Rengetegen voltak kíváncsiak Käßmann új könyvének bemutatójára

Käßmann mosolyogva törte át magát a tömegen, majd három hónappal azután, hogy visszavonult a nyilvánosságtól, újra a reflektorfénybe lépett. Fehér szegélyű fekete kosztümben, fekete nyaklánccal nyakában mutatta be új könyvét.

A város központjában lévő könyvkereskedés harmadik emeletén tologott a háromszáz ember, hogy dedikáltathassa a könyvet és átélje az év nagy visszatérését – ahogyan azt az esemény előtt az újságok aposztrofálták. Voltak, akik már órákkal az autogramosztás előtt kígyózó sorokban álltak.

A visszatérés médiaeseménynek is számított, hiszen kamerák, fotósok hada rögzítette az alkalmat és csak úgy villogtak a vakuk, amikor felemelte Käßmann a 84 oldalas, lila kötésű könyvet.

„Nagyszerűnek tartom, hogy a harmadik évezredben is tovább imádkozzuk ezt az imádságot – mondta Käßmann. – Ez átfog mindent, amit az Istentől elvárhatunk.” Aztán utána elmeséli azt az élményét, amikor Robert Enke egykori kapus temetésén a tömegek ezrei egyszerre mondták ajkukon ezeket a szavakat. Aztán az ima teológiai dimenzióit fejtegeti: „Nem tudom úgy imádkozni azt, hogy indennapi kenyerünket add meg nekünk ma, hogy elfelejtsem, a világon még ma is milliók éheznek.”

Mint ismeretes, Käßmann február 24-én mondott le egyházi hivatalairól, miután a rendőrök alkoholfogyasztás miatt megállították. Új könyvében a bűn és megbocsátás témáját is feszegette: „Nincsen bűn nélküli élet és életünket nem tudjuk megigazítani sem, még akkor sem, ha azt gondoljuk, hogy szeplőtelenek vagyunk. Az emberek szabadságukban akadályoztatnak akkor is, amikor át kell élniük a gyűlöletet és a bűnösnek való kikiáltásukat.” Ezt a szöveget Käßmann azután foglamazta meg, miután visszalépett. A visszalépéséről azonban a könyvkereskedésben egyetlen szót sem ejtett.

A dedikálás alatt az epd megszólított egy gimnáziumi tanárnőt, aki elsőként íratta alá könyvét: „Itt Münchenben az emberek nagyra becsülik Käßmannt. Vele együtt szenvedtünk és most büszkék vagyunk rá. Isten áldását kívánom neki. A gyülekezetemből sokan sírtam, amikor megtudták, hogy visszalépett. Végre egy asszony került a vezetőségbe. Visszalépésével határtalan bátorságot mutatott. Most pedig erősebb, mint valaha. Azt hiszem, egy férfi ezt nem tette volna az ő helyében.” – magyarázta az asszony.

Amikor már a dedikálásnak vége és az operatőrök felcsavarták kábeleiket, Käßmann a látogatókat arra kérte, énekeljenek vele és egy olyan dalra kért javaslatot tőlük, amely a Kirchentaghoz passzol. Valaki elkezdi és végül a Kelj fel, kelj fel fényes nap (Sonne der Gerechtigkeit) című éneket dalolják el.