Szentföldi képeslapokra kerülhet Sharon gigászi szemétdombja

Hatvan év döbbenetes védelmi kiadásainak és az évtizedenként meg-meglóduló emigrációs hullámokkal járó építkezési és integrációs költségek dacára, mára a modern Izraelben a környezettudatos politika is dollármilliós ügy. Noha az Ígéret Földjének épsége és általános jóléte miatt érzett aggodalom minden zsidó ember természetéhez hozzátartozik, a puszta létéért harcoló közel-keleti állam hosszú ideig egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy túlságosan komolyan vegye a költséges és bonyolult megoldásokért kiáltó környezetvédelmi aggályokat. A lakosság lélekszámának gyors emelkedése, az észvesztő ütemű iparosodás és a társadalmi jólét fokozatos kiteljesedése a kilencvenes évek elejére kormos bevásárlószatyor-dzsungellé varázsolta a tejjel-mézzel folyó Kánaán urbanizált területeit.
Az ország egyik legnagyobb közlekedési csomópontjában - éppen csak Tel-Aviv tőszomszédságában - a gondatlanság monumentális szeméthegyet emelt néhány évtized leforgása alatt. A 16 millió tonnányi bűzölgő enyészet nem csak az autósok elé táruló tájkép legdominánsabb eleme, a másfél mérföld hosszan elnyúló, és a tengerszint fölé 80 méterre tornyosuló Hiria-hegy az utóbbi időkben már a Ben Gurion nemzetközi repülőteret megközelítő gépek épségét is veszélyeztette. Nehéz elhinni, de a viharos gyarapodás sötét oldalának eme nem mindennapi mementója, egy ötletes elhatározásnak köszönhetően, rövid időn belül az ökoturizmus édenkertjévé fogja varázsolni az ország szívében terpeszkedő gigantikus szemétdombot.

A zöld buldózer

A hegy egy közeli arab faluról és környékéről kapta a nevét, ami fölött az 1948-as függetlenségi háborúban, az ekkor húsz éves Ariel ’Buldózer’ Sharon vezette brigád heves harcok közepette vette át az irányítást. Ezen a területen létesült 1952-ben Tel-Aviv és szomszédságának központi szemétlerakója, ahová évtizedeken keresztül, naponta körülbelül 800 teherautónyi lakossági hulladék érkezett. A fokozatosan mindent maga alá gyűrő átható bűzt, kezdetben a domb körül permetezett vízfallal próbálták meg kordában tartani. Az egyre súlyosbodó helyi és globális aggodalmaktól vezérelve, a Hiria-hegyet sok izraeli politikus és vezető értelmiségi egyszerűen csak el akarta tüntetni a földfelszínről, míg egyszer csak Dr. Martin Weyl, az Izraeli Múzeum egykori vezetője és a Beracha környezetvédelmi alapítvány igazgatója, azzal az első hallásra bizarrnak tűnő ötlettel nem rukkolt elő, hogy az elrejtés helyett a hegyet nemzetközi attrakcióvá kell formálni.

Bár az ötletért a tel-avivi városvezetés is lelkesedett, Hiria körül éles vita bontakozott ki, miután néhány befolyásos ingatlanközvetítő a hegy káprázatos fekvése és környezetének infrastrukturális adottságai miatt egy 10 ezer parcellára szóló építési tervezetet nyújtott be, mely érdekében az ország legjobb ügyvédjeit is sikerült mozgósítani. A Nemzeti Fejlesztési Tanács szavazásra vitte a dolgot, ám a döntéshozatalt megelőző éjszakán az ország ekkori miniszterelnöke - talán ugyan azzal az elszánt mosollyal, amivel egykor Hiriában fogadta a fegyveres erősítést - személyesen hívta fel a minisztereket, hogy a szeméthegy beépítése ellen szavazzanak. Hála neki a Hiria árnyékában ma egy a New York-i Central Park-nál kétszerte nagyobb zöldövezet épül. A világhírű német tájépítész, Peter Latz tervei alapján új alakot és jelentést nyert hegy az Ariel Sharon park közepén található.

Reflektorfényben

Július 19-ének estélyén, Ariel Sharon családjának, és az izraeli környezetvédelmi miniszter, Gilad Erdan jelenlétében, a Hiria kopár oldalait látványos fényár borította el, a nagy erejű különleges izzókhoz egy közeli hulladék-újrahasznosító telep szolgáltatja az energiát. A Tel-Aviv és Jeruzsálem között elterülő, majdnem 3000 négyzetméteres fénytenger, közepén a fogyasztói társadalom monumentális Stonehenge-ével, szintén Peter Latz zseniét dicséri. Az önmagát hosszú évek alatt majd teljesen felemésztő Hiria 16 millió köbméter lakossági hulladékából olyan zöldház-gázokat és szerves komposztot nyernek, amelyeket a Kiotói Egyezmény keretei között lehet majd kereskedelembe bocsátani. A park grandiózus világítástechnikája már most is kizárólag ezt a forrást használja.

A hiriai munkálatok hónapokkal ezelőtt kezdődtek meg, a hegy egyes részei három éven belül már látogathatóak lesznek a külföldi közönség számára is. A Hiria lábában egy különleges oktató parkot is terveznek, ahol az érdeklődők az elejétől a végéig végigszemlélhetik a hulladék-újrahasznosítás bonyolult folyamatának összes kihívását és lehetőségét, emellett az Ariel Sharon park rövid időn belül a régió leggyönyörűbb zöld ékkövévé  válik a pusztán kikapcsolódásra vágyók számára is. Hiria az a hely, ahol minden jel szerint a szó átvitt értelmében is világosság születhet a mindennapi élet által kitermelt szennyes őskáoszból.

A közös út

Ahogy az izraeli közvélemény és a politika elit egyre inkább személyes ügyének tekinti a hosszútávon a jövő egyetlen feltételének számító tiszta levegő és föld ügyét, úgy válik valóra a „kardból kapa” bibliai prófécia több ezer éves reménysége is, a biztonsági és a környezetvédelmi kiadásokat is ugyan az a szükségszerűség diktálja. A palesztin-izraeli konfliktus felől szemlélődve is évek óta azt láthatjuk, hogy a személyes dialógusok és kooperatív megoldások terén leginkább aktívabb csoportokat a civil szféra zöldjei teszik ki. A két nép egyező érdekei, és az ugyan azért a falatnyi földért érzett szenvedélyes szeretet a környezetvédelem területén látványos közös eredményeket produkál. Az olyannyira áhított béke egyik titka éppen az együtt cselekvésben és együtt tervezésben rejlik, ehhez pedig jóval többre van szükség mint egyedül a politikai vezetők elszántsága.