Új szenteket avatott a pápa

Az evangéliumi szakaszból kiindulva a pápa emlékeztetett rá: a feltámadt Jézus a cönákulumban segít a tanítványoknak, hogy az írásokat és az üdvösség eseményeit a húsvét fényében értelmezzék. Ezt éli át minden közösség a szentmise ünneplésekor. Az egyház az Eucharisztiában ismeri el az élet szerzőjét. A szentmisében Krisztussal kerülünk kapcsolatba, tőle kapunk megbocsátást és belőle merítünk életet. Milyen lenne a keresztények élete az Eucharisztia nélkül? – tette fel a kérdést a Szentatya. Az Oltáriszentség élő örökség, amelyet az Úr ránk hagyott testében és vérében.

Az új szentek is az eucharisztikus kenyérből táplálkoztak. Véghezvitték küldetésüket, tanúságot téve az eucharisztikus szeretetről az élet különböző területein. Evangéliumi arcvonásaikon a feltámadt Krisztus fénye tükröződik vissza. Az új szentek emberi és lelki tapasztalatai azt mutatják, hogy a feltámadás misztériuma gyökeresen megújítja az emberi szívet. Ez az alapvető misztérium irányítja és vezeti az egész üdvösségtörténetet. Ezért az egyház mindig, és a húsvéti időszakban még inkább arra hív bennünket, hogy tekintetünket fordítsuk a feltámadt Krisztus felé, aki valóban jelen van az Oltáriszentségben.

Az egyház új szentjei:

Szent Arcangelo Tadini (1846-1912) rendalapító pap. Gyakran hosszú órákon át imádkozott az Eucharisztia előtt. Az észak-olaszországi Brescia környékén született 1846-ban. Teljes egészében Isten embere volt, s mindig a Szentlélek vezetésére bízta magát. Bátor kezdeményezésekkel igyekezett válaszolni kora kihívásaira. Ezért hozta létre a katolikus munkásbiztosítási társaságot, illetve ezért alapította meg 1900-ban a Názáreti Szent Ház Munkásnővérei kongregációt. Karizmatikus megsejtése prófétai volt, és példája a mai súlyos gazdasági válság korában is időszerű. Arra emlékeztet, hogy csak akkor vihetjük el az evangéliumi kovászt a munka különböző területeire, ha állandó és mély kapcsolatban állunk az Úrral, különösen az Oltáriszentség révén.

Szent Bernardo Tolomei (1272-1348) 1272-ben született Sienában. Ő is az ima embere volt. Remeteként élt és sajátságos bencés monasztikus mozgalmat indított el az 1348-as nagy pestisjárvány idején. A betegség által sújtott szerzeteseket és a város lakóit ápolva maga is megkapta a járványt, és a szeretet hiteles vértanújaként halt meg 1348-ban. Egész életét az Eucharisztiának, a szemlélődésnek szentelte, alázattal szolgálva testvéreit. Példája arra buzdít bennünket, hogy szüntelenül imádkozzunk Istenhez, és ha kell, életünket is áldozzuk fel testvéreinkért.

Szent Nuno Álvares Pereira (1360-1431) győztes hadvezérként tette le a fegyvert 1423-ban, majd belépett a kármelita rendbe. Bár kiváló katona volt, személyes adottságait alávetette Isten legmagasabb rendű művének. A pápa az egész egyház számára példaként mutatott rá erre a szentre, aki azt bizonyítja, hogy háborús környezetben is meg lehet valósítani a keresztény élet értékeit és alapelveit, főleg ha azokat a közjó szolgálatában és Isten nagyobb dicsőségére éljük meg.

Szent Geltrude Comensoli (1847-1903) szintén Brescia környékén született 1847-ben. Már kislánykorától kezdve különleges vonzódást érzett az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus iránt. Az Eucharisztia előtt értette meg egyházi küldetését és hivatását, vagyis hogy fenntartás nélkül apostoli és missziós tevékenységet folytasson, különös tekintettel a fiatalokra. Egy irányt vesztett és gyakran sebzett társadalomban az értékeket és az élet értelmét kereső ifjúságnak Szent Geltrude szilárd vonatkozási pontként jelölte meg Istent, aki az Eucharisztiában útitársunk lett. Arra emlékeztet bennünket, hogy az Oltáriszentség imádásának meg kell előznie a karitatív tevékenységet, mert az Eucharisztiában valóban jelen lévő meghalt és feltámadt Krisztus szeretetéből fakad az az evangéliumi szeretet, amely arra késztet minket, hogy minden embert testvérünknek tekintsünk – mondta homíliájában Benedek pápa.

Szent Caterina Volpicelli (1839-1894), a Szent Szív Szolgálóleányai kongregáció alapítónője szintén az isteni szeretetről tett tanúságot. Arra törekedett, hogy mindenkinek elvigye Krisztust Nápolyban az 1800-as évek végén. Az ő titka is az Eucharisztia volt, amely ma is alapfeltétele az általa megkezdett küldetés és munka folytatásának. Ahhoz, hogy a hit valódi tanítói legyünk, hogy átadhassuk az új nemzedékeknek a keresztény kultúra értékeit, nélkülözhetetlen, hogy kiszabadítsuk Istent azokból a börtönökből, ahová az emberek száműzték őt. Csak Krisztus szívében találhat szilárd otthonra az emberiség.

Benedek pápa végül arra buzdította a híveket, hogy kövessék az új szentek példáját. „Tanításuk nyomán a mi életünk is legyen Istent dicsőítő ének. Imádjuk Jézust hittel az eucharisztikus misztériumban és szolgáljuk nagylelkűen testvéreinkben” – fogalmazott a Szentatya.

A Regina Coeli elimádkozásakor XVI. Benedek pápa emlékeztetett rá, hogy ez a vasárnap a Szent Szív Katolikus Egyetem napja. Alapítója, Agostino Gemelli halálának 50. évfordulója alkalmából a Szentatya azt kívánta, hogy a katolikus egyetem legyen mindig hűséges a kezdeti alapelvekhez. Továbbra is nyújtson értékes képzést az új nemzedékeknek. A pápa végül köszönetét fejezte ki a Szent Péter teret megtöltő zarándokoknak.