Öt új püspököt szentelt fel a pápa

A felszentelt személyek: a kínai Savio Hon Tai-Fai, a Népek Evangelizációja Kongregációjának titkára; az olasz Marcello Bartolucci, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának titkára; a spanyol Celso Morga Iruzubieta, a Klérus Kongregáció titkára; az olasz Antonio Guido Filipazzi és a venezuelai Edgar Pea Parra apostoli nunciusok. Az 5 új püspök közül a legfiatalabb a 48 éves Antonio Guido Filipazzi, a legidősebb pedig a 66 éves Marcello Bartolucci. Az ünnepi püspökszentelő misét a pápa Tarcisio Bertone bíboros államtitkárral és Angelo Sodano bíborossal, a Bíborosi Kollégium dékánjával mutatta be.

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” – szentbeszéde gondolatait XVI. Benedek pápa Lukács evangéliumának e szavaihoz fűzte. „Az aratnivaló sok” főként manapság. A modern világban ugyan látszólag az emberek hátat fordítanak Istennek, és azt tartják a hitről, hogy az a múlt valamely fölösleges dolga. Ezzel szemben, még ott is, ahol kifejezetten megtagadják a hitet, nagyon sokan vágynak valami nagy dologra, arra, hogy igazságosság, szeretet és béke uralkodjék; nosztalgiát éreznek a Megváltó Isten iránt.

Isten ugyanakkor értésünkre adja, hogy a magunk erejéből nem küldhetünk munkásokat az aratásba, mert ezt csak Ő teheti meg. Ez nem management-kérdés, vagyis nem attól függ, mi milyen jó szervezők vagyunk. Isten a mi imáinkon keresztül akarja aratásába küldeni a munkásokat, mi pedig csak azáltal tehetjük ezt, ha együttműködünk Vele.

A pápa hangsúlyozta: a püspök ne legyen olyan, mint az ingoványban hajlongó nádszál, ne legyen az idők szellemének szolgája. Legyen törhetetlen és megingathatatlan, álljon bátran ellen a pillanat áramlatainak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lelketlen és kérlelhetetlen legyen. Csak ott lehet növekedés, ahol biztos a talaj.

Az egyházi élet egyik alappillére a közösségépítés. A II. Vatikáni Zsinat után a kommunió központi kifejezése lett, mert e szó gyakorlatilag a keresztény lét és az egyházi élet minden szempontját megfogalmazza. Az apostolokkal közösségben lenni azt jelenti, hogy megmaradunk az ő hitükben, és kapcsolatban vagyunk az élő Istennel. A püspökök küldetése arra szolgál, hogy ne szakadjon meg a kommunió e láncolata. Ez tehát az apostoli folytonosság lényege: vagyis megőrizni a közösséget mindazokkal, akik látható és tényleges módon találkoztak az Úrral. Csak az apostoli folytonosságon keresztül vagyunk mi is kapcsolatban a megtestesült Istennel. De ennek a fordítottja is érvényes: a Jézus Krisztussal való kommuniónak köszönhetően a tanúságtevők e láncolata nem szakad meg. A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy a püspök soha sincs egyedül, hanem mindig a püspöki kollégiumhoz tartozik.

„Kedves püspök testvéreim – fordult a pápa közvetlenül az új főpásztorokhoz – küldetésetek arra szól, hogy őrizzétek meg ezt a katolikus közösséget. Tudjátok, hogy Jézus Pétert és utódait bízta meg azzal, hogy ennek a közösségnek a központja legyenek, hogy biztosítsák az apostoli kommunió és a hit teljességét.”

A Szent Eucharisztia legyen minden keresztény életének és a papi életnek is a középpontja. A kenyértörésen keresztül a szeretetünket is átadjuk a többieknek. Ügyeljünk arra, hogy a hit mindig a szeretetben és a mások iránti igazságosságban fejeződjön ki, hogy a hitet mindig a szeretetben éljük meg – hangsúlyozta a pápa.