A hit vallani akar

Az Apostoli hitvallás minden keresztyén hitét magában foglalja; alapvető kérdésekre ad választ, gondolati struktúrákat szabályoz, megnyit olyan dimenziókat a hívő ember előtt, amely magától nem jutott volna eszébe, és természetesen bibliai igazságokat tartalmaz – sorolja a hitvallás üzenetét Bogárdi Szabó István.
A dunamelléki püspöknek a közelmúltban jelent meg prédikációs kötete Hittem, azért szóltam címmel.
A könyvet Bardi Terézia művészettörténész-történész szerkesztette és Szabó Eszter tervezőgrafikus illusztrálta.

Művészi és tudományos igényű

Bogárdi Szabó István könyve különös helyzetbe hozta a kötet szerkesztőjét.
– A püspök úr nem szerző, hanem író. Különleges, izzó a stílusa, és ez meg is jelenik a szövegben, hiszen a magyar központozás szokásos határait is átlépi – mondta portálunknak Bardi Terézia. A prédikációs kötetben szereplő igehirdetéseket a történeti háttér alapos ismerete és magas szintű teológiai tudás szövi át.
– Bogárdi Szabó István nagyon jó író, kevesebbet kell vele dolgozni bizonyos szempontból, másrészről viszont fel is kell nőni a feladathoz. Ez azért nehéz, mert ő beleírja magát a szövegbe. Ha egy félmondattal hivatkozik egy egyházatyára, akkor is ellenőrizni kell minden forrást.

Sétára hív

Minden fejezetet az Apostoli hitvallás szövege nyit meg, mintegy imádságként kínálva magát az olvasónak. A fejezetnyitó sejtelmes alcímek azonban nem a szerkesztő, hanem a szerző ötletéből születtek.
– Először tiltakoztam ellene, de Szabó Istvánnak végül sikerült olyan mondatrészeket találnia, amelyek egyszerre mindent lezárnak és fölnyitnak. Ezeket olvasva úgy érzi az ember, hogy még legalább tizenöt-húsz mondatnak kellene itt következnie – de ezek a mondatok már benne vannak ezekben a szókapcsolatokban! A teljes történetet magukban foglalják – mondta Bardi Terézia.
A szerkesztő elárulta, hogy a prédikációs kötet számára is megrendítő élmény volt.
– Nagyon sokat tanultam általa vallásról, hitről, életről. Beszélgető könyvecskének mondanám ezt a művet. Olyan olvasni, mintha valaki sétálna és beszélgetne velem az úton – sok kérdésre adott választ. Ebben a könyvben azonban valójában nem a szerző, hanem Jézus Krisztus válaszol. Aki elolvassa ezt a könyvet, Isten mindent átfogó szeretetét érti meg még jobban. A szerző ugyanis feltárja, hogy ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Nem hímez-hámoz: feketén-fehéren írja le.

Redukált forma, sokszínű tartalom

Nem ez az első alkalom, hogy Szabó Eszter tervezőgrafikus édesapja könyvét illusztrálja. A személyes kapcsolat mégsem befolyásolhatja a közös munkát – mondja.
– Elsősorban a szöveget kell néznünk mindkettőnknek – szögezi le, majd hozzáteszi: – Ehhez a kötethez semmiképpen sem illeszkedett volna egy nagyon színes, telített képi formavilág. Úgy éreztem, hogy az illusztrációnak egy redukált, már-már jelszerű dolognak kell lennie, amely semmiképpen sem kerekedik felül a szövegen.
Nem véletlen, hogy képek csak a fejezetnyitó oldalakon találhatóak, egy-egy prédikáció előtt, a hitvallás aktuális sorának továbbgondolásaként, nyitómotívumként.
A tervezőgrafikus az illusztráció színválasztásával is a letisztultságot kívánta kifejezni.
– Ezeket a szövegeket nem lehet úgy olvasni, hogy találomra kiragadok részeket, mintha szakácskönyvet olvasnék, hanem le kell ülni, meg kell hozzá nyugodni. Mélyebb, metafizikai cselekedet, ha az ember prédikációt olvas – és furcsa is, hiszen prédikációt hallgatni szoktunk –, ráadásul az Apostoli hitvallásról. Kicsit nyugodtabb lelkiállapotba kell kerülni hozzá, és ehhez próbáltam harmonikus közeget teremteni a monokróm kék színnel.

