Webkamera a fatimai Jelenési kápolnában

Katasztrófa, amit látni lehet itt! Térden csúszva, járják körbe a szobrot és közben magukban hajtogatják egymás után sokszor az úgynevezett rózsafűzért, stb. Az egyház által előírt imákat. Pedig Jézus amikor imádkozni tanította az embereket, így szólt: Mi Atyánk aki a mennyekben vagy....! Amit itt látni lehet, az nem kell az Istennek, nem ezt várja tőlünk! Az Atya csak és kizárólag az Ő Fiának az áldozatára tekint és az kedves neki. Az Úr Jézus áldozatára nézve kapunk bűnbocsánatot és örök életet is. A bűnbánat a lélekben megy végbe, és lélekben fogják imádni az Atyát is az övéi, ezt mondta Jézus. A kegyelem pedig a meg nem érdemelt szeretet. Ezt jelenti a kegyelem, amely Isten ajándéka az embernek. Azért nem lehet kiérdemelni sem mert ajándék. Az ajándékot pedig csak elfogadni lehet. A bűneinkért pedig ha vezekelni akarunk, akkor nem hiszünk Jézus Krisztus megváltásában, amelyet elvégzett a golgotai kereszten, mert ott vette magára a mi bűneinket. Nem hajtogatni kell egymás után és sorolni ezeket a betanult szövegeket és azt gondolni, hogy azzal el van intézve, eleget tettem a bűneim miatt. Nem. Hanem a golgotai keresztnél /lélekben/ kell leborulni az Isten előtt és a bűnterhelt életem átadni Jézusnak, hogy adjon új szívet, új életet, hogy ezután Ő legyen az én életem Ura. Ezt várja az Isten!

Magára vette szennyes ruhámat, megbékítette Istent, Atyámat. A kín az átok én bűnöm ára, de Ő felvitte a Golgotára. Bűn bűntetését kereszten értem, Magára vette a szenvedésem. Szerelmes szíve szakadt meg értem, de eltörölte mind, mind a vétkem. Jézus Te drága, mit adjak Néked? Összetört szívem hozom elébed.

Hozzászólása a fatimai tapasztaltait illetőn arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak és kifejezzem őszinte csodálatomat! Irígylésre méltó, hogy ennyire világosan meg tudja ítélni egy másik felekezet vallásos cselekedeteit, hitéletét, gondolatait. Biztosan tudja, hogy a "betanult szövegek hajtogtásával" azt gondolják katolikus testvéreink, "hogy azzal el van intézve" minden. Én nem merném venni a bátorságot, hogy akár evangélikus, református, zsidó vagy muszlim testvéreinkről kívülállóként ítéletet mondjak a saját elkézeléseim alapján.
Azt gondolom, hogy tényleg nagy bátorság - és talán nagy tudatlanság is kell ehhez.
Kár, hogy az ilyen megjegyzések nem közelítik, inkább távolítják a felekezeteket egymástól. Persze attól, függ, hogy mi a cél. :(
Üdvözlettel: J. Ildikó