Weber: „Szükséges lenne egy katolikus-evangélikus közös nyilatkozat az úrvacsoráról!”
München – Az Ökumenikus Egyházi Napok (ÖKT) előtt a különböző felekezetek vezetői a párbeszédet kezdték szorgalmazni a közös úrvacsorával kapcsolatban. Friedrich Weber, braunschweigi evangélikus püspök a közös egyeztetéseket hangsúlyozta, míg katolikus kollégája, a regensburgi Gerhard Ludwig Müller a portestantizmussal kapcsolatos különösen pozitív kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet. A katolikus püspök szerint egy protestáns úrvacsora is egyfajta vallási kiteljesedést jelent. Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu
Friedrich Weber
Weber tartományi püspök, aki a Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház katolikus referense is egyben és a Keresztény Egyházak Munkaközösségének elöljárója (ACK) arra használta fel az Első Frankfurti Felekezetközi Párbeszédet, hogy az úrvacsoráról értekezzen katolikus kollégájával.
Laikus kehely, transzszubsztanciáció, miseáldozat – ezek mind olyan fogalmak, amelyekkel csak a teológusok tudnak valamit kezdeni. De a lelkészi hivatalról alkotott különöböző nézetek az oka annak, hogy a katolikusok és a protestánsok már mintegy fél évezrede egymástól elkülönülve lépnek az Úr asztalához.
Weber azonban ezen szeretne változtatni és azt szeretné, ha az megigazulástanról kiadott közös 1999-es nyilatkozat mellett, amellyel a reformáció központi vitáját sikerült nyugvópontra vinni, az egyházak ugyanígy kiadnának egy nyilatkozatot az úrvacsorával kapcsolatban is. Ennek első változatát a neves lutheránus teológus, a müncheni Gunther Wenz dolgozná ki.
A braunschweigi püspök reményei szerint a nyilatkozat a papi hivatásról alkotott nézőpontok kérdésében is előrelépést jelenthetne a két egyház között, bár a katolikus papszentelés és a lutheránus ordináció nem kompatibilisek egymással. A vatikáni nézet szerint a protestáns lelkészek már nem állnak az apostoli szukcesszió megtöretlen láncában, amely az apostolok korától a kézrátétellel máig tart, de ezen talán változtatni lehet. Ha az evangélikus lelkészeket is elismernék, akkor azonban az úrvacsoránál lévő differenciák elől is elhárulna egy akadály.
A nemsokára megrendezésre kerülő Második Ökumenikus Egyházi Napokon, Münchenben nem lesz közös úrvacsora, hanem csak egy közös vesperás. A protestáns istentiszteletekre azonban hívogatják a katolikus testvéreket is, mert szeretnének a meggyőződésekhez hűek maradni.
A katolikus püspök, Müller szerint ez azért túl sok, de hangsúlyozta, hogy ha fordított esetben evangélikusok mennek katolikus misére, tőlük sem fogják megtagadni az áldozást. MIndenesetre azt is hozzátette, hogy ha evangélikus istentiszteleten vesz részt, akkor nem megfigyelőként, vagy vendégként van jelen, hanem az számára vallási kiteljesedést jelent. „Nem veszek magamhoz úrvacsorát ilyenkor, mert ez az egységet jelképezné és a sakramentum nincsen itt.”
A regensburgi püspök tehát nem felejtette el, hogy saját egyháza hivatalos állásfoglalását kifejtse ezzel a kérdéssel kapcsolatban: „Katolikus laikusok számára nem engedélyezett, hogy evangélikus úrvacsorát vegyen. Különböző felekezetű házaspárok között azonban azt tartjuk jónak, ha a katolikus házaspár is részt vesz ezen, mert ez szellemileg gyümölcsöző” – tette hozzá.
„Nem vagyunk abban a helyzetben, és nem érezzük magunk számára kötelezőnek azt, hogy ítéletet mondjuk a másik egyház egyházi státuszáról. Hogy mi egyház és mi nem, ezt nem tudjuk megítélni. a döntés egyedül Isten kezében van” – hangsúlyozta a katolikus püspök.
„Sok tisztázandó van még – folytatta a beszélgetést Weber püspök. – Sok minden történt már és az ökumenikus órát nem lehet már többé visszatekerni. Mindkét oldalról erős érdek fűződik ahhoz, hogy Németországban az ökumenikus mozgalom tovább folytatódjék. A teológusok közötti párbeszéldnek kéz a kézben kell folytatódnia.”
Az Ökumenikus Egyházi Napokon, Münchenben ki fog azonban az is derülni, hogy az egyházak milyen nyelvet beszélnek a társadalom számára és az egyházak milyen erősen tudnak beleszólni a folyamatokba.