Többértelmű, mégis egységes

A mérsékelt színhasználattal, az egységes méretezéssel és a tipográfiai elrendezéssel az alkotó létrehozta a könyv grafikai alapstruktúráját, ám ügyelnie kellett arra, hogy a képi ábrázolás ne legyen se túl didaktikus, se túl elvont.
– Meg kellett keresni azt az absztrakt, mégis érthető formanyelvet, amelyen ki lehet fejezni a nehezebben ábrázolható részeket. Szerettem volna elkerülni, hogy bizonyos szimbólumokat olyan ábrázolásban társítsak a szövegrészletekhez, amelyek túl jól ismertek, ezáltal unalmasnak hathatnak.
Az illusztráció Szabó Eszter szerint leginkább azért harmonizál a prédikációkkal, mert mindkettő rétegekből épül föl.
– Mindegyik képnél fontos összekötő elem, hogy egy szín van, a kék, és ennek a transzparens (átlátszó – a szerk.) rétegeit alkalmazom mindenütt. Ettől (is) egységesül az egész. Ez a fajta rétegzettség arra is utal, hogy a szöveg is többrétegű, többértelmű, több oldalról is meg lehet közelíteni, így más és más jelentéstartalmak jönnek a felszínre.

Spirituális wellness közösségek?

A püspök szerint a modern keresztyének magánügyet csináltak hitükből, és bajban vannak, ha hívőként kell megnyilatkozniuk bárki előtt. Sokan nem beszélnek a hitükről, mert félnek, hogy a másikat megbántják vele.
– Igaz, a keresztyénség története nem feltétlenül rózsás, sok ütközés volt benne. A modern kor egyik kényszere viszont az, hogy minden diffúz. Semmi sem tartós és bizonyos. Kultúránk kötelező feladványa, hogy mindent meg kell kérdőjelezni, mindenben kételkedni kell, akkor egészséges az ember, ha mindent gyanú alá rekeszt. Akkor is szemérmesen visszahúzódunk, ha erkölcsi kérdésekben kellene állást foglalnunk. Gyakran a keresztyén vallás megannyi kellékére, cicomájára, sallangjára nagyobb hangsúlyt helyezünk, mint a tartalomra. Ilyen példa, amikor egy gyülekezet tízszer annyi energiát fektet abba, hogy felújítsák a padokat, de senki nem kérdezi meg, hogy valójában miben hiszünk, miért vagyunk tulajdonképpen együtt. Átalakulunk épületfenntartó, rendezvényszervező, spirituális wellness közösséggé, és messze kerüljük azokat a kérdéséket, hogy mi az igazság, vagy mit akar az Isten tőlem, pedig erre kellene rezonálnia a hívőnek, nem csak arra, hogy mi mit akarunk tőle.

Minden ember vallásos lény

A keresztyén teológiában nagyon fontos a vallás és a hit megkülönböztetése – magyarázza a püspök. – A vallás erős és kipusztíthatatlan, újra meg újra előbukkanó táptalaj. Minden ember vallásos lény, a kérdés csak az, hogy mi a forrás, amelyből a vallás táplálkozik, él, burjánzik, sorvad vagy alakul. Mi, keresztények azt mondjuk, hogy ez a hit, ami nem azonos a hívéssel. A hit az a titokzatos mozzanat, amikor az ember beleegyezik az Isten igazságába, szeretetébe, abba, hogy az ember teremtmény. Egy dolog a hit, és egy másik a vallás, ami mindenütt létezik. Amikor az Apostoli hitvallásról prédikáltam a gyülekezetemben, akkor arra próbáltam a figyelmüket felhívni, hogy ha hisznek, akkor vallani is kell.  

Bogárdi Szabó István Hittem, azért szóltam című prédikációs kötetét a Keresztút Kiadó jelentette meg.
Megvásárolható a Kálvin Kiadónál, a Harmat Kiadónál és terjesztő partnereiktől.
Terjesztők közvetlenül a kiadótól is vásárolhatnak.