Tiziano szerzetesekkel pereskedett

A reneszánsz festő művei esetében rekordot jelentő áron, 16,9 millió dollárért (3,35 milliárd forintnak megfelelő összegért) kelt el a Sotheby's árverésén az itáliai mester egyik festménye New Yorkban. Az aukciósház régi mesterek munkáiból rendezett csütörtöki árverésén sokan érdeklődtek a vallási témájú alkotások iránt.

Tiziano Sacra Conversazione című képére (nyitóképünkön) – amelyen a Madonna látható gyermekével, oldalán Szent Lukáccsal és Alexandriai Szent Katalinnal – egy telefonon licitáló európai gyűjtő tett szert. A velencei mester munkáiért eddig fizetett legmagasabb összeg 13,6 millió dollár volt. A kép egyike annak a maroknyi többszereplős Tiziano-műnek, amelyek még magántulajdonban vannak. A festményt az utóbbi 30 évben nem is láthatta a nagyközönség, egészen egy közelmúltbéli párizsi, londoni és amszterdami kiállítás-sorozatig. Keletkezése óta (az 1576-ban elhunyt mester csaknem 450 évvel ezelőtt festette) mindössze hat alkalommal cserélt gazdát.

Az egyház kedvence

Az érett reneszánsz egyik legnagyobb festője számtalan vallásos képet készített, egyik legnagyobb megrendelője az egyház volt. Noha az udvarias modoráról és kiváló diplomáciai érzékéről híres Tiziano megtiszteltetésnek vette az egyházi megrendeléseket, ez korántsem jelentette azt, hogy vakon engedelmeskedett. Bembo, X. Leó pápa titkára – akinek arcképét Tiziano korábban megfestette – például az 1520-as években Rómába hívta, hogy megismerkedjen a pápával. A velencei mester addig-addig halogatta az utazást, mígnem Leó pápa meg nem halt.

1541-ben pedig a velencei Santo Spirito templom főoltára fölé festett képet, melyen a Szentlélek leszáll az apostolokra: kora jelképrendszeréhez hűen Istent tűzzel jelképezte, a Szentlelket pedig galamb alakjában jelenítette meg. A mű azonban nemsokára tönkrement, és noha Tiziano sokat pereskedett a szerzetesekkel, végül újra kellett festenie – derül ki kortársa, Giorgio Vasari itáliai festő és művészeti író A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című 1568-ban kiadott könyvéből.

A drámai hatás kedvéért bátran újított is, nem törődve az illendőséggel. Mária Magdolnát például 1533-ban kibontott hajjal festette meg, igencsak lenge öltözetben. „Haja vállára, nyakára és keblére hull, közben vörös szemét bűnbánóan az égre szegzi, és fájó könnyeket sír vétkei miatt, aki megnézi a képet nagyon meghatódik, s mi több, bármilyen szép is Mária Magdolna, mindenkiben szánalmat, nem pedig buja gondolatokat ébreszt” – jegyezte fel a képről Vasari, hozzátéve, hogy alig száradt meg rajta a festék, rögtön megvették, és a mestertől azonnal újat rendeltek.