Nyomozás a téglának eladott templom miatt
Moszkva - Az Ivanovszki területen téglának eladtak egy templomot – a hír a minap bejárta a világsajtót. A mögötte húzódó hosszú történet pedig az egész XX. századi orosz történelmet és a jelenkort tükrözi. Forrás: hvg.hu / MTI
A templom jövőre lett volna 200 éves. A kommunisták a negyvenes években klubbá alakították, de valamiért a kereszteket nem vették le. A hatvanas években azonban a helyi állami gazdaság igazgatója, bizonyos Kruglov a fejébe vette, hogy nyári iskola legyen a volt templomban. Lebontatta a kupolákat, emeletet építtetett a maradékra. Aztán hamarosan felmondott és elment a környékről, az iskola még pár évig működött. Később a területi vezetés intézetet rendezett itt be nehezen nevelhető gyerekeknek.
Amikor megérkezett a szomszédos Kinyesmából Gyenisz Bobkov vállalkozó néhány munkással, és bontani kezdte a romot, Komarovo felbolydult. Az öregasszonyok sápítoztak, szentül hiszik ugyanis, hogy azóta romlott el a településen minden, amióta az öreg templomról leszedték a kereszteket. Mások hívták a rendőröket, akik jöttek is, de Bobkov bemutatta a számlát, hogy a területi önkormányzattól vette meg az épületet. „Ez is csak üzlet, kölcsönt vettem fel, fizettem az önkormányzatnak az engedélyért, minden törvényes” – mondogatja.
Szvetlana Szorokina, az önkormányzat elnökhelyettese, aki aláírta a számlát, nem nyilatkozik. A Komszomolszkaja Pravda című lap kérdéseire írásban válaszolta: csak a levéltári adatokból látható, hogy az épület valaha templom volt, ma életveszélyes rom, ezért Bobkov engedélyt kapott, hogy a falu lakóinak biztonsága érdekében megtisztítsa a terepet a maradványoktól. Állítja: nem is tudták, hogy a rom valaha templom volt. Egy rubelt fizet téglánként a brigádvezetőnek, aki viszont darabját 8 rubelért adja el.
Bobkov is azt mondja: nem sejtette, hogy templomról van szó. Amikor megtudta, szaladt a pópákhoz, hogy vétkezett, mit tegyen. Az egyik azt mondta, a saját házába ne vigyen onnan semmit, a másik meg úgy vélte, inkább a befektetett pénz vesszen most, mint később minden. Bobkov az első tanácsot fogadta meg. Azt tudni lehet, hogy 400 ezer rubelt vett fel az üzletre a banktól, a nyugtáján meg százezer szerepel. Hogy a többi hol van, arra csak annyit mond: „Ki nem tudja, hogyan mennek a dolgok manapság Oroszországban?”
A bontómunkások azzal védekeznek, hogy a környéken nincs munka, de nagyon idegesek, félnek a falu haragjától. Az ügyészség nyomozást indított az ügyben. Azt azonban senki nem tudja, mi lesz abból a pár faldarabból, ami még megmaradt az egykori templomból.
