Bíró László: az emberek tudatában növekszik a házasság értéke

2011. október 7-9. között első alkalommal került sor a Családerősítő Hétvégére, melyet a Tábori Püspökség szervezésében tartottak meg Balatonkenesén a Honvédüdülőben a honvédségben szolgálatot teljesítő katonáknak és közalkalmazottaknak. A találkozó alkalmával a honvedelem.hu készített interjút Bíró László tábori püspökkel.

Több okból szerettem volna elindítani a családerősítő hétvége programját. Egyrészt a Magyar Püspöki Karban a családokért felelős püspök vagyok, ugyanakkor a házasságra való felkészítéseken valamint a személyes beszélgetések mellett nagyon sok előadást is tartok ebben a témában. Felvetődött bennem: miért ne hasznosítsam a Magyar Honvédségben is ez irányú tapasztalataimat? Másfelől sokan tudják, hogy az idei év a Család Éve – mondta Bíró László. – A házasság kiindulópontja és célja a család, nekünk lelkipásztoroknak ezt kell szolgálnunk. Ha ezt tudjuk erősíteni, megújítani, valami szép fog történni.

Bíró László a házasság intézményének hanyatlására utaló kérdésre válaszolva elmesélte: egy esküvő után az újdonsült feleség megemlítette, milyen sokan sírtak az esküvőn. Megkérdezte, ki sírt és miért. Az ifjú feleség azt válaszolta: az évfolyamtársai, mégpedig azért, mert ők nem fogják hallani azt, hogy „Isten szent színe előtt feleségül veszlek.” Ugyanis az élettársuk nem hajlandó ezt kimondani. A tábori püspök szerint a látszat tehát félrevezető: „ugyan valóban nem esküsznek az emberek, de belül ez fáj nekik. Miközben a társadalom valóban széthullik, az újonnan kötött házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatban állók száma emelkedik, a régebbi házasságok pedig gyakran bomlanak fel; az emberek tudatában a házasság értéke növekszik.”

Kifejtette azt is: „sok házasság tragédiája az, ha a kapcsolat kibillen a család mögül. A házaspár túlságosan intenzíven él a családért és közben elfeledkeznek egymásról. Ami pedig egészséges egységben tartja a házasságot, az a kommunikáció és a konfliktusok helyes kezelése. Természetesen kommunikáció alatt nem a mindennapi feladatok operatív megbeszélését értem. A házasság az egymásban léttől él, nem pedig az egymásért létből, vagy az egymással létből.”  „Sok embert meghallgatok nap, mint nap és az esetek döntő többségében a probléma fő oka pontosan az igazi hitvestársi beszélgetés hiányában gyökeredzik. Azt szoktam mondani a fiatal házasoknak, hogy a párod nem arra kíváncsi, amit mindenki lát belőled, hanem arra, amit senki más nem lát.”

 Bíró László azt is megjegyezte: az európai kultúrában egyre erőteljesebben üti fel a fejét a feleslegesség érzése. Tetten érhető tehát egy sajátos kettős igény: egyrészt a valakihez való tartozásvágya és a respiritualizálódás igénye, ami le is mérhető az álvallások és meditációs iskolák népszerűségén. 

A tábori püspökség munkájával kapcsolatban elmondta: a programok személytelen meghirdetése nem sokat ér, személyesebbé kell válni. Ezért kezdeményezték egy baráti kör létrehozását is, hogy személyes kapcsolat legyen a katonai ordinariátus és a honvédek, katonacsaládok közt. Ilyen módon is minél inkább bele kell szervesülnünk a helyőrségek és az alakulatok életébe. „Az a néhány pap, aki jelenleg a püspökség kötelékében szolgál és dolgozik, nem mindig elegendő ahhoz, hogy igazán integráns módon tudjunk megjelenni a katonatársadalomban.”