Vallásoktatás: Ideológusok helyett közvetítők kellenek

„Isten miért hagyta, hogy meghaljon a kisnyuszim?” Alina nyel egyet, amikor meghallja a kérdést. Egy kislány áll vele szemben, amikor gyakorlati óráját tartja egy általános iskolában. Alina nem tudja a választ, illetve nem olyat tud, amit tanárként erre válaszolhat. Alina Dortmundban tanul, az ötödik szemeszterben van, általános iskolában szeretne hittant és matematikát tanítani. A 21 éves lány mindig is ez szeretett volna lenni. De a kérdésre még nem tudja a választ. Még nem.

Vannak teológiai fejtegetések, például egyháztörténeti adalékok, amelyeket az egyetemen tárgyalnak, de az olyan tipikus gyermeki kérdésekre, mint hogy „Hogy néz ki Isten?” vagy hogy „Miért van szükségünk Istenre?” a tanulmányok alatt nem kapnak megfelelő választ. Ezért aztán a lány maga is úgy értékeli, hogy a képzés inkább elméleti, mint gyakorlati lenne. Már majdnem ezért ott is hagyta az egyetemet. De szerencsére jött a gyakorlat, hogy tanítania kell, ahol végre dolgozhat és ilyen kérdésekre is választ kereshet.

A gyakorlatiatlanság vádját Jürgen Frank már gyakran hallotta, sőt meg is tudja erősíteni. Ő a Németországi Protestáns (Evangélikus) Egyház Képzési Osztályának vezetője. Mivel tanárok és lelkészek együtt tanulnak teológiát, ezért az egyetemek didaktikus része gyakran elsikkad. A jövőben a gyakorlati kérdéseknek nagyobb részt kellene kapniuk, mert a gyakorlatiatlanság negatívan hat a tanárokról kialakult képre is.

„Ha összehasonlítjuk a hitoktatókat és a jövőbeli lelkészeket, meg kell állapítanunk, hogy a hitoktatók sok tekintetben tehetségesebbek és jobbak.” Még a jegyeik átlaga is ezt mutatja.

Alinas pályaválasztásának különböző okai voltak. Először is gyakorlati: Dortmundban a teológián nincsen Numerus Clausus. De nem csak ezért választotta ezt a szakot. Alina vallásos családban nőtt fel, szülei aktív tagjai a gyülekezetnek. Ő maga azonban ritkán jár templomba. „Hiszek Istenben, de valahogy a gyerekek a templomban ebből a hitből vajmi keveset kapnak. A gyülekezeti élet és a társadalom értékei nem a kereszténységről szólnak. Szeretnék példaképe lenni a gyerekeknek és megmutatni nekik azt, hogy hogyan juthatnak el Istenhez.”

2008/2009 téli szemeszterében a Szövetségi Statisztikai Hivatal számadatai szerint kereken 136.000 diák szeretett volna tanár lenni. Ehhez hozzájön még azoknak a száma, akik Bachelor/Master-záróvizsgát akarnak tenni. Őket azonban statisztikailag csak akkor számolják a tanárokhoz, ha a Master képzés alatt valóban a tanári pálya mellett döntenek. A Bachelor tanulmányok alatt ezt még nem kell eldönteni. A statisztika szerint a 136.000 hallgatóból 1.663 evangélikus- és 2.246 pedig katolikus hitoktató akart lenni.

A katolikusok egyike Nina. 21 éves és egy éve tanul a Dortmundi Egyetemen katolikus teológiát és németet. „A vallásoktatás azért tetszik, mert olyan tantárgy, amelyik megpróbál az élet fontos kérdéseire választ keresni. Bár az egyház javaslatait elfogadhatjuk, de ez nem kényszer.” Nem ideológusnak, hanem az élet fontos kérdéseire való válaszok közvetítőjének tartja magát. Mi lesz a halál után? Mi az élet értelme? – ez az oka annak, amiért a vallásoktatást fontosnak tartja.

A katolikus egyház és a pápa elképzeléseit nem tartja mindenben követhetőnek, illetve tarthatónak. Például ami a terhességmegszakítást vagy a védekezést és az eutanáziát illeti. „Nem kell mindenben egyetérteni azzal, amit a pápa mond” – vallja.

A vallás iskolákban való oktatása az alaptörvényben gyökerezik. És ez jól van így – véli Frank: „A vallásoktatásnak kell lennie, mivel van vallás a társadalomban. Ezenkíhvül a teológia egy viszonytudomány, más nézetek ismerete is részei a képzésnek és a hitoktatásnak is.

Ennek ellenére az elmúlt években, az etika bevezetése mellett döntöttek például a németországi Brandenburg tartományban. A világnézetileg semleges magatartásformák és vallási oktatás a tartalma ennek a tantárgynak, amelynek szükségességéről már több párbeszéd is folyt.

A németországi felmérések szerint a megkérdezettek 67 százaléka véli úgy, hogy a hitoktatás és az etika oktatásának egyenjogúnak kell lennie, azaz mindkettőt alternatívaként az órarendbe bele kellene illeszteni.

Alina barátja megkérdőjelezi a lány választását és azt kérdezi, vajon mit is akar ezzel a tantárggyal, amit tanul. „Miért éppen teológiát tanulsz?” – a vallás nem igazán vezető szak a felnőttek között és a barátai is érdekesen néztek rá, amikor bejelentette választását. A szülei azonban nagyszerűnek vélik a szakot.

Ninát is különböző reakciók érték. Sokan megkérdőjelezték, hogy annyira hívő lenne, mire aztán ezt válaszolta: „Hiszek abban, hogy van egy Isten, és a dolgok nem csak véletlenszerűen történnek.” A barátai ezután már nem beszéltek szakmaválasztásáról. Sőt: úgy gondolják, illik a lányhoz ez a pálya.

A német hitoktatásról további információkat olvashatnak itt: religion-studieren.de és itt Studierendenrat Evangelische Theologie.