Nincs veszélyben II. János Pál boldoggáavatása

Láthatjuk, és most már biztosak lehetünk abban, hogy nem csak azok az emberek Szentek, akiket e vallás szentté avatott, hanem akik Isten előtt szentek, akiket Ő pecsételt meg a szívükben. Nem emberek hatalmába adatott a szentek felöli döntés és bíráskodás. Mivel a "Szentek", beleértve Máriát és az Apostolokat is, ugyanolyan emberek voltak, mint mi, ezért teljesen ésszerűtlen és hiába való hozzájuk imádkozni közbenjárásért vagy bármi másért, hiszen ők is csak Jézus által üdvözülhetnek. Gondolom te sem imádkoznál egy közeli elhunyt rokonodhoz, még ha keresztény életet élt is az illető. A nagymamádhoz vagy a szüleidhez sem imádkoznál haláluk után, hiszen ismerted őt, együtt éltétek a mindennapokat. Előbb kezdenél el aggodalmaskodni a holléte felől vagy a sorsáról, keresve a dolgok miértjét és a válaszokat a sok kérdésedre, melyek akkor keringenek a fejedben, háborgatva lelkedet.

I. Tim. 2;5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.

Ján. 14;6. Monda néki Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Jézus még számtalan esetben közli példázatokban hallgatóival, hogy nincs más lehetőség az örök életre ill. üdvözülésre, csak "személyesen" Ő általa. Azért jelöltem meg a "személyesen"

Kik a Szentek egyáltalán és van-e hatalmuk befolyásolni egy-egy ember üdvösségét? Mindjárt kiderül, ha megvizsgálunk egy-két idevonatkozó Ige helyet. Köztudott, hogy ebben a vallásban már nagyon sok személyt Szentté avattak. Köztük olyanokat is, akiket e vallás ítélt halálra vagy végeztetett ki a múlt századokban. Ez már önmagában is egy meghasonlás. Valójában e világi Szentté avatás nem több egy elismerésnél. Már jóval a katolikus vallás kialakulása előtt számtalan Szent ember élt és halt meg ebben a világban, akik nem más emberektől vagy vallástól nyerték el a megszentelődésüket. Számtalan olyan ember van a világban és volt is, akiknek szent élete egyáltalán nem volt nagydobra verve, holott lehet, hogy sokkal nagyobb és több dolgot vitt véghez, mint némelyik a Katolikus vallás által Szentté avatott embernek. Isten, ismeri az övéit és ennyi elég. Egy ember nem attól válik szentté, hogy ez a vallás nyilvánosan azzá avatja. Ezt ugye őszintén beláthatjuk. Vagy a katolikus vallás úgy gondolja, hogy átveheti Isten szerepét? Minden esetre a valóságban ez nem így van. Isten szerint mindenki Szent, akik megtértek, újjászülettek, és befogatták Jézust a szívükbe. Így ez által, hálából megváltoztatták az életmódjukat és elfordultak a bűnös élettől. Erről tájékoztat minket az Isten Igéje.

I. Kor. 1;2. Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a mienken.

II. Kor. 7;1. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

Meghalt halandó embernek nincs hatalmában közben járni Istennél egy másik élő ember érdekében. Ilyen tanítást sehol nem olvashatunk a bibliában. Elképzelhetetlen lett volna abban az időben, hogy egy kortárs keresztény ember a már meghalt Máriához, Péterhez vagy Pálhoz imádkozott volna közbenjárásért. Be kell látnunk, hogy ez abszurd. Felesleges és értelmetlen a meghalt "Szentekhez" imádkozni közbenjárásért vagy bármi másért. Helyette inkább Jézushoz közeledj. Őt kell megkeresned, figyelned és hallgatnod kell az Ő hívó szavát és zörgetését. És amikor úgy érzed, hogy felkészültél és döntöttél a szívedben, hogy valóban az Igazságot akarod, akkor nyisd ki neki az ajtódat és hívd be, engedd be őt minden aggályt, gátlást és kétséget félretéve. Pál beszámol egy olyan esetről, amikor őt, mint embert Istenként akarták imádni és áldozni neki (Csel. 14;11-15.). Ám ő határozottan ellenállt és fennhangon próbálta józanságra bírni a tömeget mondván: hogy ő ugyanolyan ember, mint ők vagy bárki más. Öröm üzenetet hoztak hogy az ilyen és hasonló hiába való dolgoktól az élő Istenhez térjenek. Egy hasonló esetről számol be nekünk Péter is.

