Székelyföldi turnén a református Kántus kórus
Lelkiségével, az előadás finomságával, a „pici faluban is rögtön ritmikusan megszólaló közös énekléssel” szerzett páratlan élményt a Debreceni Református Kollégium Magyar Örökség-díjas, 270 éves Kantusa. Forrás: Udvarhelyi Híradó / Molnár Melinda
A zenés áhítaton igét olvastak, imádkoztak, énekeltek hangszerkísérettel, énekszólistákkal, a gyülekezetekkel. Prózában elhangzó üzenetük pedig: „biztosítsuk életünkben a fontos dolgokat”. Öröm volt látnunk a Liszt-díjas karnagyot, Berkesi Sándort volt székelyudvarhelyi diákjaival, köztük Simó Zsuzsával és Szakács Annamáriával, városunk megbecsült, fiatal karvezetőivel bensőségesen beszélgetve.
A különös és értékes „istentiszteletek” a nagysolymosi, siménfalvi, illetve kisgalambfalvi református, a homoródkarácsonyfalvi unitárius műemlék, valamint a parajdi sótemplomban hangzottak el az elmúlt héten. A siménfalvi vegyeskórus Berkesi-zsoltárfeldolgozással köszöntötte a Kantust, a karácsonyfalvi orgona „megélte fénykorát”! – Bach-művet játszottak rajta. A szentegyházi gyermekfilharmónia nyári turné előtti nyilvános próbáján rácsodálkoztak a több mint 100 együtt éneklő gyermek és Haáz Sándor karnagy „csodateremtésére”. Kiemelték a kisgalambfalvi, szívmelengető élményt is: első messziről érkező kórus lehettek abban a gyülekezetben. A sótemplom akusztikai adottságai és a háttérzaj is újdonságnak számított a kórustagoknak. Búcsúelőadásukat a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban hallgathattuk.
Lebilincseltek és megéltük, amint a karvezető és kórus együtt lélegzése, harmóniája, nyitott szívük, mosolyuk, énektudásuk együttesével a megszólaltatott hangok szép dallammá formálódva belesimulnak a lélek rejtekeibe. A kórus egyetlen egésszé formálódva lett félelem- vagy bánatoszlató, vigasztalás, erő, öröm, nyugalom...
Szólaljon meg bár a francia barokk vagy az „énekes köszöntés a két megkeresztelt apróságnak”, a Händel-tétel halálának 250. évfordulóján, szopránszólóval, orgonakísérettel; a népdalzsoltár, fuvolán-orgonán és karénekkel. A Kálvin-év kapcsán a 42. zsoltárt úgy énekelték, ahogy Genfben megszületett és közel 500 éve elindult világhódító útjára. Majd érzékeltük: a Semmit se bánkódjál Krisztusnak szent serege nem csupán a 16. századi kemény, szétszabdaló időkben, hanem máig is vigasztalja népünket, és biztatást jelent. A Kantus célja ezzel a turnéval is az, hogy a debreceni Alkotmányozó Zsinat által deklarált magyar református egység, összekapaszkodva, új megnyilvánulásokban megszülethessék. Ugyanakkor frissíteni a ritmuson: visszatérve az eredeti zsoltáralakokhoz.
Megtanultuk a Szólj ötágú síp, szent magyar ének refrénjét, amelyhez a dallamot, harmóniát Berkesi Sándor készítette. Aki visszaemlékezett az első, 1990-es belvárosi templomi jelenlétére: egy mondatot tudott énekelni a Himnuszból, a többit nyelte. A Kantus pedig hamarabb repülte át az óceánt, mint átléphette Borsnál a határt. Az egyhetes itt-tartózkodást, a vendégszeretetet ősi ír áldáskérelemben foglalták össze – megállt a levegő – a lélekből dallamozó jó csodájaként.
