A láthatatlanok örökkévalók
Tíz évvel ezelőtt alakult a református vakmisszió debreceni csoportja. A gyülekezet tagjai a Mester utcai református egyházközségben tartottak hálaadó istentiszteletet és ünnepséget a közelmúltban. Forrás: RMK-sajtó
Szőlőfürt legyen
Vincze András lelkipásztor prédikációjában egyetlen szót, a békességet hangsúlyozta. – A békesség a lélek gyümölcse, amit gyermekeknek, mindig egy szőlőfürt formájában mutatunk be. Hozzátette: életünk ne ribizlifürt legyen, hanem valóban szőlőfürt.
A vakmisszió egyik fontos alakja, Szakáll Zsombor az elmúlt tíz esztendő fordulópontjairól beszélt az ünnepségen. Visszaemlékezésében elmondta: 2001-ben, egy tahi csendes héten Jankó Béláné lelkipásztor bíztatására indult el a csoport szervezése. Fő cél volt akkor is, és most is, hogy a vakmisszióban lelki élet legyen. A csoport végül 2001. szeptember 23-án, vasárnap délután alakult meg látók és nem látók részvételével a Széchenyi kerti Református Egyházközségben. A csoport életében törést jelentett, amikor 2004 őszén költözniük kellett. Szakáll Zsombor hangsúlyozta azt is, hogy munkájában segítséget jelent az együttműködés a Népfőiskolai Kollégiummal.
A láthatatlanok örökkévalók
A beszámolót Ady Endre, Reményik Sándor, Juhász Gyula és Illyés Gyula verseiből összeállított csokor követte, Tóth Péter tolmácsolásában. A köszöntések sorát Börzsönyi Jánosné, a vakmisszió lelkészi munkatársa kezdte. A gyülekezet igei köszöntését tolmácsolta Magyarné Balog Erzsébet, az Református Missziói Központ lelkész-igazgatója, valamint az RMK minden munkatársa, illetve Czirják László nyugalmazott lelkipásztor részére. A bibliai idézet Pál korintusbeli gyülekezethez írt második leveléből való:
„Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor. 4,l8)
Börzsönyi Jánosné átadta a Mester utcai Gyülekezetnek az RMK ajándékát, egy kerámia igés táblát, amelyet a Mester utcai gyülekezet irodáját díszíti ezentúl.
A személyes köszöntések után Tóth Máté Miklós szólt a gyülekezethez, majd Dani László mondta el az Imádkozó kéz című verset, Hatvani Csaba nyugalmazott lelkipásztor pedig Túrmezei Erzsébet versével köszöntötte a gyülekezet tagjait. Az istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.