Csel. 10;25. És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva Imádá őt.

Csel. 10;26. Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok

Nem szabad embereket Isten elé helyezni és imádni azokat. Még akkor sem, ha valamilyen módon beteljesülnek a "Szentektől" kért dolgok. Azok azért adatnak meg, hogy az illető még jobban ragaszkodjon az illető "Szenthez", hogy ezzel még jobban eltávolodjon az élő Istentől, Jézustól. Akik nem keresik a Jézussal való személyes kapcsolatot, és más utakon akarnak járni, azokat hagyja az Isten az ő tévelygésükben. Legyen az szöges ellentéte az Isten dolgainak, vagy legyen az akár a keresztény hitű vallások belső tanításai. A tévelygés szelleme nagyon csalárd, sokoldalú és ravasz.

Kedves Angyal Gabriella!
Megszeretném arra kérni, hogy ha lehet saját szavaival fogalmazzon hozzászólásban és ne valahonnan kimásolt összefoglalásokkal terhelje oldalunkat. Egyébként pedig: valóban szükséges minden cikket kommentálnia???
Köszönettel: a szerkesztő

Igaza van. Nemhogy a saját szavaimmal fogalmazok de a saját nevemmel is írok ezentúl. A régiek azt mondták, hogy a név kötelez! Most megértettem, hogy aki az Úr nevében ír, azt mennyivel inkább kötelezi az Ő neve arra, hogy ne bújjunk egy "kitalált" név mögé. Köszönöm Önnek, mivel most Ön által figyelmeztetett az Úr és szólt hozzám! Tehát sohasem lehet tudni, hogy mikor, hol és kin keresztül szólít meg vagy fel valamire a mi Urunk bennünket. Ezért senki semmit nem mondhat nekünk ha azt nem engedi meg az Isten.

Ha Luther 95 tételét, melyet kiszögezett nem sokszorosították volna, akkor ma nem lenne Evangélikus sem Református Egyház.

Kedves Szerkesztőség! Úgy értelmeztem, hogy a hozzászólásokra azért adtak lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítson mindenki. Többször is volt úgy gondolom, hogy "saját szavaimmal" fejeztem ki mondandómat. Tudja, hogy Biblikus hasonlattal éljek, Mózesnek például Áron volt a "szája". Ezt nem tiltja a Szentírás, hogy amit az egyik testvérem az Úrban közöl azt továbbítsam, esetleg olyanok felé akik még ezt nem látják a Biblia fényében. Mivel nekünk a Biblia a mércénk. Sőt: Mi értelme annak, hogy a lelkészeink hírdetik az Igét, ha az nem fogan meg a szívünkben. Ha pedig megfogant, azt az ajándékot amit az Úrtól kaptam nem tarthatom meg magamnak. Sosem tudhatom, hogy kinek fog szólni az Úr rajtam kersztül, mégha egy senki és méltatlan szolgája vagyok is az én Uramnak. Mégis vallom, hogy az én Uram az Úr Jézus Krisztus és ha Ő azt mondja nekem, hogy beszélj, vagy írj akkor azt fogom tenni. Engedjen meg nekem, még egy mondatot, melyet megint csak nem énbennem fogalmazott meg az Úr, hanem egy másik testvérem által, aki előljáróm az Urban:Társadalmunkban és a világ társadalmaiban félelmetes erővel terjed egy rettenetes filozófia, amely a toleranciát hirdeti. Ez ma a vezérszó: mindenkit tolerálni kell! Megdöbbentő benne, hogy csak a hívő embereket nem tolerálják.

Az internetes köznyelvben, amit Ön csinál a honlapon azt elárasztásnak (floodolásnak) nevezik. A cikkek alatti részt elárasztja az üzeneteivel. Nézze meg kérem, hogy normál esetben a hozzászólók írnak egy hozzászólást a cikkhez és ha akad partnerük az eszmecserére, akkor válaszolnak és beszélgetnek. Ehelyett Ön csak a saját maga által innen-onnan összeszedegetett anyagokkal bombázza a felületünket, gyakorlatilag saját magával folytat párbeszédet, mert partnerei nem nagyon akadnak az eszmecserére.
Én már többször szóltam, hogy ezt ne csinálja, de mégis ezt teszi. Többet nem szeretném erre figyelmeztetni.
Üdvözlettel: a moderátor