek azok hívők, vagy hitetlenek, s ezzel is hozzájárulni, hogy Magyarország újra keresztény ország, Mária országa legyen. A rendezvény tervét Márfi Gyula érsek és a veszprémi plébános atyák is örömmel, segítőkészséggel fogadták, támogatták.
A zarándokok zászlókkal, zarándokkereszttel haladtak a rózsafüzér-imádsággal ajkukon, s az egyes tizedek között Mária-énekeket énekelve, a stációpontokon (a Szent László, a Regina Mundi, a Feltámadt Üdvözítő, a Magyarok Nagyasszonya és az Árpád-házi Szent Margit templomnál) a hívek és a plébánosok tárt kapukkal és égő gyertyákkal, harangszóval fogadták őket.
A zarándoklat a székesegyházban ért véget, ahol Márfi Gyula érsek ünnepi szentmisét mutatott be. Szentbeszédében rámutatott: a rózsafüzér arra hív, hogy az élet rohanásában álljunk meg egy kicsit, gondolkozzunk el földi életünk, munkás igyekezetünk céljáról, s Isten segítségével, Mária közbenjárásával erőt gyűjtsünk a folytatáshoz. A csendes elmélkedés, a rózsafüzérező zarándoklat rádöbbenthet mindannyiunkat arra, hogy csupán vándorok és jövevények vagyunk itt a földön, s valamennyien égi otthonunkba igyekszünk - mondta. A rózsafüzér-imádságokról szólva kiemelte: bennük a legfontosabb imáink (Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség) mellett Krisztus életének húsz legfontosabb állomásáról elmélkedünk és a három legfontosabb erényről (hit, remény, szeretet), s megtaníthat minket ez az imádság, hogyan kell Istennek tetsző módon örülni (örvendetes), sírni (fájdalmas) és arra, hogy nem a halálé az utolsó szó (dicsőséges), illetve rámutat Isten hatalmának s a szentségeknek kegyelmi ajándékaira (fényességes) életünkben.
