Szervadományozás: Kritikus a helyzet Németországban
Sven Treckmann 18 hónapig várt új szívre – hiába. 2009 januárjában meghalt. A szívbetegségben szenvedő családapának nem tudtak időben megfelelő szervet találni. Sorsát a Német Szövetségi Köztársaságban évente 12.000 páciens osztja, akik közül minden évbe ezren azért halnak meg, mert nem érkezik számukra időben a megmentő szív, tüdő, máj vagy vese. A szakemberek szerint azonban nem csak szervadományozókból van hiány, hanem a szervadományozás folyamata is kritizálandó. Forrás: epd.de
A Bruchsalból származó Peter Hellriegel transzplantált májjal él. A sikeres operációig tartó várakozási időt azonban soha nem fogjsa elfelejteni. „Reggelente úgy ébredtem, hogy nem tudtam, élet vagy halál vár-e rám.” A férfi ma a transzplantációkért kampányol és a június 6-án megrendezésre kerülő „Szervadományozás napján” is aktív szervezőként vesz részt.
„Fontos, hogy minél több ember gondolkodjon el a szervadományozásról. Jó lenne, ha sokan kérnének igazolványt arról, hogy haláluk után maguk is szervdonorok szeretnének lenni” – mondja.
Bár az egészségügyi felmérések szerint a megkérdezettek 67 százaléka egyetért azzal, hogy halál után kivegyék szervét, mégis csak 17 százalékuknak van csak igazolványa. A kampányok és akciók ellenére az adományozók száma nem nő.
2008-ban a szervadományozások az azelőtti évihez képest kilenc százalékkal csökkentek Németországban. A DSO nevű transzplantációs szervezet (Deutsche Stiftung Organtransplantation) adatai szerint a 2007-es adatok szerint 1.313 adományozásból 1.198 lett. Annak ellenére, hogy egy szervadományozótól legalább három páciens számára nyerhetnek szerveket, 2007-ben csupán 4.140 embernek tudtak segíteni. Egy évvel később pedig ez a szám csak 3.945 lett.
A szakértők a javulást abban látják, ha Németországban változtatnának a transzplantációs törvényeken, hiszen Németországban csak akkor vehetnek ki szerveket, ha a személy még az életében hozzájárulását adta ehhez. Ellentétes ezzel 11 európai ország szabályozása, így hazánké is. Magyarországon ugyanis a szabály az, hogy ha nem nyilatkozott életében tagadólag, illetve hozzátartozói engedélyt adnak rá, akkor szerveit transzplantálhatják.
Angelika Breuernek szerencséje volt: neki csak három hónapot kellett várnia az új szívre. 1992-ben, kislánya, Júlia születése után az asszony szívizomzata megbetegedett és egészségi állapota rohamosan romlott. Olyan gyenge lett, hogy már ülni is alig bírt.
„Élő halottnak éreztem magam, féltem, hogy már többé sosem lélegezhetek friss levegőt. Most hálás vagyok, hogy kaptam egy második esélyt.”
